Verseny, amilyen még nem volt: Részek Viadala

Verseny, amilyen még nem volt: Részek Viadala
Az elmúlt hét végén zajlott Érmihályfalván a Részek Viadala című verseny, melynek során párját ritkító módon a városrészek csapatai versengtek egymással. A végeredménynél azonban fontosabb volt a közösségépítő, kapcsolaterősítő, szórakoztató hangulat.

“A rendezvény célt ért, hiszem, hogy a csapatok tagjai jól szórakoztak, ugyanakkor sikerült erősíteni a közösségeket, az emberi kapcsolatokat, hogy ne csak egymás mellett éljünk, de egymásra odafigyelve is, és büszkén képviselve a városrészünket politikai nézetektől, vallási és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül.” Ezekkel a szavakkal zárta vasárnap este Nyakó József érmihályfalvi polgármester az első Részek Viadala versenyt. De mi is volt ez a verseny? Ahogyan a polgármester a Duna TV mikrofonja előtt nyilatkozta, hasonló “versenyre” tudomása szerint magyar nyelvterületen legalábbis még nem került sor, amikor egy település a településrészenként szerveződött csapatoknak szervez vetélkedőt, egyrészt maga a verseny miatt, másrészt közösségépítő céllal. Ahogyan arról beszámoltunk egy hónappal ezelőtt, a csapatokat a hagyományos városrészenként szervezték meg, ami nagyjából egybe esik a szavazókörzetekkel. Így lett hét csapat – Százhold, Dihenes, Bank utca, Kisújváros-Nagyújváros, Morgó-Tábla, Derík-Lucernás, Központ – mindegyik saját szervezőbizottsággal, ami így hivatalosan hangzik ahhoz képest, hogy a szokványosnak mondhatóak mellett sok-sok furcsa, meglepő próba is várt a csapatokra. A szervezők előzőleg több egyeztetést is tartottak, a csapatok csapatszíneket sorsoltak, ami később azért lett fontos, mert ilyen színű zászlaik lettek, és ilyen színű sálakat viseltek a verseny alatt, mint megkülönböztető jeleket.

Meglepő versenyszámok

Első alkalomról lévén szó, nehezen lendül be a gépezet, de csapatkapitányoknak, jobban mondva a csapatkapitányságoknak (mivel nem egy-egy ember volt csak a körzetenkénti szervező) sikerült szinte mindenhol megtalálni a megfelelő embereket a 18 versenyszámhoz. Így érkezett el augusztus utolsó napja, amikor szombaton a kispályás labdarúgó versenyt bonyolították le a focipályán. A további 17 versenyszámra szeptember elsején, vasárnap került sor, kettő kivételével a strand területén. Kora reggel disznófogással (nem vágással) indult a nap, majd a Pásztorgaz tanyára vezető homokos úton ló- és autógyorsulási verseny volt. A folytatásban, már újra a strandon a városrészek bemutatkozására, kerékpáros családi stafétára, kutyaszépségversenyre, hangszeres produkciókra, helytörténeti kvízre került sor. A felsoroltak nevezhetők úgy-ahogy hagyományos, sok helyen gyakorolt versenyszámoknak, most jöjjenek azok, melyek formabontóak, nem ritkán meglepőek voltak. A festőlétrás futamban mintegy 20 métert kellett megtegyen a csapatok versenyzője egy 5 fokos létrán, amolyan “szobafestős” meneteléssel. Ki tudja mit csinál az, aki kesztyűbe dudál? Ez is kiderült: kesztyűt húzott, majd egy pálinkába mártott, hangszer alakú PVC-csövet szólaltatott meg duda gyanánt. Nagy közönségsikere volt a sörhason bemutatott dobszólónak. Sütő Szabolcs néptáncoktató előbb egyszerűbb, majd összetettebb ritmusokat “előtapsolt”, ezeket kellett a csapatok figyelemre méltó sörhassal rendelkező versenyzőinek utánozni pocakjukon. Az alkalmi férfi és női kórusoknak sem csak úgy egyszerűen kellett színpadra állva énekelni, hanem 70 dalcím közül tízet kellett sorsolással kihúzni, amiből hármat kellett előadni. Megválasztották a legszebb feleséget is, de természetesen ennek is feltételei voltak. Egyrészt olyan anyukát kellett színpadra küldeni, kiknek legalább 2 gyereke van (akiknek szintén jelen kellett lenni), másrészt a férjnek kellett a feleséget/anyukát a publikum és a zsűri figyelmébe ajánlani.

