Wekerle Sándor a reformok embere

2011-ben, a Helikon kiadó gondozásában jelent meg Görög Staub Károly- Patay Géza: Wekerle Sándor című könyve, mely Magyarország háromszoros miniszterelnökének ország-formáló pályafutását mutatja be.

 

Betekintést nyerhetünk a XIX. század második felében, az 1867-es kiegyezés utáni Magyarország politikai, gazdasági életébe, a sokszor szikrákat kiváltó parlamenti vitákba. Rendkívül szuggesztíven érzékelteti a Millennium idején megvalósult városfejlesztési munkákat. A XX. század első évtizedeinek politikai, gazdasági küzdelmeiről, a háborús időszak válságmenedzseléséről alkothatunk képet, melyet végül is az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása követ.

Habár több könyvtárnyi irodalom tanúskodik erről a korszakról, a könyv érdekessége, hogy az egykori pénzügy- miniszter illetve miniszterelnök „szemével” is láthatjuk ezeket az évtizedeket. Megérthető, miért nevezték egyes politikusok Wekerle Sándort válságmenedzsernek. Milyen reformokat hozott annak érdekében, hogy Magyarország a gazdasági egyensúlytalanság helyzetéből a konszolidáció korába jusson. Miképp értékelte Wekerle a Monarchiában kibontakozó és megerősödő nemzetiségi mozgalmakat.

A korszak objektív szemléletét biztosítja Görög Staub Károly- Patay Géza tekintélyes könyve azáltal, hogy gazdag forrásanyagot használt. A Képviselőházban elhangzott parlamenti beszédekből idéznek. Wekerle Sándor és más parlamenti képviselők beszédei alapján érzékelhetjük az akkori időszak politikai hangulatát, a kérdésfelvetéseket, a viták kibontakozásának lehetőségeit.

A Helikon által kiadott könyv alapját Görög Staub Károly Wekerle Sándor című könyv képezte, melyet 1932-ben írt. Ezt a könyvet Patay Géza, Wekerle dédunokája kibővítette, átdolgozta. Mint a könyv Előszavában írja azzal a szándékkal tette, hogy „a mai olvasó számára élvezetessé tegye, kiegészítéseket beleépítve, illetve néhány részt kivágva belőle, közelebb hozni Wekerle Sándort az olvasóhoz”. Az eredeti kéziratot, Görög Staub Károly könyvét a miniszterelnök idősebb fia, ifjú Wekerle Sándor még az 1960-as években lektorálta.

A nagy formátumú, 320 oldalas könyv 20 fejezetben mutatja be Wekerle Sándornak, a magyar politikai életet formáló pályafutását. A könyv fedőlapján Wekerle Sándor arcképe, aláírásával, látható.

A könyvfedő belső és hátsó oldalán Hagelbauer György Wekerle induló zongorára írt szövege és kottája olvasható. A könyvben szereplő személyek főbb életrajzi adatai is megtalálhatók. Névmutató és Függelék egészíti ki a könyvet. A Függelék tartalmazza Magyarország 1868-1915 közötti időszak jövedelmi mérlegére vonatkozó adatokat, az 1884-1895 közti időszak költségvetését, Magyarország államháztartási mérlegének 1868-1915 közötti adatait.

Minden fejezetnek a mottóját Wekerle Gondolatok című írásából levő idézet képezi. A könyvben szereplő korabeli képek vizuálisan is érzékeltetik az adott korszak társadalmi, politikai világát.

Az első pénzügyminiszterség című fejezetben kiderül, hogy Wekerle első nagy műve az államháztartás egyensúlyának megteremtése. Ennek érdekében adóreformot, pénzügyigazgatási reformot valósított meg (1889-1895). Különböző időszakban volt még pénzügyminiszter (1906-1910, 1917-1918.X.31).

Amint értékelői kiemelték: „ A legnagyobb alkotása, amely a külföldön is ismertté tette nevét, a nagy pénzügyi reformja, az új aranyalapra helyezett pénzrendszer behozatala. Wekerle ezzel rendkívül emelte a magyar állam tekintélyét kifelé, pénzügyileg a művelt nyugati államokkal egy színvonalára emelte.”

„ A legnagyobb alkotása az aranyrendszer összeomlott, emlékét ma is fenntartja az erkölcsi célzat”, mely értelmében meg akarta szüntetni a spekulációt, és helyre akarta állítani a tisztességes munka értékét.

