Veterán vívók találkozója volt Kolozsváron

Veterán vívók találkozója volt Kolozsváron
„Nemrég meghívást kaptam a kolozsvári vívók találkozójára. Egyetemi éveim alatt ugyanis a kincses város vívócsapatának igazolt versenyzője voltam” – meséli Budaházy István.

Ifj. dr. Guráth Béla és dr. Habala Péter, a kolozsvári vívóélet két egykori kiválósága az elmúlt szombaton nyolcadik alkalommal rendezte meg azt a vívótalálkozót, amit az idősebb, 1990-ben elhunyt kiváló vívó és edző, Guráth Béla emlékének szenteltek. A találkozó programját old boys vívóverseny (győztes ifj. Guráth B.), egy rövid előadás és könyvbemutató a színpadi vívás rejtelmeiről (Habala P.), valamint egy nagyon kellemes állófogadás alkotta.

A szervezés remekül sikerült, a kolozsvári sporttársakon kívül – köztük a kolozsvári Orbán Olga, az első romániai olimpiai érmes vívó (ezüst, Melbourne, 1956) és Guráth Béla ifjúsági kardvívó világbajnok – eljöttek a szatmárnémetiek, és nem kis meglepetésre megtisztelte a találkozót Ana Pascu, a Román Vívószövetség elnöke, Maria Vicol és Stahl Katalin, a hatvanas évek világhírű román tőrvívó-válogatottjának tagjai. Voltak közülük többen, akik a határokon túlról jöttek haza a hívó szóra, és nem bánták meg… Köszönet a kolozsvári barátoknak az ötletért, a megvalósításért, ami példa lehet más egyesületek, más sportágak nosztalgiázó kedvű „veteránjainak” is.

Váradiak a páston

Váradról hatan vállaltuk az utazást: Bód Péter, Budaházy Endre, Budaházy István, Gazdovits Kálmán, Szentpály Gábor és Thalmeiner Oszkár. Ők az ’50–60-as évek váradi csapataiban vívtak, kiváló eredményekkel. Thalmeiner a válogatottságig vitte, a többiek mind itthon is és tanulmányi éveik alatt más városokban is stabil tagjai voltak az ottani csapatoknak. Érdemes megemlíteni, hogy ezekben az években Nagyváradon, csak a Progresul színeiben egy-egy teljes A és B divíziós csapat működött, ami legalább 40–50 minősített vívót jelentett. A helyi Sportiskola csapata is kiállított egy teljes csapatot, minden fegyvernemben. Mindkét egyesületből bajnokok és dobogósok kerültek ki, s több váradi vívó-világbajnokságokon és olimpiai játékokon képviselte az országot.

Veteránok? Ugyan!

Végezetül egy szerény észrevétel: olvasván a szöveget, látom, hogy a címen kívül egyszer sem írtam le a veterán szót. Akkor értettem meg a találkozó értelmét: ott senki nem érezte magát veteránnak. Fehérebb hajjal, jó néhány kilóval súlyosabban, fáradékony lábbal és ívelt háttal, egytől egyig megőriztük fiatalos lelkületünket, amihez ez a nemes sport is biztos hozzásegített.