Zene és zaj határán

Zene és zaj határán
A The Rempis Percussion Quartettet hallgatva nehéz eldöntetni, hogy ezt a zenét élvezni, vagy elviselni kell-e, mindenesetre nem árt ha kellő nyitottsággal rendelkezik az a zenehallgató, aki egy ilyen együttes koncertjére beül.

 

Némileg megtévesztő a The Rempis Percussion Quartett megnevezés, hiszen azok, akik hétfőn este elmentek a nagyváradi városi művelődési házba az Egyesült Államokból érkezett formáció koncertjére megállapíthatták, hogy nem egy vegytiszta, kizárólag ütősökből álló csapatról van szó, hiszen a kvartett két dobosból – Tim Daisy és Frank Rosaly –, a zenekarvezető szaxofonosból Dave Rempisből és Ingebrigt Haker Flaten nagybőgősből áll. Utóbbit már láthattunk, hallhattunk Nagyváradon, ő ugyanis a svéd The Thing nevű trió bőgőse is. Nem is baj, hogy szóba került a The Thing, hiszen a The Rempis Percussion Quartett a svéd trióhoz nagyon hasonló zenét játszik, igaz, mintha egy fokkal kevésbé lenne durva zajkeltés az, amit az amerikaiak csinálnak.

A The Rempis Percussion Quartettet hallgatva nehéz eldöntetni, hogy ezt a zenét élvezni, vagy elviselni kell-e, mindenesetre nem árt ha kellő nyitottsággal rendelkezik az a zenehallgató, aki egy ilyen együttes koncertjére beül. A The Rempis Percussion Quartett esetében is érdemes nagyon tágan értelmezni a zene fogalmát, olyannyira, hogy abba a tört, szabálytalan ritmusok, a tudatos zajkeltés és a zenei struktúráktól messze elkalandozó improvizáció is beleférjen, mert ez esetben valóban képes lekötni a hallgatót az ilyen típusú önkifejezés. Nekem kifejezetten tetszett a két dobos sokszor nem is ritmusokkal, hanem zajokkal operáló játékmódja és Haker Flaten eszeveszett, mondhatni fanatikus nagybőgőjátéka is lebilincselt. Dave Rempis artikulálatlan szaxofonos tülkölései már kevésbé tetszettek, de egy-két meditatívabb kompozícióban a szaxofonhangzás is hatást tudott kelteni bennem. Érdekes zenei élmény volt találkozni a formációval. Jó, hogy manapság már ilyen zenét is lehet élőben hallani Nagyváradon.

Pap István