Világbajnoktól vettünk búcsút

Világbajnoktól vettünk búcsút
Vasárnap délután Hegyközszáldobágyon hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára Vancea Pál korábbi hagyományoskarate világbajnokot, a román nemzeti csapat volt edzőjét.

 

 

Nagyon sokan ismerték és szerették az örökvidám sportembert, sok-sok apróság és későbbi nagyság tehetségének felfedezőjét, csiszolóját, a sikerkovács Vancea Pált. Így aztán senkit sem lepett meg a szomorú tény, hogy utolsó földi útját mintegy ezer ember kíséretében tette meg örök nyugvóhelyére, a hegyközszáldobágyi temetőbe. Legközelebbi családtagjai, a rokonok és jóbarátok, az ismerősök mellett elhomályosult tekintetű volt tanítványai, valamint a hazai és nemzetközi karate fórumok képviselői tették utolsó tiszteletüket. A református megemlékezést követően érdemeit sorolva Dan Stuparu, a Román Hagyományoskarate-szövetség elnöke és Ionel Bara, a Fudokan Karate Világszövetség vezetője búcsúzott el-elcsukló hangon, majd felesége szólt, és mondta a következőket: „Nem tudjuk felfogni és megérteni, miért tette velünk ezt Pali. Mi lehetett az, ami miatt eldobta az életét és elhagyott bennünket, az imádott és szeretett családját. Nyugtom nem lesz addig, amíg meg nem tudom miért vetett véget életének”.

 

Búcsúlevél a „Világhoz”

 

Végezetül a jó barát Victor Mihalcea olvasta fel az elhunyt utolsó, mindenkihez címzett kusza, zavaros levelét, amelyet az alábbiakban ismertetünk.

„Igen!!! Tudom, hogy mélyen hibáztam. Nem tudok és nem is akarok bocsánatot kérni. Nem érdemelem meg! Valaha jó dolgokat akartam csinálni, és úgy érzem, ez sikerült is, gyerekeket neveltem, akik később személyiségek lettek. A világ nem értett meg. Mindent megtettem, hogy tovább vigyem a karate mozgalmat. Lehet többet akartam mint tanítványaim. Misu, te egy kicsit nálamnál korrektebb voltál, és te is, Ádi. Nem állítottatok meg időben…. Ez van…

Tudom, nincs bocsánat, ám lehet, valahol jót akartam, de mint ember megbuktam. Edzőként áldozatvállalásom és személyes ambícióim sajnos előbbre valóbbak voltak, mint a közérdek. Nagyon jó emberek vettek körül, de a stressz maradandó volt és csak elhivatottságomnak köszönhetően tudtam ellenőrizni magam, de mindez befolyásolta személyes életemet. Még egyszer hangsúlyozom, hogy csak én vagyok a felelős mindazon dolgokért amelyek az 1996 és 2012 közötti időszakban történtek. A többiek csupán áldozatai voltak személyes erőmnek. Egyedül én voltam, aki tudott és mozgatta a dolgokat, ám voltak eredményeim. Ne büntessétek azokat, akik nem hibásak! Engem tiszteltek, ahol tudtak segítettek. De és mint ember, még egyszer mondom: elbuktam. Sem Éva, sem Márta és senki más sem tett rosszat, nem hibázott. Csak ÉN. Lehet, hogy ott lent többet fizetek majd.” (Vancea Pál)

 

Szántó Sándor