A felek közti eltartási kötelezettségről

Az új Polgári

Törvénykönyv-tervezet (Ptk.) szerint

eltartási kötelezettség

létezik a házastársak, az egyenes

ági leszármazottak, a testvérek,

illetve egyéb olyan személyek közt,

akikről a jogszabály említést

tesz. Az eltartási kötelezettség

személyes jellegű,  vagyis nem

átruházható, és akkor

szünik meg, amikor valamelyik fél meghal.

Csakis azon egyének jogosultak rá, akik

szükséghelyzetben  vannak, azaz

nem tudják eltartani magukat

munkavégzéssel vagy a javaik

eladásából. Az a fél, aki

elvileg hozzájárult a

házastársa gyermekének

eltartásához csakis akkor

kötelezhető arra, hogy eltartsa az

illető kiskorú gyermeket, amennyiben ennek

természetes szülei meghaltak, eltüntek

vagy szükséghelyzetben vannak. A

későbbiek folyamán az immár

felnőtt gyermek arra kötelezhető, hogy

eltartsa azt a személyt, aki ezt

megelőzően 10 évig eltartotta őt.

Az eltartási kötelezettségre a

következő sorrend érvényes:

elsősorban a házastársakra és

a volt házaspárokra vonatkozik; a

leszármazottak előbb

kötelezhetőek eltartásra, mint a

felmenőik; a testvérek előbb a

szüleiket kötelesek eltartani, és csak

utána a nagyszüleiket; nem jogosultak

eltartásra azon személyek, akik

súlyosan vétkeztek azok ellen, akik el

kellene tartsák őket.

Visszaigényelheti az

értékét

Csakis az a személy kötelezhető

 eltartásra, aki rendelkezik az ehhez

szükséges pénzügyi és

dologi eszközökkel. A szülőnek az

utóddal szembeni eltartási

kötelezettsége pénzben kifejezve nem

haladhatja meg a havi nettó jövedelem

egynegyedét (1 gyermek esetében),

egyharmadát (2 gyermek esetében), illetve

ötven százalékát

(három vagy ennél több gyermek

esetében). Az eltartási

kötelezettség kifejezhető

természetben (például a

nevelési, oktatási stb.

költségek fedezésével,

és a megfelelő életszínvonal

biztosításával) vagy egy fix

összegben, amit a bíróság

itél meg abban az esetben, ha az

eltartásra kötelezett személy nem

hajlandó a természetbeni

juttatásra. Abban az esetben, ha valamilyen

okból kifolyólag bebizonyosodik, hogy a

természetbeni juttatás vagy a fix

összeg jogtalanul járt az eltartottnak, az

erre kötelezett személy

visszaigényelheti  ennek

ellenértékét a

haszonélvezőtől.

Újdonságnak

 számít a régi Ptk.

rendelkezéseihez képest, hogy a felek

alapos indokok esetén megegyezhetnek abban

(akár bírósági úton

is), hogy az eltartásra kötelezett

személy előre kifizet egy olyan

globális összeget, mely hosszabb időre

fedezi az eltartott szükségleteit. Ez

akár vonatkozhat az eltartás egész

periódusára is.

Ciucur Losonczi Antonius