Vitatott a magyar őstörténet

Akt.:
Vitatott a magyar őstörténet
Nagyvárad- Szerda este az RMDSZ Bihar megyei szervezete által életre hívott Szacsvay Akadémia Erdély a magyar történelemben modulja keretében Bálint Csanád régész tartott előadást az Ady Endre Középiskolában.

 

A megjelenteket szokás szerint Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Az apai ágon székely gyökerekkel is rendelkező Bálint Csanád régész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és a Régészeti Intézet igazgatója arra hívta fel a figyelmet: a magyar társadalom felfokozott érdeklődést tanúsít a magyar őstörténet összefüggéseire, de sok a zavar, és a tudományos szakma szomorúan és értetlenül fogadja az igaztalan támadásokat. Őt és néhány kollégáját is nevezték már néhányszor hazaárulónak és zsidó bérencnek amiatt, mert „marhaságnak” tartják a summér- vagy etruszk-magyar rokonságot, a szittya magyarkodást, „a két-, három- és tízszeres honfoglalást, és azt, hogy a magyarok 28 ezer éve a Kárpát-medencében élnek”. A régész ugyanakkor megjegyezte: nem érti, hogy kellő felkészültség és szakirányú ismeret hiányában miért gondolja minden dilettáns, hogy feltétlenül hozzá kell szóljon például a honfoglaló magyarok letelepedésének témájához.

Az egyesek szerint manapság vitatott finnugor elmélettel kapcsolatban kifejtette: a tévhitekkel ellentétben ezt nem a Habsburgok találták ki, mert az osztrákokat vajmi keveset érdekelte a magyarok eredete, és a Szovjetunió se vádolható ezzel, mert meglátásában még a Rákosi-diktatúra legkeményebb éveiben se kényszerítették erre a szovjetek a magyar tudósokat. Ráadásul „az álmodozók” arra sem gondolnak, hogy a tudományos élet nemzetközi, nem lehet büntetlenül leírni valamit, mert szakmai körökben ezt azonnal megcáfolják. Úgy fogalmazott: lehet azt mondani, hogy azért ismerik el az Egyesült Államokban, Franciaországban és Olaszországban is a finnugor eredetet, mert az amerikaikat a cionisták mozgatják, a franciák Trianonért is felelősek, az olaszok pedig jól tudnak énekelni és szeretik a pizzát, de akkor ki kényszeríti ezt az elméletet az oszakai vagy a tajvani hungarológiai tanszékre? A megítélésében legvadabb és szélsőségesebb nézeteket hangoztatóknak egy Kölcsey-versidézettel üzent- akit semmiképp se lehet azzal vádolni, hogy magyarellenes lett volna-, azt ajánlva nekik: „ S mond: Honfi! mit ér epedő kebel e romok ormán?/ Régi kor árnya felé visszamerengeni mit ér?/ Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;/ Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!”

Vándornépek

Előadása második felében a szakember vetített képek és térkép segítségével arról beszélt, hogy a 271-ben bekövetkezett római kivonulást követően milyen vándornépek vonultak végig Erdély, illetve a Kárpát-medence területén egészen a honfoglalás koráig, s milyen nyomokat, régészeti leleteket hagytak maguk után. A kronológiai áttekintést a keleti gótok kultúrájával, hagyatékával kezdte, s ahogy haladt előre az időben, folytatta a hunokkal, a vizigótokkal, a gepidákkal, az avarokkal, majd a szláv népekkel. Közben többek közt az apahidai és szamosfalvi királyi leletek, ékvéséses kengyel fibulák (ezek a ruha válllnál való összekapcsolására szolgáltak), fejdíszek és halotti urnák képei voltak láthatóak a vetítővásznon, különböző olyan régészeti tárgyi emlékek, melyeket például Marosszentannán, Marosveresmarton, Németperegen, Németszentpéteren, Dicsőszentmártonban, Aranyosgyéresen, Tordán, Kolozsvár vagy Nagyvárad környékén tártak fel a kutatók.

Ciucur Losonczi Antonius