Visszatértek a denevérek az ottományi vizespincébe

Röviden beszámoltunk már arról, hogy újra nagy munka zajlik az ottományi Komáromi kúriánál: a kazamatát és a  vizespincét teszik rendbe, de vízelvezetési munka is folyamatban van. A napokban egy kiadósabb szemlét tartottunk a helyszínen.Szűcs György adminisztrátorral felelevenítettük, hogy a kastély főépületének, illetve a hozzá tartozó melléképületek renoválásával 2013-ban végeztek. Ezek azóta betöltik a nekik szánt szerepet, hiszen a főépületben dr. Kéri Gáspár magángyűjteményéből van berendezve állandó kiállítás, melyben gyékényszékek, kerámiák, gazdálkodási (főként halászati) eszközök láthatóak, illetve a Komáromi család-korabeli antik bútorok. Ugyancsak a főépületben voltak már konferenciák, különféle találkozók, de éppen az idén egy igen rangos komolyzenei koncertnek is publikuma lehettünk, ahogyan arról lapunkban is beszámoltunk. A melléképületben az úgynevezett kis konferenciaterem kap igen gyakran szerepet, de ott vannak az irodák is. Már az említett avató idején elhangzott, hogy a rendbetétel folytatódni fog, ennek jött el az ideje, amikor pár hete újra építőmunkások jelentek meg a kúria udvarán. Szűcs György elmondta: az önkormányzat (Szalacs község) sikeres pályázata tett lehetővé, hogy először is az utca felőli kazamatát tegyék rendbe. Ez esetünkben persze nem várvédelmi építményt jelent, hanem az egykori család félig földben, félig a felszínen lévő gazdasági épületét. Már látszik, hogy szemre is igen tetszetős lesz az eredmény, két kiállítóterem, iroda és mellékhelyiség kap helyet az építményben.

Mítoszrombolás

Azt hiszem, nem vagyok egyedül, akinek mindig egy kicsit misztikusan hangzott Ottományban járva a "vizespince" megnevezés, amit csak tovább fokozott, hogy a helyi legendák szerint ez a pince egyfajta menekülési útvonal volt szükség esetén (hogy kinek, azt nem tudom), mivel a kastély mögötti domb túloldalán volt kijárata (esetleg csatlakozott egyéb rejtekutakhoz más variáció szerint). A vizespincét ugyanis a Komáromi kúria mögötti dombba ásatta a nemesi család, tudtam meg Szűcs Györgytől, aki a legendát is szertefoszlatta: a Komáromiak egyszerűen egy pincét ásattak a domboldalba, és közben ráakadtak egy forrásra is, ám a pince, bár 133 méter hosszú, nincs másik kijárata, egyszer csak egyszerűen vége van. A dombból egyébként más források is erednek, az utcában több kerten is végigcsörgedeznek erek. A híres vizespincét most kitakarítják, téglával kirakott falait kijavítják, megvilágítják, vagyis látogathatóvá teszik a turisták számára, akik persze már kicsit görnyedten kell a vége felé járjanak alacsonyodó mennyezete miatt, ha a járat végéig kívánkoznak. Jó hírként könyveltük el, hogy a pincében újra tanyát ütöttek a denevérek, melyek egy idő óta eltűntek, ám mostani megjelenésük mintegy igazolja, hogy jó irányba halad a renoválás. Ugyancsak jó hír, hogy a pince vize kristálytiszta, iható, ezt szakember vizsgálata is alátámasztotta. De ugyanezt "a régi öregek" is tudták, különösebb vizsgálat nélkül, az ő "szakembereik" a lovaik voltak, hiszen köztudott, hogy a ló kényes az ivóvízre, állott, poshadt, szennyezett vizet nem iszik meg, márpedig a pincebelit megitta. A pince bejárata le lesz zárva, csak látogatók előtt nyitják meg (hogy ne kerüljön újra ebek harmincadjára), előtte kis teraszt alakítanak ki.

Csökkenő páratartalom

Ugyancsak most végzik el az épületek - tehát a korábban már renováltak esetében is - az úgynevezett talajcsövezést (drénezést), mely az eső- és talajvíz elvezetését szolgálja. A régi épületeknek nincsen a mai kor szerint értendő alapjuk, szigetelésük, tehát a víz könnyen felszivároghat és fel is szivárog bennük, ennek veszik most elejét. Hogy eredménnyel járnak, annak máris, még a kivitelezés idején már van kézzelfogható nyoma (amihez persze az elmúlt hetek melege is hozzájárult), nem csak szemre, de az egyik helyiségben lévő faliórához tartozó műszer a páratartalom csökkenését mutatja. Ugyancsak a munka része lesz, hogy a főépület egyik termében restaurálni fogják a mennyezeti falképeket, ennek október - november folyamán fognak majd a szakemberek. Körsétánkat egy másik pincénél fejeztük be, melynek koránt sincs olyan misztikuma, mint a vizespincének, bár 35 méteres hossza ennek is tekintélyes, és egy majdani borászati kiállítás otthonául van kiszemelve, ahol természetesen borkóstolókat (és ehhez kapcsolható egyéb rendezvényeket) is lehet tartani. A méretes terasz máris alkalmas a vendégfogadásra. A teljes környezet szépségére mi sem jobb bizonyíték, hogy újházasok járnak az ottományi Komáromi kúriához emlékfotókat készíttetni.

Rencz Csaba