Ötezer év után jön újra egy üstökös a Föld közelébe

Darabjaira hullott az évtized legfényesebb üstökösének jósolt égi vándor

Az idei tavaszt akár az üstökösök évadjának is nevezhetnénk, hiszen számos olyan égi vándor bukkant fel az esti, éjszakai égbolton, amelyeket már kisebb távcsövekkel is megfigyelhettek az amatőr csillagászok – írja az Origo.

Ezek közül különösen a múlt év december végén felfedezett C/2019 Y4 jelű ATLAS üstökös tűnt különösen ígéretesnek, amely a pályaszámítások szerint idén május 31-én érte volna el a Naptól számított legkisebb távolságát.

A felfedezésekor rendkívül halvány kométa március közepétől egyre intenzívebben kifényesedett,

ami miatt egyes prognózisok azt jósolták, hogy az évtized legfényesebb üstökösévé válhat.

Az ATLAS a pályaszámítások szerint a központi csillagunkhoz legközelebb keringő legbelső bolygó, a Merkúr pályáján belülre kerül, ami még egy viszonylag kis maggal rendelkező üstökös esetében is rendkívüli kifényesedést okozhat.

A csillagászok azonban már márciusban óvatosságra intettek a felfokozott várakozásokkal szemben, mivel a Nap a hozzá túl közel kerülő kométa halálos ellenségévé válhat, darabokra szaggatva a kisebb üstökösök magját. Végül ez a pesszimistább jóslat vált valóra: a napközelbe került C/2019 Y4 magja több darabra esett szét.

Egy másik ígéretes, szabad szemmel is látható jelölt a C/2020 F8 SWAN üstökös volt,

de a déli féltekéről már március végén látható kométa sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Van azonban egy harmadik jelölt is, amit kis szerencsével a nyár második felétől talán szabad szemmel is látni fogunk, a C/2020 F3 NEOWISE, ami nem csak emiatt számít különleges üstökösnek.

Nagy várakozással tekintenek a Nap felé tartó üstökösre

A C/2020 F3 jelű NEOWISE üstököst csak nemrég, március 27-én fedezték fel az amerikai űrkutatási ügynökség, a NASA infravörös égboltfelmérő űrtávcsövével (Wide-Infrared Survey Expolorer, WISE) végzett kutatási programnak köszönhetően. Felfedezésének időpontjában a C/2020 F3 NEOWISE a déli félteke égboltján, a Puppis (Hajófar) csillagképben tartózkodott.

Az elvégzett pályaszámítások szerint a Naphoz közeledő üstökös virtuálisan egyre feljebb „kúszik„ az égbolton,

és ennek köszönhetően a napközelsége idején már az északi féltekéről is megfigyelhető lesz.

Az elvégzett pályaszámításokból sok érdekesség derült ki; így többek között a csillagászok számításai szerint a C/2020 F3 NEOWISE – amely rendkívül elnyúlt pályán kering a Nap körül-, utoljára 4700 évvel ezelőtt járt a Nap közelében.

Azt is megmérték, hogy az üstökös pályasíkja kereken 129 fokos szöget zár be az ekliptikával, vagyis a földpálya síkjával, ami egy másik érdekes jelenséget, az üstökös retrográd,

vagyis a bolygók haladási irányával ellentétes irányú mozgását eredményezi.

A déli égbolton már most is szép látványt nyújt a NEOWISE üstökös a kisebb teleszkópok látómezejében.

A derűlátó becslések szerint a C/2020 F3 maximális fényessége a napközelség idején elérheti a +2 magnitúdót,

de még az óvatosabb számítások is legalább +4 és +5 magnitúdó közöttire teszik az üstökös legnagyobb fényességét jelenleg. (A szabad szemmel láthatóság alsó határértéke +4,5 magnitúdó környékén mozog.)

Amennyiben az üstökös fényessége az optimista számítás szerinti értéket fogja megközelíteni, akkor jól látható lesz szabad szemmel, egy binokulárral, vagy kisebb távcsővel pedig részletesebben is megfigyelhetjük az égitestet.

Még semmi sem biztos, a NEOWISE is az ATLAS sorsára juthat

Sajnos az üstökösök viselkedésével, pontosabban a kifényesedésükkel kapcsolatos előrejelzésekre csak prognózisként, valószínűségi kategóriaként tekinthetünk.

A Nap közelébe ért üstökösökkel ugyanis több, előre pontosan ki nem számítható dolog történhet,

ami miatt korántsem biztos, hogy a fényességük az előzetes kalkulációk szerint alakul.

A Naphoz túl közel került üstökösöknek könnyen széteshet a magja, ahogyan az például az ATLAS üstökössel is történt.

De más okai is lehetnek a remélt kifényesedés elmaradásának.

Azt, hogy mennyire válhat fényessé egy-egy üstökös, a Naphoz való legközelebbi távolságán kívül a mag méretétől, illetve az üstökösmagot összecementáló jég tömegétől is függ. Ahogy az üstökös egyre közelebb kerül a Naphoz, a szilárd kőzetmagot összecementáló jég a napsugárzás hatására elkezd párologni.

Először egy gázburok alakul ki az üstökös magja körül, amit kómának hívnak a csillagászok. Amint a kométa még közelebb kerül a Naphoz,

a sugárnyomás hatására az üstökös haladási irányával ellentétes irányú látványos csóva képződik.

A C/2020 F+ NEOWISE július 3-i napközelsége után egyre kedvezőbb égi pozícióba kerül az északi félteke megfigyelői számára is. Július második felében először a Lynx (Hiúz), majd pedig az Ursa Maior, vagyis a Nagymedve,

közismert nevén a Göncölszekér csillagkép területén lesz látható.

A C/2020 F3 NEOWISE a számítások szerint egészen augusztus végéig kedvező helyzetben marad a megfigyelésekhez.

Borítókép: illusztráció