Világok találkozása: ír fiatalok Biharvajdán

Bihar megye - Mozgalmassá vált a gyülekezeti élet a biharvajdai református gyülekezetben július 23. és 30. között: egy 16 tagú csoport érkezett látogatóba a távoli Írországból.

A csoport – 8 felnőtt és 8 fiatal – nem is annyira látogatóba, mint inkább szolgálatra érkezett ugyanarról a településről, Manorcunninghamből, illetve mindannyian a „Ray” Prezsbiteriánus (református) helyi gyülekezet tagjai. Vezetőik Nigel Craig lelkipásztor, és felesége, Antónia. Nigel már élt huzamosabb ideig Nagyváradon, amikor missziós küldöttként tanított angol nyelvet három éven keresztül az akkor még Sulyok István Református Főiskolán. Ebből az időből származik a kötődés Váradhoz, illetve Partiumhoz, ahol feleségét annak idején megismerte. Magyar nyelvtudása irigylésre méltó. A csoport másik mozgatórugója David Hetherington, aki az ifjúsági csoport vezetője Írországban. A többi jelen levő felnőtt az ifjúsági csoport otthon is tevékeny résztvevője. A csapat 2010-ben járt már Biharvajdán, egy rövid időre, de az akkori látogatásukkor annyira megtetszett az ír fiataloknak a helyi légkör, hogy elhatározták: idén újból eljönnek.

Kivételes alkalmak

Fő célkitűzésük, hogy a gyülekezet gyermekei illetve fiataljai számára olyan színes, játékos programot szervezzenek a vakációban, melyeken jól érezhetik magukat, és lelkiekben is gyarapodnak. A vendégek az elmúlt hét végén érkeztek. Vasárnap közös istentiszteleten vettünk részt, amikor is a csoport bemutatkozott, illetve meghívta a gyülekezet gyermekeit és ifjait az általuk szervezett foglalkozásokra, találkozókra. Hétfőtől minden délelőtt színes programmal kecsegtetik a kisebbeket: sportjátékokkal, bibliai történetekkel, vetélkedőkkel, játékos nyelvtanulással, arcfestéssel, kézműves foglalkozásokkal. Naponta 30–35 gyermek vett részt az alkalmakon, köztük többen is vannak olyanok, akik a vajdai nagyszülőknél töltik a szünidőt. Esténként pedig mintegy 18–20 fiatal vágyott arra, hogy találkozzanak hasonló korú ír társaikkal. Különösen azért számít hiánypótlónak ez az egész heti alkalom, mivel a helyi tizenéveseknek szinte egyáltalán nincs lehetőségük kulturált körülmények közötti összejövetelre. Csütörtökön, ebéd után a csoport egy városnéző kirándulásra utazott Nagyváradra. Barátaink szombaton utaznak haza.

Közös nyelven

A vendégek ellátásáról Barcsa János gondnok, illetve segítőként Kalmár Erzsébet prezsbiter gondoskodott. Barátaink sok időt, erőt, anyagiakat áldoztak arra, hogy hozzánk eljöhessenek, hogy nekünk szolgáljanak. Megható ez az áldozathozatal, hiszen tulajdonképpen bármilyen más helyre is mehettek volna. Tudjuk, már önmagában az is érdekessé tesz egy ilyen találkozót, hogy ifjaink olyanokkal lehetnek együtt, akik más nyelvet beszélnek, más kultúrából érkeztek közénk. Mégis valójában egy közös nyelv az, ami összeköt bennünket: a szeretet univerzális nyelve, amit mindenki megérthet, ha igazán akarja. Mi a magunk részéről szeretnénk remélni, hogy, ha nem is éppen folyékonyan, haladó szinten, ha sokszor még akadozva is, de azért mégis válaszolni tudtunk nekik, a sok-sok szeretet-megnyílvánulásra egy-egy szeretet-gesztussal. Hisszük, hogy ír barátaink jelenléte gazdagított bennünket, és ők is gazdagodgattak pár közös élménnyel, vajdai emlékkel. Reméljük ugyanakkor, hogy – ahogyan a régiek mindig hozzátették, ha terveikről beszéltek: „Ha az Úr akarja, és élünk” - lesz még folytatása ezeknek a találkozásoknak.