Tizennegyedik vadászat, a sertéspestis „árnyékában”

Tizennegyedik alkalommal gyűltek össze az üzletember, volt teniszező Ion Ţiriac vendégei a hét végén, hogy részt vegyenek a már hagyományos vadászaton, a Bályokhoz tartozó Nagyalmás melletti erdőben. A vadászat pénteken és szombaton zajlott.Ion Ţiriac vendégei már csütörtökön megérkeztek, ki a váradi, ki a debreceni reptérre, hogy onnan közúton érkezzenek meg a Bihar megye északkeleti csücskében lévő vadászbirtokra. Az idei vadászatnak az adott némi pikantériát, hogy a megyénket erősen sújtó afrikai sertéspestis egy gócpontja a közelben volt. A vadászat állítólag két „felvonásban” zajlott, pénteken és szombaton, sőt, egyes értesülések szerint pénteken két hajtás is volt, míg szombaton egy. Bár a vendégek nem szoktak nyilatkozni a sajtónak, a birtokra történt behajtásakor Dimitrie Sturdza herceg viszonylag hosszasan elbeszélgetett a kapu előtt várakozó tévésekkel, egyebek mellett kifejtette: egy rendkívül jól szervezett eseményről van szó, melyre nemcsak ő maga, de a vendégek többsége is sok ezer kilométerről érkezik. Utóbbiak szerinte olyan személyiségek, akik „szeretik Romániát és milliókat fektettek be az országban”. Ellátásuk is kitűnő, elsősorban jellegzetes román ízeket felvonultató ételeket kapnak, mondta.

Útjavítás

Ismeri a kedves olvasó az Idétlen időkig, eredetiben Groundhog Day, vagyis „mormotanap” című filmet? Dióhéjban: a riporter minden évben ott kell legyen, amikor egy hagyományos szertartás szerint egy mormota „megjósolja” az időjárást (lásd. mifelénk a medve és az árnyéka). Egyszer azonban az történik, hogy a riporter „beragad” az időben, újra és újra a „mormotanapra” ébred, minden ugyanúgy történik, ami előbb megrémíti, aztán lehetőséget lát benne, végül kétségbeesik. Ha kétségbe azért nem is estem természetesen, de ez a monotonitás jutott eszembe, mikor idén is autóztam Nagyalmás felé, hiszen minden esztendőben nagyjából ugyanaz történik. Ráadásul a Margittától Berettyószéplak felé vezető út is ugyanolyan gödrös, máshol foltos, mint mindig. A bályoki letérőtől már jó, hogy aztán Bályok és Nagyalmás között megint csak 20–30 km/h-val lehessen „robogni”, útjavítás miatt. A vadászbirtok bejáratánál lévő tábla szerint a munkálat határideje 2021 novembere… Hó csak itt-ott színezte a tájat, a helyiek kedélyeit sem borzolta fel a vadászat híre, hacsak az nem, hogy a némi napidíjjal és húsadaggal fizetett hajtókat állítólag idén máshonnan toborozták. Volt, aki egyenesen tőlünk tudta meg, hogy e hét végén van a vadászat.

Hűtőkamion

A vadászterületre most is csak a meghívottak, illetve a lebonyolításban segédkezők léphettek be. Utóbbiakhoz tartoztak az állat-egészségügyi hatóság emberei: magunk is láthattuk, amint a kapun áthaladó járművek egyrészt egy sertéspestis elleni fertőtlenítőszerrel teli „teknőn” hajtottak át, másrészt a jellegzetes fehér egyenruhába bújt alkalmazottak egy motorizált permetezővel be is fújták a kocsikat. Azt hiszem, nyugodtan nevezhetem a monotonitás részének, hogy tizenvalahány év óta, mióta rendszeresen megfordulok a vadászat színhelyén, egy fia vaddisznót, de még csak egy malacot sem láttam ott soha. Hogy a vadászok azért sikerrel jártak, arra kézzelfogható bizonyíték mégis adódott: egy hatalmas hűtőkamion jelent meg szombat délben, mely alig fért át a kapun, majd a fertőtlenítés után eltűnt a fák között. Mi másért ment volna, mint a vadhúsért? Ezen kívül semmi mozgást nem tapasztalhattunk a kerítésen kívül, csupán egy-egy terepjáró jött vagy ment időnként. Hol vannak már az állatvédők is, akik pár éve még látványos műsorral (teniszezés az úton, hőlégballonozás, drónozás, jelmezes felvonulás) hívták fel a figyelmet az állatok nagybani leölésére, maguknak is reklámot csapva. Ahogyan arról korábban már beszámoltunk, a lelőtt állatok húsát csak azt követően lehetett elszállítani, hogy azt trichinellózisra, illetve hagyományos és idén már afrikai sertéspestisre vonatkozóan is bevizsgálták.

A gazda elégedett

A vadászat végeztével Ion Ţiriac vendégeinek egy része, ahogyan érkezett, a váradi reptérről távozott. Ott újságírói kérdésekre elmondták, hogy „Románia nagyon szép, az ételek finomak, ez az esemény pedig egy unikum Európában”. A legbeszédesebb az olasz divatdiktátor, Stefano Ricci volt, aki szerint egy fantasztikus élménynek volt részese, amihez a szép, napsütéses idő is hozzájárult, alig várja, hogy jövőre újra jöhessen. Ő úgy gondolja, nem a vadászat a legfontosabb ezen a rendezvényen, hanem a találkozás, az együtt töltött idő, így azt sem tudta megmondani, ő hány állatot terített le. A vendégeivel egy időben távozott a házigazda is, aki az eddigi egyik legjobbnak nevezte az idei vadászatot, remélve, hogy jövőre is lesz, addigra megszűnik az afrikai sertéspestis veszélye. Megerősítette, hogy a vadhús az ellenőrzések után gyerek- és idősotthonokba kerül, illetve kap az a mintegy 80 személy is, aki segédkezett a hétvége lebonyolításában. Arról egyelőre nincs adat, hogy ennek a „fantasztikus élménynek” hány vaddisznó nem örült.

Rencz Csaba