Csapategység, közös cél

Kiderült az is, hogy horgászni egy színpadon is lehet – elméletben. A kijelölt versenyzők olyan horgász-sztorikat adtak elő, amilyenek állítólag nem állnak távol a pecásoktól, de esetünkben kötelező volt a füllentés. Nem hiányzott a főzőverseny sem, minden csapatnak lecsót kellett előállítania tetszőleges stílusban, ugyanakkor minden körzet hagyományos módon kenyeret is kellett süssön, amihez előbb persze kemencét kellett az adott városrészen belül találni (ez hosszabb előkészítést igényelt). A versenyszámok lezajlásának részletes leírására nincs lehetőségünk, és a résztvevők, illetve győztesek neveinek felsorolása is legalább egy fél újságoldalt igényelne. Mindez a szervezők szempontjából igen örvendetes, mert azt jelenti, sokan érezték magukénak a hagyományteremtő versenyt. Ez szemmel látható is volt, hiszen vasárnap délután/este már százakban volt mérhető a tömeg a strand területén, és ugyancsak nem elhanyagolható, hogy semmilyen ideológiai, vagy egyéb “árnyék” nem vetült az eseményre. Például köztudottan más-más politikai nézetet képviselő személyek álltak ugyanarra a színpadra, hogy városrészük csapatának pontokat szerezzenek, de román ajkú lakos éppen úgy ott volt mondjuk a kórusokban (még ha nem is tudta a dallamot és a szöveget), mint a magyarok, kifejezve a csapat egységét. Nem voltak politikai üzenetet hordozó beszédek (akkor sem, amikor a közönség soraiban országos szintű politikus volt jelen), nem voltak politikai plakátok, szórólapok, voltak ellenben franciaországi vendégek, akik Mados Attila bihardiószegi polgármester vezetésével jártak Érmihályfalván, és remélhetőleg messzire vitték a jó hangulatú verseny hírét.

Közös élmények

De mit ér egy verseny díjak nélkül? Esetünkben a Városháza a győztesnek 500, a másodiknak 300, a harmadiknak 200 méternyi járda megépítésének lehetőségét ajánlotta fel, az illető csapat által kiválasztott utcákon. A többi csapat egyenként egy-egy autóbusznyi kirándulót küldhet Budapestre, természetesen a versenyzők és szervezők lehetnek a kirándulók. Hogy hogyan alakul a verseny, azt egész nap nyomon lehetett követni, ugyanis a színpad melletti eredményjelzőn a csapatok neveivel és színeivel ellátott táblákat rendeztek a verseny pillanatnyi állása szerinti sorrendbe. Utóbbi szinte versenyszámonként változott, és a következő végeredmény alakult ki: 1.Nagyújváros-Kisújváros, 2.Morgó-Tábla, 3.Százhold, 4.Központ, 5.Derík-Lucernás, 6.Dihenes, 7.Bank utca. Mindenki számára (talán jelzés értékű) meglepetés volt, hogy a pódiumra állt csapattagok kezében a zászlók a piros-fehér-zöld színkombinációt adták ki! “Köszönöm, hogy válaszoltak a felhívásra a csapatok, köszönöm a szervezőknek a munkát” – folytatta a beszámoló elején már idézett záróbeszédét a nap végén Nyakó József polgármester. Hozzátette: versenyeztünk, de az elért pontoknál sokkal többet ér, hogy közös élményeink lettek, közben szóba álltunk a szomszéddal, a baráttal, az ismerőssel, esetleg új ismerőseink is lettek, a csapattagok segítették egymást, számítottak egymásra, erősödött a közösség. Ilyen alapon még sehol nem szerveztek eseményt, ami reméljük, gyökeret ver, hagyománya lesz, hiszen jövőre újra találkozunk ebben a formában, de már az idei tapasztalatok birtokában megszervezendő második Részek Viadalán.

Rencz Csaba