Zene nélkül semmit se érünk

Zene nélkül semmit se érünk
Nagyvárad- Cserháti Zsuzsára és Máté Péterre emlékeztek vasárnap este a Szigligeti Színházban, magyarországi előadóművészek közreműködésével. A fellépők s az elhangzott dalok nagy sikert arattak.

Annak alapján, hogy akikre emlékeztek, hogyan és milyen körülmények között haltak meg- Máté Péter alig 37 évesen távozott az élők sorából, Cserháti Zsuzsa pedig öngyilkos lett- akár végig szomorú, letargikus hangvételű is lehetett volna a vasárnap esti koncert, szerencsére azonban nem így történt. Bár természetesen a két ismert előadóművésznek a viszonzatlan szerelemről és az elmúlásról szóló dalai is felcsendültek, azért alapvetően vidáman telt az este, s ahogy múltak a percek, a hangulat egyre csak fokozódott. Ehhez minden adott volt: zsúfolt nézőtér, illetve népszerű magyarországi fellépők, úgymint Balogh Anna, Koós Réka, Miller Zoltán és Csengeri Attila.

A két részre osztott emlékkoncert során a háttérben Máté Péter és Cserháti Zsuzsa fényképeit vetítették ki, a két énekesnek a dalai pedig általában felváltva hangzottak el. Nosztalgikus légkört teremtettek olyan közismert, napjainkban is sokat játszott szerzemények, mint például a Hamu és gyémánt, az Árva fiú, a Boldogság gyere haza, az Ez majdnem szerelem volt, a Hull az elsárgult levél, az Egyszer véget ér, a Száguldás, Porsche, szerelem, az Én leszek vagy az Egy elfelejtett dal. A szabályt erősítő kivételként pedig a talán kevésbé hallott Azt súgta a szélt, illetve a többféle feldolgozásban „karriert befutó” New York, New Yorkot is műsorra tűzték.

Jó barátok

Az egy nappal korábban Kolozsváron is fellépett budapesti előadóművészeknek jó volt a hangjuk és jól mozogtak, mindez, valamint a különböző látványelemek és közvetlen stílusuk hozzájárultak ahhoz, hogy a rajongók közül többen együtt énekeljék velük az örökzöld slágereket, a végén pedig felállva és vastapssal mondjanak köszönetet nekik a minden bizonnyal felejthetetlen élményért.

Az emlékkoncert csúcspontjaként az Azért vannak a jó barátok című dalt a négy vendégművész már stílusosan közösen énekelte, a joggal indokolt vissza-vissza skandálások után pedig a Zene nélkül mit érek én című opusszal tették fel az i-re a pontot.

Ciucur Losonczi Antonius