Virágvasárnap ünnepe: az önfeláldozás nyitánya

Virágvasárnap ünnepe: az önfeláldozás nyitánya
Virágvasárnap, nagyhét első napján az ünnepi szertartás a Püspöki Palota előtti téren barkaszenteléssel kezdődött. A szentmise főcelebránsa és szónoka Böcskei László megyés püspök volt.


A barkaszentelés, és azt követő körmenet után a nagyváradi Székesegyházban bemutatott ünnepi szentmisén Urunk szenvedéstörténete az idén Szent Lukács evangéliuma szerint hangzott el.

A szentmise főcelebránsa és szónoka Böcskei László megyés püspök volt. Elmélkedésében arra hívta fel a figyelmet: a nagyböjti szent időben virágvasárnap a nagyhét hangulatába vezet minket. Felkészít a szent három nap eseményeire, hogy ezek gazdag tartalmát a maguk teljességében és hasznosan tudjuk átélni. Érezzük azt: ott állunk mi isa tömegben, és kimondva vagy kimondatlanul, de állást kell foglalnuk az előttünk elvonuló, és az életünkben jelen levő Krisztussal kapcsolatban. De milyen legyen ez, hogyan viszonyuljunk a virágvasárnapi történésekhez? Hol a mi a helyünk, és mit vállalunk fel az eseményekből?

A liturgia szándékosan a templomon kívül kezdődik, hogy emlékezhessünk Jézus jeruzsálemi bevonulására. Már az őskeresztények is az Olajfák hegyén gyülekeztek, hogy aztán onnan olajfa- és pálmaágakkal a kezükben vonuljanak be a szent városba. A másik kiemelkedő pontja pedig a szertartásnak a szenvedéstörténet bemutatása, Krisztus szenvedésének ünnepélyes felidézése, hogy szembesüljünk azzal, amit Isten értünk lépett.

Önfeláldozás

Virágvasárnap tehát, ahogyan a hivatalos megnevezései is utalnak erre, egyfelől a győzelem és megdicsőülés napja (a pálmaágak által), másrészt pedig a szenvedés és a halál kifejezője (a passió révén). A hozsannázás és a megfeszítés között a keresztény ember, mivel biztonságba szeretné helyezni magát, inkább az ujjongó tömeget választja, azokat, akik örömmel fogadják Krisztust. Ennek a kényelmes magatartásnak azonban megvan az a veszélye, hogy csupán ezt a pillanatot ragadjuk meg, nem gondolunk bele abba, hogy mi lesz a folytatás: elhagyatottság és szenvedés, mely a halálban éri el igazi csúcspontját. Nem tekintünk tovább, mert a Gecsemáni-kertben történtek, és az ehhez kapcsolódó események nyugtalanítóak, sőt, a mai ember megközelítésében a virágvasárnap sem korszerű. Szinte kérdőre vonjuk Istent: miért engedte meg azt, hogy terve az ismert módon valósuljon meg ahelyett, hogy a hozsannázásban teljesedett volna ki? Megfeledkezünk arról, hogy az evangélimi leírások szerint Jézus felkészítette követőit a szenvedés idejére, az önfeláldozó magatartásra pedig annak kifejezéseképpen volt szükség, hogy Isten szereti a népét. Hűtlensége ellenére sem mond le róla, hanem épp ellenkezőleg, a legnagyobb ajándékot adja, hogy megmentse, és a magáénak tudhassa teremtményét. Virágvasárnap tehát az önfeláldozás nyitánya azokért, akiket Isten végtelenül szeret. Ne legyünk ezért passzívak, vagy ragadjunk le csupán a külsőségeknél- hiszen harmadik lehetőségként ez is megmutatkozik-, hanem fogadjuk el ezen áldozatot magunkért, a családunkért, a szeretteinkért és az ellenségeinkért is, és legyünk mindig ott, ahol szükség van ránk, ahol Isten akarata érvényesül- tanácsolta a váradi egyházmegye főpásztora.

Ciucur Losonczi Antonius