A gordonkaművész Lengyelországból érkezett

A nagyváradi filharmóniában a múlt heti hangversenyen Rossini-, Elgar- és Bruch-művek hangzottak el, a meghívott karmester, Walter Hilgers Németországból, az előadóművész, Joanna Sachryn Lengyelországból érkezett.

A csütörtök esti hangverseny Gioachino Rossini (1792–1868) olasz zeneszerző egyfelvonásos operájának, a Bruschino úrnak (olaszul Signor Bruschino, ossia Il figlio per azzardo) a nyitányával kezdődött. Az olasz vígopera nagy mesterének, Rossininek ezt az egyfelvonásosát 1813. január 27-én mutatták be a velencei Teatro San Moisében. A nagyon szép zeneművet a váradi filharmonikusok kitűnően tolmácsolták, Walter Hilgers karmester nagyszerű dirigálásával. Magáról a zeneszerzőről, Gioachino Rossiniról érdemes tudni, hogy zenei tanulmányait a bolognai zenei líceumban kezdte, előbb gordonkázni tanult, később zongorázni. Csupán tizennyolc éves volt, amikor Velencében bemutatták első egyfelvonásos vígoperáját, A házassági kötelezvényt.Hírnevet az 1813-ban írt operájával, a Tankréddal szerzett. Életének második felében Párizsban élt, ahol a Théatre Italien igazgatójaként tevékenykedett.

A folytatásban egy újabb kiváló előadóművészt ismerhettünk meg, Joanna Sachryn lengyelországi gordonkaművészt. Most először koncertezett városunkban. Úgy érzem, mi hangverseny-látogatók el vagyunk kényeztetve, hiszen az elmúlt három hét alatt egy kiváló gitárművész, egy szaxofonművész, most pedig egy gordonkaművész játékának örvendezhettünk. Joanna Sachryn csütörtök este Edward Elgar (1857–1934) angol zeneszerző Gordonkaversenyét, op. 85 tolmácsolta. Azt hiszem, szükséges néhány szót írni az angol zeneszerzőről, aki életében kevés zenei képzést kapott, autodidakta volt. Zongorázott, hegedült, hiszen apja zongorahangoló és zenebolt-tulajdonos, no meg egy katolikus templom orgonistája volt, tehát Elgar a zeneművészet bűvkörében nőtt fel. Amikor kikerült az iskolából, szülei ügyvédbojtárnak adták, mivel úgy gondolták, hogy a zenész élete anyagilag túl bizonytalan. Egy év múlva mégis szakított ezzel a munkával, és a családi üzletben segédkezett. Hegedűórákat kezdett adni, és fokozatosan tanári, előadói, átírói és alkalmanként zeneszerzői hírnevet is szerzett. A brit zeneszerző utolsó jelentős műve az 1919-ben komponált gordonkaverseny – csütörtök este ez csendült fel a filharmónia koncerttermében. A bemutatója 1919. október 26-án volt Londonban a Queen’s Hallban. A mű hátterében az első világháború, a sorozatos veszteségek borongós képe áll. A bemutató után néhány héttel meghalt a szerző felesége, Alice – és mintha utolsó találkozás lenne ez a darab, Elgar többé nem volt képes teljes értékű darabot komponálni és befejezni, holott még 15 évig élt. Ezt a nagyszerű csellóversenyt tolmácsolta Joanna Sachryn, nagyon kulturáltan, érzéssel, kitűnő technikai felkészültséggel. Játékában érződött a nagy szakmai tudás, akkor is, amikor a közönség óhajára egy ráadással kedveskedett a hallgatóságnak. Csodálatos játékát a publikum nagyra értékelte, hosszan tartó tapssal köszönte meg.

Bruch-szimfónia

A műsor második felében Max Bruch (1838–1920) német zeneszerző 1., Esz-dúr szimfóniája, op. 28 csendült fel az Enescu–Bartók hangversenyteremben, a nagyváradi szimfonikus zenekar nagyszerű előadásában. A német zeneszerző 1838. január 6-án született a kölni Richmodis-Hausban. Édesapja August Karl Friedrich Bruch királyi rendőrfelügyelő és rendőrfőnök-helyettes, édesanyja Wilhelmine Almenräder szopránénekesnő volt. Max Bruch kilencéves korában írta első szerzeményét, egy dalt édesanyja születésnapjára. Attól kezdve a zene vált a szenvedélyévé, és ezt a szülei is lelkesen támogatták. Első zeneelméleti ismereteit Bonnban szerezte, Heinrich Carl Breidenstein professzortól, apjának barátjától. Sokféle zeneművet alkotott: írt szimfóniát, operát, kamarazenét, hegedűversenyt, oratóriumot, kantátát, színpadi zenét. Nemzetközi elismerést 1., g-moll hegedűversenyével, valamint Skót fantáziájával nyert el. Csütörtök este a szimfonikus zenekar Max Bruch 1. szimfóniáját tolmácsolta, kitűnően. Mind a fúvósok, mind a vonósok kitettek magukért. Élmény volt hallgatni előadásukat, s játékukat a német karmester, Walter Hilgers is nagyra értékelte, hiszen a koncert végén egyénileg és csoportosan is megdicsérte a zenekar tagjait. Egy újabb kiváló zenei est, egy újabb filharmóniai siker!

Dérer Ferenc