Öt éve az önállóság útján a Szigligeti Színház

Szerda délután kezdődtek meg a váradi Szigligeti Színház öt éves önálló fennállásának ünnepi rendezvényei. Beindult az Iskola a színházban, színház az iskolában program, és jelmezekből, kellékekből álló kiállításmegnyitó is volt az ünnepségsorozat első napján.

Amióta önálló lett a Szigligeti Színház számos programot, fesztivált, rendezvénysorozatot hívott életre, ezek egyike az Iskola a színházban, színház az iskolában elnevezésű program, melynek keretében minden évben a nagyváradi magyar tannyelvű középiskolák diákjaival és a Partiumi Keresztény Egyetem hallgatóival közösen hoznak létre egy előadást a színház művészei. A korábbi években egy-egy klasszikus irodalmi alkotást dolgoztak fel, a 2016-os évad azonban eltér az eddigi hagyománytól abban, hogy ezúttal a programban résztvevő diákok által írt, a Ki leszek, ha nagy leszek kérdésre válaszoló dolgozatok alapján állítják majd össze az előadást. A Szigligeti Színház jubileumi ünnepségsorozatának nyitórendezvényeként Az Iskola a színházban, színház az iskolában programban résztvevő fiatalok találkoztak a velük foglalkozó színészekkel a Szigligeti Stúdióban, hogy megbeszéljék az elsődleges gyakorlati tudnivalókat.

Szakmai elismerések

Délután hat órától nyitották meg a Szigligeti Színház társulatai által az elmúlt öt évben bemutatott előadásaiban használt jelmezek, díszletek, kellékek egy részét felsorakoztató tárlatot szintén a Szigligeti Stúdió Fehér termében, ahol elsőként Czvikker Katalin főigazgató szólt a szép számban megjelent érdeklődőkhöz. Felidézte, hogy öt évvel ezelőtt az akkori politikum, a Bihar Megyei Tanács akkori alelnöke, Kiss Sándor és a megyei önkormányzati képviselők pozitívan válaszoltak az önálló magyar színház létrehozásának az ötletére. „Sokan fél évet nem adtak volna ennek a kezdeményezésnek, de én azt hiszem, mi minden aggodalomra rácáfoltunk, és tudtunk élni azzal, amit az önállóság számunkra biztosított” – fogalmazott az igazgató. Czvikker Katalin kiemelte, hogy a három társulat egymást segítve önmagához képest csodálatos fejlődést mutatott, és képesek voltak külön is fesztiválokat szervezni, illetve olyan szakmai elismeréseket szerezni, amelyekre büszkék lehetnek. „Ez a színház otthona lett mindannyiunknak, otthona lett azoknak a tehetséges fiataloknak, rendezőknek, dramaturgoknak, színészeknek, színészpalántáknak, akik itt képzelték el önmaguk önmegvalósítását” – emelte ki a felszólaló, aki megköszönte a támogatást a helyi iskoláknak, valamint Biró Rozália szenátornak is, akinek segítségével sikerült megőrizni azokat a dokumentumokat, melyeket a színház felújításakor a zárókőben találtak, továbbá hogy a zárókő oklevelet és a kísérődokumentumot is nemes másolatban az eredeti helyére tudták visszahelyezni. Köszönetet mondott azoknak a művészeti vezetőknek, Dimény Leventének, Szőke Kavinszky Andrásnak és Szabó K. Istvánnak, akiknek irányítása alatt a Szigligeti Színház elkezdte önálló életét, és azoknak a művészeti vezetőknek is, név szerint Novák Eszternek és Botházi Daróczi Rékának, akik időközben átvették a stafétát elődeiktől.

A szárnyalás évei

Biró Rozália szenátor váradi magyar emberként, anyaként és politikusként is köszönetet mondott a színháznak mindazért, amit tett az elmúlt öt évben. Kiemelte, hogy a Szigligeti Színház szárnyalni kezdett azok után, hogy megszabadult azoktól a terhektől, amelyeket az öt évvel ezelőtti időszak körülményei nyomtak rá. „Ez a szárnyalás egyre látványosabb, és egyre bátrabb, és ennek a gyümölcsét mi, egyszerű halandók értékeljük, élvezzük. Megköszönöm azt a bátorságot, amellyel megmutatják, hogyan tudják önállóan megállni a helyüket” – fogalmazott Biró Rozália, aki a továbbiakban elmondta: „Önök, mint művészek, és mint emberek az ikonjai ennek a közösségnek. Ez nagy lehetőség, de nagy felelősség is egyben. Az önök fénye beragyogja Partiumot. Az önök hírneve messze túlszárnyalta Románia határait”. Végezetül kiemelte, hogy az a közösség, amelyiknek a kultúrája él, az egy élő közösség, és a Szigligeti Színház művészeinek a tudása, tehetsége hozzájárul ahhoz, hogy a váradi, partiumi magyarságnak élő kultúrája legyen.

Köszöntők

A három művészeti igazgató, Novák Eszter, Botházy-Daróczi Réka és Dimény Levente is szólt az egybegyűltekhez. Novák Eszter, a Szigligeti Színtársulat művészeti vezetője azt ígérte, hogy a társulat továbbra is keményen dolgozni fog, márciusban két előadással is készülnek, a Veszedelmes viszonyokkal a Stúdióban, a Három nővérrel pedig a nagyszínpadon. Botházy-Daróczi Réka, a Lilliput Bábtársulat vezetője arról beszélt, hogy az elmúlt öt éves időszakban valósult meg az a Rendhagyó irodalomóra című program, melynek keretében több nagy sikerű előadás született, Dimény Levente, a Nagyvárad Táncegyüttes vezetője pedig azt emelte ki, hogy a Szigligeti Színház struktúrája óriási lehetőségeket kínált a táncegyüttesnek. A kiállítás megnyitása után – mely egyébként az ünnepségsorozat mind az öt napján megtekinthető – a Stúdió fekete termében levetítették a Szigligeti Színház első önálló produkcióját, a Szigligeti Ede Liliomfijából készült előadás felvételét.

Pap István