Gyakoribb, mint gondolnánk

2022.07.02. 10:06

Öt tény a színtévesztésről

A férfiak közel 8%-a, míg a nők 1%-a színtévesztő. A színlátás zavara lehet veleszületett vagy ritkább esetben szerzett. Amennyiben semmilyen színérzékelés nincsen, színvakságról beszélünk, amennyiben valamelyik színérzékelő pigment irányában van eltolódás, abban az esetben az illető színtévesztő. Becslések szerint világszerte körülbelül 300 millió színvak él, ami csupán picivel kevesebb, mint az Egyesült Államok teljes lakossága – írja az Origo.

Mielőtt belemélyednénk a téma részletesebb magyarázatába, íme 5 érdekesség a színtévesztésről:

  1. A csecsemők, amikor megszületnek, nem látnak színeket. Ahogy nőnek, színlátásuk javul és általában 6 hónapos korukra teljesen kifejlődik. Az általános szín-megkülönböztetési képességünk 20 éves korunkra éri el csúcsát, majd ismét hanyatlásnak indul.
  • A közhiedelemmel ellentétben a kutyák valójában nem fekete-fehérben, hanem többnyire kékben és sárgában látják a világot.
  • A piros-zöld színtévesztők gyakran meglepődnek, amikor rájönnek, hogy a mogyoróvaj nem zöld! Esetükben ugyanis a zöld és a barna színtévesztése igen gyakori. Ők nehezen tudnak különbséget tenni zöld és sárga között is, bizonytalanok lehetnek például abban, mikor érett a banán. Így sokan hozzászonk az éretlen banán fanyar ízéhez.
  • A normál látású ember számára természetes, hogy a szivárvány többféle színben ível át az égbolton, míg a színtévesztők egyedi színkombinációt látnak.
  • A leggyakrabban feltett kérdés, hogy egy színtévesztő számára a közlekedési lámpa milyen színű? Ezt nagyon nehéz megmondani, de a zöld lámpa lehet akár fehér vagy kék is, míg a piros és sárga lámpa egymáshoz hasonlíthat.

A színtévesztés fokozatai

A színlátászavar általában mindkét szemet egyformán érinti, és egész életen át stabil marad, a látóélességet azonban nem befolyásolja. "Egy egészséges emberi szem retinájában kétféle fotoreceptor található. A „csapok” képesek a színeket felismerni, ezek a sárgafolt (macula lutea) területén helyezkednek el. Az ettől perifériásabban található „pálcikák” a szürkületi látásért felelősek, a fekete-fehér különböző árnyalatait ismerik fel" – magyarázza dr. Cserháti Zoltán, a Budai Szemészeti Központ szemész szakorvosa.

A színtévesztés mértéke az enyhétől a súlyos fokozatig terjedhet. Sokaknak elenyésző tüneteik vannak, és csupán egy alapos szemészeti vizsgálaton szembesülnek a problémával. Előfordulhat azonban, hogy a gyermekünknél már akkor észrevesszük, hogy valami nincs rendben a színlátással, amikor a színekkel ismerkedik. Akkor foghatunk gyanút, ha nem tud különbséget tenni az azonos vagy hasonló színek árnyalatai között. Ebben a korban – és később is – leggyakoribb a piros-zöld, és a kék-sárga színtévesztése. "A legegyszerűbben az ún. Ishihara-tábla ("baboskönyv") lehet segítségünkre a rendellenesség azonosításában. Ennél az eszköznél a lapokon azonos világosságú, de különböző színű és méretű kerek foltokból számok vagy betűk rajzolódnak ki, amelyeket jó színlátás esetén könnyű felismerni" – magyarázza dr. Cserháti Zoltán. A gyakorlatban még használatos anomaloszkópos vizsgálat egy egyszerű, precíz műszeres vizsgálati módszer a színtévesztés típusának azonosítására, fokának meghatározására. Ennek a vizsgálatnak akkor van jelentősége, ha valaki olyan hivatást választ, ahol nagyon fontos, hogy ne legyen színtévesztő.

Mit látnak a színtévesztők?

A rendellenesség elnevezése miatt hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a színtévesztők csak fekete-fehérben látják a világot. Valójában túlnyomó többségük látja a színeket, de sokkal kevesebb színárnyalatot képesek felismerni, mint egy normál színlátó. Leggyakrabban a vörös-zöld színtévesztés fordul elő, vagyis van, akinek a zöld szín észlelése okoz problémát, és van, akinek a vörös. Ugyanakkor nehézséget jelenthet a sárga és a narancssárga, a zöld és a barna, a rózsaszín és a szürke, vagy a kék és a lila megkülönböztetése is. Emiatt, aki színtévesztéssel küzd, lemaradhat a részletekről, vagy nem vesz észre a környezetében olyan dolgokat, amelyek normál színlátás esetén jól láthatóak. Klasszikus példa, hogy nem szúrnak ki egy érett piros almát a fán, amit zöld levelek vesznek körül.

A színvakság okai és kezelése

A színvakság legjellemzőbb oka genetikai eredetű, általában anyáról fiúra öröklődik. Vannak, akik különböző betegségek, például a retinát érintő betegségek, cukorbetegség és szklerózis multiplex következtében válnak színvakká, ugyanakkor színvakság az öregedés, illetve egyes gyógyszerek mellékhatásaként is kialakulhat. A színvakságot sajnos nem lehet kezelni, azonban léteznek olyan speciális szemüvegek és lencsék (színtévesztést korrigáló szemüveg) amelyek használatával a színvakok is képesek megtapasztalni a színlátás élményét. A környező világ elszürkülését okozhatja szürkehályog probléma is, ami azonban nem a szemben található receptorok hiányából, hanem a szemlencse elhomályosodásából adódik. Ez az állapot egy egyszerű szemlencse műtéttel orvosolható és a kontrasztos színlátás élménye visszaszerezhető.

Borítókép: illusztráció (Shutterstock)

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában