Mesék a kommunizmus szigetéről

Kedd este Nagyváradon is levetítették a Havannai Mesék 50 év után című, Marossy Géza és Dóka Béla  által rendezett filmet, mely 42 percbe sűrítve valóságos emberi sorsokat és történeteket elevenít fel a "beváltatlan ígéretek a boldogsághozó kubai szocializmusról". A film Kubában készült, a kubai forradalom ötvenedik évfordulóján, egyébként teljesen illegálisan. Nem épül cselekményre, csak egyszerű történeteket mesél el Havannából. A történetek sorában elsőként Yoani Sanchezt ismerhetjük meg, aki úgy vált a világ legolvasottabb blogerévé és egyben a világ 100 legbefolyásosabb emberének egyikévé (a Time Magazin szerint), hogy otthon nincs is internet kapcsolata. A vele készült beszélgetés adja a film lelkét. A 35 éves nő nyíltan beszél Kuba igazi arcáról, melyet a blogján keresztül is igyekszik megismertetni a világgal. A filmben rajta kívül olyan "ellenzékiek" szólalnak még fel akik életük valamely - olykor jelentéktelennek tűnő - szeletkéje által a kommunista pártállam szükségszerűen követendő eszméi ellen szegülnek. Az ellenzékiség ebben az értelemben nem konkrét tettekben megmutatkozó lázadásban, hanem akár a hip-hop életforma követésében mutatkozik meg.

Szegénység és találékonyság

Megismerhetünk többek között egy tanítóként dolgozó hip-hoppert, két fiatal zenészt, egy kakasviadalban igencsak jártas műgyűjtőt, egy transzvesztitát, valamint néhány testépítéssel foglalkozó fiatalt, akik külföldi folyóiratok alapján tákoltak össze egy fitnesztermet egy farm udvarán. A fiatalok mesélnek a hétköznapok nyomoráról, az alapvető élelmiszerek hiányáról, a kubaiak leleményességéről egyaránt. Ki őszintén, ki a hatalomtól való félelem miatt kevésbé őszintén szólal meg a filmben. A vetítés után az egyébként székelyudvarhelyi születésű Marossy Géza rendezővel Kósa András szociológus beszélgetett. A film készítésének kulisszatitkairól, a kubai szabadság relatív megfoghatatlan jelentéséről, az ellenállásról, valamint a romániai kommunista rezsim ideje alatti állapotokról egyaránt szó esett. Megtudhattuk, hogy turistaként utazott Kubába, ahol egy hónapon át egy turistakamerával forgatott Dóka Bélával közösen, aki már hosszabb ideje élt a szigetországban. Másfél évig készítették elő a forgatást.  Eredetileg a „fehér asszonyokról”, azaz a politikai foglyok feleségeiről szeretett volna filmet készíteni a rendező, akik minden vasárnap fehér ruhát öltve néma gyertyagyújtással fejezik ki a hatalom elleni tiltakozásukat. A körülmények miatt ez nem valósulhatott meg. A rendező beszélt a kubaiak életkörülményeiről, az ott tapasztalt szegénységről és a hatalom nyomásgyakorlásáról. Ezt követően a mintegy kéttucatnyi érdeklődő kérdéseket intézhetett a rendezőhöz, aki készségesen válaszolt ezekre. 

Mészáros Tímea