Úgy érzem, hogy énemnek egy nagy darabja marad itt

Vidám nap volt ez, mert Péter I.

Zoltánt mindig a jókedély

jellemzi, így e napon sem volt a

szerkesztőségben

sóhajtozástól füllesztett

pátosz. És szomorú, mert, ha

sajtópaneleket akarnánk használni,

akkor azt írnánk, hogy a jeles

újságíró és

közéleti személyiség,

Péter I. Zoltán utolsó

napját töltötte alkalmazottként

a Bihari Naplónál, ugyanis 2009

február 1-i hatállyal nyugdíjba

vonul. De tekintsünk el most a sokszor

rutinból alkalmazott panelektől, mert

számunkra, akik nap mint nap együtt

dolgoztunk vele, az számított a

legkevésbé, hogy Péter I.

Zoltán „jeles”

újságíró, az annál

inkább, hogy ebbe a nagy

BN-szerkesztőségbe

vidámságot, lazaságot hozó

kolléga - engedtessék meg nekünk -

barát volt. De mint maga mondta, már

régóta várta ezt a napot, mert

tizenöt év alatt beleunt már a napi

sajtózással járó

ismétlődésekbe. Erre mit is

mondhatnánk. A napi sajtó

taposómalmát csak az érezheti

át csontig hatolóan, aki egy ideig ezt az

életformát, vagy pontosabban

szólva életformátlanságot

űzte, űzi. Péter I. Zoltánban

viszont az a csoda, hogy a folyamatos

gályázás mellett megőrizte

vidámságát,

frissességét, ami mindannyiunkat

kirángatott a mindennapi rutin okozta

fásultságból. De Péter I.

Zoltán még akkor is szimpatikus volt, ha

néha ideges volt.

Utolsó munkanap

Ezen az utolsó munkanapon többen

kértük arra, hadd

készíthessünk vele egy rövid

interjút további terveiről, mert

hogy vannak neki, az természetes és

nyilvánvaló, de ő

elzárkózott ettől, mondván,

hogy nem volt ő több itt egy egyszerű

mezei riporternél, majd a rá

jellemző humorral hozzátette: „nem

akarok én személyi kultuszt.” Ez

már valóban elhiteti velünk azt,

hogy jé, tényleg, az

örökké fiatalos Péter I.

Zoltán már elérte azt a kort,

amikor nyugdíjba lehet vonulni; mert ő

még a régi, és egyre régibb

iskola képviselője: olyasvalaki, aki

nemcsak köztiszteletnek örvendő,

nagyrabecsült, nagyműveltségű

ember, de szerény is. Így hát,

mivel az interjú esett, ezért az ő

utólagos beleegyezésével Ady

Endrének azokat a szavait idézzük,

amelyekkel stílusosan ő maga is

búcsúzott Bihari Naplós

kollégáitól:

„Búcsúzom a Nagyváradi

Napló

közönségétól, a

Nagyváradi Naplónál más

veszi át a tollat. A dolgok rendje hozta ezt, s

talán már régebben elmegyek, ha

ezt a közönséget, s ezt a lapot olyan

igazán nagyon nem szeretem. (…) Mennem

kell tehát. Úgy érzem, hogy

énemnek egy nagy darabja marad itt. (…) A

lap a régi marad, csak egy toll

cserélődik ki. Kérem tartsanak meg

engem régi kegyességükben s

emlékükben.”

A Bihari Napló és az

Erdély online

munkaközössége