XIII. EHTET: Néptánc az egész világ

Akt.:
Szombat este a közönség az Udvarhelyi Táncműhely előadásában az Apám tánca néptánc-előadást láthatta (Fotó: Szigligeti Színház)
Szombat este a közönség az Udvarhelyi Táncműhely előadásában az Apám tánca néptánc-előadást láthatta (Fotó: Szigligeti Színház)
Ezzel az átirattal lehetne talán összefoglalni azt a három napot, amely az elmúlt hétvégén Nagyváradon zajlott, ugyanis október 12 – 15. között a Szigligeti Színház adott helyszínt a XIII. Erdélyi Magyar Hivatásos Néptáncegyüttesek Találkozójának.

Az öt előadást felvonultató találkozó megnyitó estéjén, csütörtökön Cvikker Katalin, a Szigligeti Színház főigazgatója köszöntötte a népes közönséget, kiemelve azt, hogy az egymás felé fordulás, a másikra és a másságra való kíváncsiság olyan elemek, amelyek segítenek közös értékeink képviseletében, azoknak megtartásában. Pásztor Sándor az esemény fontosságára mutatott rá, Nagyvárad és Bihar megye számára ajándéknak nevezte a négynapos találkozót, majd Deák Gyula Levente, a Romániai Magyar Néptánc Egyesület vezetője sikeres előadást kívánt a résztvevőknek. A megnyitó beszédek sorát Dimény Levente, a Nagyváradi Táncegyüttes művészeti igazgatójának rövid köszöntése zárta, aki elmondta: a középpontban a táncosok állnak. Az első estén a Nagyvárad Táncegyüttes a Móricz-novellára alapuló Barbárok című előadását mutatta be.

Az előadások között két gyermekelőadás is helyet kapott: pénteken a Maros Művészegyüttes a Szép Palkó című előadást, szombaton a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes a Pöttöm Palkót, mindkét Palkó elnyerte a gyerekek szívét.

Péntek délelőtt gyerekzsivajtól volt hangos a színház nagyterme, aztán amikor kialudtak a fények, még nagyobb sikítással fogadták a táncosokat. Ahogy az a mesékben szokás, Palkó szegény legényként elindult szerencsét próbálni, útja során óriással találkozik, majd a király udvarában libapásztornak áll, ahol megtetszik a legkisebb királyleánynak. A szerelmes párnak menekülnie kell a gonosz királynő haragja elől, ám a segítség a közönség részéről nem maradt el. Végül minden jóra fordult, ahogy az a mesékhez illik.

A Pöttöm Palkó előadáson a közönség is szereplővé vált. (Fotó: Szigligeti Színház)

Pöttöm Palkó történetével a gyerekek szombat délelőtt ismerkedhettek meg, az interaktív előadás során azonban nem csak nézők maradtak, hanem szereplőkké is váltak, segítettek hazajutni Palkónak és tíz testvérének az erdőből, maguk is susogó fákká váltak, majd a boldog befejezés lakodalmas részénél a közönség soraiból került ki a násznagy, a vőfély, de még a pap is. A két, mankóra támaszkodó, háborújárt baka civakodó, ízes beszédével külön hangulatot adott a szegény család sorsát bemutató előadásnak.

Bár a délelőtti előadások elsősorban gyerekeknek szóltak, gyerekszemmel és „felnőtt-szemmel” is egyaránt szórakoztatóak voltak, a felnőttek ugyanis sokszor többet, vagy mást értettek a népdalok, szövegek sorai között, de az előadások önmagukban is a felhőtlen, gondtalan gyermekkor világát, a jó rossz feletti győzelmét idézték meg a felnőttek lelkében is.

Péntek este a Háromszék Táncegyüttes a 40 éve elhunyt Mátyás István Mundruc emléke előtt tisztelget Mundruc címet viselő előadásával, amelyben az erdélyi férfitánc, a legényes legjelentősebb alkotó-előadó alakja mellett Martin György néprajzkutató alakját is színre vitték a tánc által. Az előadás középpontjában a legényes tánc állt, azonban a kalotaszegi táncok is helyet kaptak. Archív felvételről a közönség Mundruc hangját is hallhatta, emellett az előadás egyik kiemelkedő pillanata volt az is, amikor a néprajzkutató írógépének kattogása hatott zenei aláfestéséként.

Péntek este a Háromszék Táncegyüttes Mundruc című előadását mutatta be, középpontban a legényes tánc volt.

A néptánc mint fogódzó

Szombat este a közönség az Udvarhelyi Táncműhely előadásában az Apám tánca néptánc-előadást láthatta. Az előadást megelőzően Mihályi Gábor érdemes művész, a Magyar Táncművészek Szövetségének elnöke, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője szólalt fel, aki egyfajta számvetésnek nevezte a rendezvényt, a néptáncot pedig olyan fogódzónak, ami a közönség számára útvezető lehet. A „közönség nélkül nincs művészet” – mondta el. A hagyományok megőrzése és azoknak átadása pedig olyan feladat, amelyet átadása a ma emberének több kérdést vet fel, a rendezvény kiváló lehetőség arra, hogy a táncegyüttesek a találkozás által ennek mikéntjéről értekezzenek. A beszédet követően felemelő pillanat volt az, amikor a színház teljes közönsége felállva elénekelte a „Sok születésnapokat vígan megélhess” kezdetű születésnapi köszöntőt, felköszöntve ezáltal az épp szombaton születésnapját ünneplő, számos díjjal kitüntetett érdemes művészt.

Az Apám tánca Mihályi Gábor beszédéhez hasonlóan a hagyományok megőrzéséről szólt, ezek ugyanis olyan értékek, amelyek köteleznek. „Nem azért szeretem anyámat, mert anyatejjel szoptatott, hanem mert olyan mesékre szoktatott, amelyekben sok volt a lehetetlen.” – hangzott el az előadás során, amelyen kortárs erdélyi költők művei is felhangzottak. Az előadás középpontjában a közép-erdélyi pontozó férfitánc szerepelt.
A három nap folyamán az előadások el nem maradó része volt a közönség vastapsa, akik estéről-estére megtöltötték a színház nagytermét.

János Piroska