Virtuóz hegedűművész, nagy tudású karmester

A vendég előadóművész, a karmester, és a Nagyváradi Állami Filharmónia szimfonikus zenekarának tagjai. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
A vendég előadóművész, a karmester, és a Nagyváradi Állami Filharmónia szimfonikus zenekarának tagjai. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
A csütörtök esti szokásos heti hangversennyel zárult az idei Ősz szimfóniái rendezvénysorozat, mely két héten át több koncertet is magában foglalt. Zárókoncertként Dvorák-, Bruch- és Mozart-művek hangzottak el, a közönség nagy elismeréssel fogadta előadásukat.

A meghívott vendégművészek ezúttal a Hollandiából érkező Josef Suilen karmester és Florin Ionescu-Galaţi hegedűművész voltak. Utóbbi nem más, mint a váradi komolyzene-kedvelők egyik kedvenc karmesterének, Ilarion Ionescu-Galaţi-nak a fia. Az est első számaként az idei évadban már többször is játszott cseh zeneszerző, Antonin Dvorák (1841–1904) Karnevál nyitánya csendült fel az Enescu–Bartók koncertteremben. Erről a nyitányról, a komolyzenei koncertek egyik kedvelt kezdőszámáról, Brahms így nyilatkozott: „Boldog zene! A hangversenyrendezők hálásak lehetnek érte.” Azt már többször is megírtuk, hogy Dvorák felkérést kapott az Egyesült Államok Nemzeti Konzervatóriumától, hogy vállalja el a New Yorkban működő intézmény vezetői tisztségét. Amerikai útja előtti utolsó műve egy nyitány-trilógia volt, eredetileg Természet, Élet és Szerelem címmel. Mindhárom darab koncertnyitány, tematikus kapcsolatok kötik össze őket, és együtt egy háromtételes szimfonikus költeményt alkotnak. Csak a partitúra 1894-es kiadása előtt nyerték el végleges címüket és kaptak külön-külön opusszámot: A természetben (op. 91), Karnevál (op. 92) és Othello (op. 93). Dvorák búcsúhangversenyén, 1892. április 28-án hangzottak el először a prágai Rudolfinumban, a cseh Nemzeti Színház Zenekarának előadásában, a szerző vezényletével. Ennek a nyitánytrilógiának a Karnevál című darabját adták elő a váradi szimfonikusok csütörtökön, nagyszerűen, a közönség nagy megelégedésére.

A továbbiakban Max Bruch (1838–1920) német zeneszerző 1., g-moll hegedűversenye, op. 26 hangzott el, a virtuóz hegedűművész Florin Ionescu-Galaţi szólójával, a szimfonikus zenekar nagyszerű kíséretével. A német zeneszerző a nemzetközi elismerést ezzel a hegedűversenyével, valamint Skót fantáziájával nyerte el. Az 1., g-moll versenyművet Max Bruch 1866-ban komponálta, ősbemutatója még az év áprilisában megtörtént; a későbbiekben a hegedűversenyt átdolgozta, s Brémában mutatták be újra 1868-ban, a magyar származású Joachim József előadásában, Karl Reinthaler karmester vezényletével. Csütörtök este a Bruch-versenyművet a nagy tudású Florin Ionescu-Galaţi tolmácsolta, hegedűjátéka újfent – nem először koncertezik városunkban – elkápráztatta a hallgatóságot. Csodálatos játékát a közönség nagyra értékelte, s a hosszan tartó ütemes taps arra késztette az előadóművészt, hogy ráadással (Paganini 20-as Capricciójával) kedveskedjen az őt ünneplő hallgatóságnak.

Mozart-szimfónia

Az est befejező műveként Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) 36., C-dúr, Linzi szimfóniája, K. 425 csendült fel a szimfonikus zenekar előadásában, a holland karmester, Josef Suilen kiváló dirigálásával – aki mindhárom zenemű előadásában kitűnően együttműködött a zenekarral, a szólistával. Mozart huszonhárom év alatt, 1788-ig ötven szimfóniát komponált, ezek közül néhány korai elveszett. Kezdetben sorozatban, olasz mintára írta e műveket, tizennégy éves korára már tizenhármat. Később elfogadta Haydn mintáját, aki bevezette a menüettet. A késői bécsi Mozart-szimfóniák azonban már megismételhetetlenül egyedi hangzásúak, mélységesen elgondolkodtatóak, mégis áthatja őket a jellegzetes mozarti könnyedség (Világhíres zeneszerzők: Wolfgang Amadeus Mozart). Mozart e szimfóniát Linzben írta, ahol feleségével egy rövid ideig laktak, mivel a város színházában a zeneszerző hangversenyt adott; erre az eseményre írta a C-dúr szimfóniát. Csütörtök este a váradi filharmonikusok csodálatosan adták elő a művet, s a hallgatóság nagy elismeréssel fogadta játékukat.

Dérer Ferenc