Zöldövezet-szabályzat: kikényszerített együttműködés

Zöldövezet-szabályzat: kikényszerített együttműködés
A váradi lakótársulások zöme aláírta a közelükben lévő zöldövezetek karbantartására vonatkozó protokollumokat. Azok, amelyek nem tették meg ezt, 1000–2500 lej közötti bírságra számíthatnak. De ettől még lehet, hogy törvénytelen a vonatkozó szabályzat.

 

A nagyváradi önkormányzat egy újabb aggályos szabályzatot léptetett érvénybe. Az ún. zöldövezet-szabályzat legvitatottabb kitétele az, hogy kötelezi a lakótársulásokat arra, hogy tartsák karban a tömbházak között a város tulajdonában lévő zöldövezeteket, és erről együttműködési egyezményt is kell kötniük a várossal. Azok a lakótársulások, amelyek nem írják alá a protokollumot 1000–2500 lej közötti bírságra számíthatnak. A szabályzat kimondja, hogy minden évben április–október időszakban, minden hónap első felében egyszer le kell kaszálni a füvet, a hónap második felétől pedig a helyi rendőrség ellenőrzi azt, hogy minden lakótársulás eleget tett-e ennek a kötelezettségének. A magánházak előtt lévő zöldövezeteket is évente hatszor kell kaszálni április–október időszakban, a hónap első felében. A szabályzat tavaly szeptemberi elfogadásakor Ilie Bolojan polgármester elmondta, hogy a cél az, hogy minden zöldövezetnek legyen gazdája. A polgármesteri hivatal nemrégiben közleményben tudatta, hogy 821 nagyváradi lakótársulással kötött öt évre szóló egyezményt a lakótelepi zöldövezetek karbantartásáról. Az egyezmények összesen 856.372 négyzetméternyi zöldövezetre vonatkoznak. Négy lakótársulás visszautasította a szerződések aláírását, további tizenötnek a képviselői pedig a megadott határidőig nem jelentek meg az aláíráson.

Akik aláírták

Boruzs István, az Aluminei utcai Aurora lakótársulás elnöke lapunknak elmondta, hogy aláírta a protokollumot, noha nem ért egyet az abban foglaltakkal, sőt, szerinte törvénytelen az, hogy az önkormányzat másokat kötelez arra, hogy a saját tulajdonában lévő területet tartson karban. Mindazonáltal nem kíván pereskedni a várossal, és amúgy is a prefektúra dolga kivizsgálni azt, hogy törvényes-e a szabályzat. Mint mondta, a lakótársulásnak 2600 lejbe kerül a zöldövezet karbantartása, de ha évente hatszor kell elvégeztetni a munkálatot, az nagyon sokba fog kerülni, ráadásul ősszel és télen is vannak elvégzendő munkálatok.

Akik nem írták alá

A Şelimbărului 1. nevű lakótársulás azon kevés lakótársulások egyike, amelyik nem írta alá a protokollumot. Ennek elnöke, Ioan Horvath, aki egyben a Rogériusz Koalíció nevű civil szervezet vezetője is, vehemensen bírálta a város szabályzatát. Lapunk kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a lakótársulás az elmúlt tíz évben is karban tartotta bármiféle felszólítás, kényszer nélkül az ottani zöldterületeket, és erre a várostól soha egyetlen banit sem kapott. Ezért is tartja rendkívül cinikus eljárásnak azt, hogy tíz év után „felébred” a polgármesteri hivatal, és egy fenyegető levéllel szólítja fel a lakótársulást az együttműködési egyezmény aláírására. Ioan Horvath engedelmesség helyett beadvánnyal fordult az alpolgármesterhez és a műszaki igazgatóhoz, amelyben jelezte, hogy kész az együttműködési egyezményt aláírni, amennyiben kikerül belőle a bírsággal való fenyegetőzés, illetve ha törlik a szabályzatból a Ioan Horvath által „aberrációnak” minősített kitételeket. Ez utóbbi kapcsán Horvath megjegyezte: „Minek nyírjam és kaszáljam havonta a füvet, hiszen lehet, hogy a fű nem nő olyan gyorsan, mint ahogy azt apolgármesteri hivatal elképzeli?! És minden hónap 16-a után jön a helyi rendőrség, hogy tolómércével mérje a fűmagasságot? Mit akarnak itt csinálni, Wimbledont, vagy golfpályát? És miért kell egy méteresre nyírni a sövényeket, mert ezt így álmodta meg valaki a városházán?” A lakótársulási elnök szintén jelezte azt, hogy rendkívül nagy és fölösleges költségekbe verné a lakókat, ha aláírná ezt a protokollumot, ugyanis a közelükben körülbelül két focipályányi zöldövezet van, aminek egyszeri nyírása, kaszálása, karbantartása mintegy ötezer lejbe kerül, márpedig ha ezt a munkálatot havonta el kell végezni, az egy vagyont fog felemészteni.

Perel

Ioan Horvath elmondta, hogy beadvánnyal fordult Ilie Bolojan polgármesterhez is, továbbá audienciát kért Ioan Mihaiutól, Bihar megye prefektusától. Utóbbi eredetileg azt mondta neki, hogy a prefektúra azért nem foglalkozik a szabályzat kivizsgálásával, mert több mint nyolcszáz lakótársulási elnök aláírta azt. Ioan Horvath kifejtette, hogy több száz olyan lakótársulás van, ahol nincs egy tenyérnyi zöldövezet sem, ők nyilván aláírták a protokollumot, mert nem is érinti őket a dolog. Szintén több százra tehető azoknak a lakótársulásoknak a száma, amelyek közelében nagyon kis zöldövezet van, így őket ez a feladat nem fogja megterhelni, és vannak olyan lakótársulási elnökök is, akik aláírnak bármit anélkül, hogy fogalmuk lenne arról, hogy valójában mit is írnak alá. Horvath Ioan hangsúlyozta: „nem tartozik egy lakótársulás hatáskörébe a város közterületének a gondozása. A törvény világosan kimondja, hogy csak a lakótársulás kondomíniumát kell karban tartanunk”. Saját elmondása szerint ezzel az érvvel végül sikerült meggyőznie Ioan Mihaiut arról, hogy a prefektúra mégis foglalkozzon ezzel az üggyel. Hozzátette: amennyiben kedvezőtlen választ kap Ilie Bolojantól és Florin Birtatól az általa benyújtott beadványokra, akkor nem várja meg, amíg a város megbírságolja a lakótársulást, hanem ő maga fogja beperelni a várost.

 

Vizsgálják

 

Delorean Gyula alprefektus kérdéseinkre válaszolva elmondta, hogy a prefektusi hivatal most valóban vizsgálja jogi szempontból a város szabályzatát. „Egy sor jogszabályt kell átnéznünk, és nem csak azokat, amelyeket a szabályzatot elfogadó helyi tanácsi határozatban felsorolnak hivatkozásként” – jegyezte meg. Delorean hangsúlyozta, hogy nem kíván a vizsgálat lezárulta előtt ítéletet mondani a váradi zöldövezet-szabályzatról, de az mindenesetre aggályosnak tűnik számára, hogy a város a saját tulajdonában lévő területek karbantartására kötelez másokat. Ráadásul a város és a lakótársulások között névleg egy egyezmény, valójában azonban egy kereskedelmi jellegű szerződés jött létre, amelyben az egyik fél, a lakótársulások egy szolgáltatást nyújtanak a városnak, márpedig, mint Delorean kiemelte, senkit nem lehet egy kereskedelmi szerződés megkötésére kötelezni.

Pap István