Vissza a természethez – Nem rendhagyó kiállítás Belényesben

Vissza a természethez – Nem rendhagyó kiállítás Belényesben
Bihar megye – Az esős októberi idő ellenére majdnem százan gyűltek össze a Belényesi Városi Múzeumban az elmúlt vasárnap, Almási János hagyományőrző, faesztergályos, Szakács Zoltán református lelkész, lelkes díszítő, és Tóth Piroska gobelinkészítő legszebb alkotásainak kiállítására.

 

A kiállított tárgyak mind önmagukért beszéltek, tükrözték alkotóik szépérzékét és életfilozófiáikat. A házigazda városi múzeum részéről Nicola Brânda ismert történész, muzeográfus nyitotta meg a kiállítást, majd Kovács Zoltán, a Polgármesteri Hivatal sajtóreferense – mint szervező, és a háttérfotók szerzője – mutatta be az alkotókat. „Egy olyan világot és szemléletmódot szeretnénk önök elé tárni, amely mentes akar maradni a körülöttünk tolakodó mű-termékektől, és ragályos reklámkampányaiktól. Vissza a természethez – ez a jelmondatunk, amit kiegészítünk azzal, hogy: vissza a természeteshez. Legyen ez egy csendes tüntetés a mű-anyagok és giccsek világa, a tömegtermelés jellemtelen produktumai ellen” – mondta a méltató.

Vásárjáró

Almási János nem először mutatta be ügyességét és szakértelmét. Hosszú évek munkája, ötletek keresése, mondhatni csökönyös, konok kutatása vezette rá a fa megmunkálására, alakítására, hagyományőrző érzésének megjelenítésére. Bár mostani élete teljesen Belényeshez kötődik, soha nem felejtette el börvelyi (Szatmár megyei) gyökereit, az ottani református templom oszlopzatának felújítása, szépítése is az ő keze munkáját dicséri, továbbá a rengeteg iparművészeti szinten elvégzett lakótéri, belsőépítészeti munka, bútorok, dísztárgyak. Mint a mesteremberek évszázadok óta, Almási János is vásárjáró mester. Minden jelentősebb régióbeli vásáron megfordul portékájával, akár határon túl is, nemcsak saját keze munkáját kínálva, hanem sokszor élő bemutatókat szervezve a famegmunkálás művészetéből. Ez talán sokszor fontosabb azoknak a generációknak, akik már sajnos eredeti értékeinket, művészetünket, hagyományainkat nem is ismerik, és a jelenkori virtuális világunkban egyre jobban értéküket vesztik.

És lőn…

Őseink magától értetődően, mondhatni természetesen természetesen éltek. Művészetük is ebből fakadt. Mert emberi lelkünk a szépre hajlik, így vált a munkaeszköz, vagy használati tárgy dísztárggyá is. A kicifrázott pásztorbot, a festett tányér, faragott evőeszköz, díszített bútor, vagy remekmű szintjére jutott faragott falusi kapuk, mind a természet ajándékait hasznosították. Ezért fordult vissza Almási János is a természeteshez, megfigyelve az elbújt, rejtett tárgyat vagy alkotást a fa erezete mögött. Minden darab egyedi, minden rönknek más meséje van. És miután évtizedekig érlelődött, gyűrűzött a fa szilárdsága és szívóssága, esztergakésének nyomán forgácsaitól megszabadulva, kibontakozik az anyag végső szépsége, a természet és az emberi elme összhangja. „ És lőn”, mondák már elődeink is , lőn – farönkből, gomba, váza, virág, szem- és lélekgyönyörködtető tárgy.

Szakács Zoltán református lelkipásztor lelkes díszítő festett tárgyain ugyancsak az ősi népi motívumok elevenednek meg, Tóth Piroska gobelinkészítő száz százalékban kézi munkával készült alkotásai kiemelik a tárlat hangulatát és meghitt légkörét. A kiállítás naponta látogatható a belényesi múzeumban, és az elképzelés szerint a megye többi városába is elvinnék, ahol megfelelő helyszínt lehet biztosítani számára.

Címkék: ,