1892-1918 között háromszor töltötte be a miniszterelnöki funkciót. 1892- 1895 közötti időszakban Wekerle Sándor volt Magyarország első polgári származású miniszterelnöke, liberális kormány élén. Mint mondta a gazdasági liberalizmus híve, de „azt a szabadságot nem úgy értelmezem, hogy a laissez faire, laissez passer elvét mereven alkalmazzuk a gazdasági téren.”

1906- 1910 között koalíciós kormány élén állt. Miniszterelnöksége idején a dualista államot szolgáló reformokat hozott.

Nehéz gazdasági időszakra esett a harmadik miniszterelnöksége. 1917-1918 között ismét kormányt alakít.

Mint németbarát miniszterelnök a háború folytatásának híve volt. Világosan látta, hogy idegen tőkére ilyen nemzetközi politikai feltételek között nem lehet számítani. „ A közeljövőben csak saját erőnkre leszünk utalva.”

A könyv Wekerle Sándor személyiségét közel hozza az olvasóhoz azáltal, hogy nemcsak politikusként, hanem magánemberként is bemutatja.

A Wekerle Sándor jelleme-című fejezetben bemutatja szokásait, otthoni foglalatoskodását. Árnyalja Wekerle személyiségének bemutatását azáltal, hogy közli az adott időszakban a vele kapcsolatos anekdotákat.

Görög Staub Károly közvetlenül ismerte a miniszterelnököt, mert a Wekerle család egyik gyermekének a házitanítója volt. Wekerle élete végéig szoros kapcsolatot tartott Görög Staub Károllyal.

A könyvben megtalálhatók Wekerle Sándor politikai szerepével kapcsolatos magyarországi és külföldi értékelések.

Általában a miniszterek, a miniszterelnökök a hatalom gyakorlása közben nagyon sok esetben népszerűtlenné válnak a különböző gazdasági, társadalmi életet szabályozó törvények gyakorlatba ültetése miatt. Mint a könyvből kiderült, kivételt képezett Wekerle Sándor, aki nemcsak a politikai életben, hanem a nép körében is nagy népszerűségének örvendett. Ebben szerepet játszottak személyiségének jellemzői, életstílusa, otthoni foglalatosságai is. Különböző időszakokban- válság vagy gazdasági megélénkülés körülményei között- megtalálta az optimális megoldásokat. Sokan kortársai között válságmenedzsernek nevezték. „Karakteres külső megjelenése, hatalmas termete, angolos megjelenése, örökös optimista mosolya- voltak, akik Gioconda- mosolynak nevezték- …felkeltette a figyelmet, bárhol jelent meg”.

Kedvenc szokása az volt, hogy kiszámította, különböző kategóriájú emberek, miként tudnak a jövedelmükből megélni. Vagy: Villamosan utazott. Az utasok ráfigyeltek. Mivel rájuk mosolygott, mindenkit jókedvre derített. Vagy: amikor a Tanácsköztársaság idején letartóztatták, még maguk a börtönőrei is tisztelettel viszonyultak hozzá.

Jó kedély, családiasság, konzervatív magatartás jellemezte.

A korabeli politikusok közül talán Otto Von Bismark értékelése figyelemre méltó: „Wekerle úr, akit a magyarok a mi földünkről kaptak, úgy látszik, a legzseniálisabb államférfiúnak bontakozik ki. Még Tisza Kálmánt is felülmúlhatja. Van azonban mindenesetre egy hibája: túlságosan demokratikus hajlandóságú. Tisza akaraterejével kormányzott, Wekerle ellenben meggyőződéssel.” Tegyük hozzá: ésszel is.

A könyv olvasása során elgondolkoztam azon, hogyan viszonyult a hatalmi erőkhöz. Meglepett az a „Wekerle fajta” következetesség, mely miniszterelnöki munkáját jellemezte. Ha nem tudta megvalósítani kormánya politikai célkitűzésit, lemondott. Nem ragaszkodott minden áron a hatalomhoz.

A XXI. században Wekerle Sándor politikai pályafutásának elemzése tanulságokkal szolgál politikusok és a civil szervezetek számára, melyek értékesíthetők a politikai döntéshozatalban.

 

Csomafáy Ferenc