Verespatak: aranylázban ég, ciánban fürödhet

Verespatak: aranylázban ég, ciánban fürödhet
Tizenöt éve morzsolódik Verespatak a nagyszabású bányaprojekt körüli acsarkodás miatt. A beruházás mellett álló, és az ellene küzdő felek sárral dobálják egymást, a külső szemlélő pedig, aki kicsit is foglalkozik a témával vélt vagy valós, részben igaz, vagy hamis tények egész halmaza alapján kell döntsön: ellene vagy mellette?

 

 

Verespatakkal együtt mi, a civil társadalom is a két vélemény között őrlődünk, miközben a következő kérdésekre keressük a válaszokat: mi lenne a legjobb az országnak?; tényleg veszélyes-e a ciántechnológia?; nem-e hazugságokkal áltatják az ott lakókat?; kinek mi az érdeke?; ki mögött ki áll, és még folytathatnánk a sort. Az ország gazdasági fellendülését (és nem csak) ígérő Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) vállalatnak, vagy a természeti katasztrófák sorát jósoló civil szervezeteknek van igaza? Nehéz dönteni, hiszen egy-egy felhozott érvre rögtön jön a cáfolat.

 

Érvek és ellenérvek

 

A Verspataki Projektet Támogató Csoport (Grupul de Susţinere a Proiectului Roşia Montană) szervezésében február 23–24. között zajló dokumentációs út során rövid időn belül második alkalommal látogattam el az „arany hazájába”, ahol pro-érvek tömkelegét sorakoztatták fel a több megyéből érkező újságíróknak. Ugyan a programba be volt iktatva az ellenzők táborának meglátogatása is, de ezt nem szervezett formában intéztük el, ehelyett másfél órányi esélyt kaptunk arra, hogy megtaláljuk az itt lakók közül, azokat, akik a projekt ellen vannak. A legtöbbet feszegetett ellenérvekre felhozott válaszokat a következőben olvashatják.

Cătălin Hosu, az RMGC szóvivője a vállalat talán eddigi legjobb befektetése, hiszen rezzenéstelen arccal válaszolt még a legcsípősebb kérdésekre is, kiegyensúlyozott, bár néha kitérő válaszai úgy látszik, meggyőztek még a legszkeptikusabb újságírókat is arról, hogy a bányaprojekt a legjobb dolog, ami valaha történhet Romániában. Vegyük az első és talán legtöbbet vitatott problémát a cián-technológiát. Cătălin Hosu így fogalmazott: „nem félnünk kell a ciántól, hanem tudnunk kell használni. Mi tudjuk, hogyan alkalmazzuk az egyébként rendkívül mérgező anyagot úgy, hogy az ne tegyen kárt az emberekben, és a környezetben. Mivel egy tonna kőzetben egy gramm arany található, ezért csak ciánnal tudjuk kinyerni azt.” A projekt négy kitermelő pontot, egy ülepítő tavat, két meddőhányót, egy feldolgozó üzemet, és más bányászati létesítmények építését foglalja magában. Így folytatta: a kitermelt kőzetet összemorzsolják, kezelik a különböző kémiai anyagokkal, köztük ciánnal, kinyerik az aranyat és az ezüstöt, majd semlegesítik a ciánt. Az egész folyamatot egy olyan nagy sűrűségű polietilénnel bélelt betonalapon végzik, amely a számítások szerint akkor sem szakadna be, ha mindegyik tartály egyszerre ömlene ki. További érvként más országok pozitív példáját hozta fel, ahol sikeresen zajlott a ciántechnológiás bányászat, mint például Németországban, Spanyolországban és Új-Zélandon, hozzátéve azt, hogy az elmúlt harminc évben a világ több mint 80 bányájában használták ezt a technológiát. A tárolással kapcsolatban azt tudtuk meg, hogy a zagytározóban csak az európai irányelv által meghatározott (10 milliomodrész, vagyis 10 milligramm/liter alatti) koncentrációjú üledéket helyeznek el, amely a természetes lebomlás után 2-3 milliomodrész koncentrációjú marad. Megjegyezte: egy csésze kávéban a ciánkoncentráció elérheti a 6 milliomodrészt is.

 

Környezeti ártalmak?

 

A környezet tönkretételével kapcsolatos kérdésekre a következő terveket ismertette: a zagytározót egy rendkívül erős gát védi majd, az ülepítő tó kiszáradása után befedik azt, majd füvesítik és fákat ültetnek helyére. E mellett megtisztítják a verespataki csermelyeket is, amelyek 2000 év alatt a bányászás miatt megmozgatott kéntartalmú kőzeteket kimosták, és a kémiai reakciók során erősen savassá váltak, elszíneződtek és azóta is szennyezik a vízhálózatot. A projekt végeztével az érintett környezetet helyre kell állítani. Ennek érdekében a munkálatok megkezdése előtt egy bizonyos pénzösszeget kell letétbe helyeznie a vállalatnak, hogy ha a vállalt kötelezettséget nem végezné el, akkor is legyen miből fedezni a munkát. E mellett a RMGC vállalta azt is, hogy a verespataki történelmi központot megőrzi és épületeit renoválja, amelyekbe a bányamunkások akár be is költözhetnek majd.

 

Költözés

 

Azokat a családokat, amelyek a projekt útjában laktak, nagyrészt kiköltöztették. Ők két lehetőség közül választhattak: vagy egy bizonyos összegért eladták területeiket, és a környező helyekre települtek várva a munkalehetőségre, vagy a Gyulafehérváron a vállalat által létrehozott Recea negyedbe költöztek, amit ezután is szeretnének bővíteni. A kezdetben ellenálló lakosság kilencven százaléka a projekt mellé állt, de még mindig vannak akik ellenzik azt. Verspatakon egy kis bolt tulajdonosával beszéltünk, aki azt hangoztatta, hogy soha nem adja el a házát az RMGC-nek: „Itt éltek a szüleim és a nagyszüleim is, hogy hagyhatnám el Verspatakot? Eddig is megéltünk, a projekt nélkül is boldogulnánk. Az egész egy hazugság, ha elkezdik a bányászatot és a robbantást, az élet itt maga lesz a pokol. Bármit ígérnek, a történelmi központ alól is kiszedik majd az aranyat.” Optimista lakosokkal is találkoztunk, akik a település egyetlen esélyének a bányászat beindulását tartják. Oprişa Nelu, az Abrudbányai és Verespataki Magyar Kulturális Egyesület projekt menedzsere kifejtette: 2006 óta, amikor az állami bányászat végleg megszűnt, nincs mit csináljanak: „Ha újra beindulna a bányászat, talán azok is visszajönnek dolgozni, akik már elhagyták Verespatakot. Itt a kezdetektől fogva a bányászatból éltek meg az emberek. Ha felújítják a történelmi központot, akkor a turizmus is fellendülhet.” Verespatak utcáira a kihaltság jellemző. Alig-alig lehet olyan embert látni, aki nem az RMGC logóival ellátott munkaruhákat, mellényeket hordja. Ilyen körülmények között nehéz legalább még egy ellenzőt találni.

 

Bevételek

 

Az út során a várhegyi és a kirnyiki kitermelő helyeket is meglátogattuk, igaz a hatalmas köd miatt a fehérségen kívül semmit nem láttunk. Az említett két helyszínen a múltban már folytattak felszíni és földalatti bányászatot is. Ezért a hegyeken rendkívül sok lezárt bányabejáratot lehet találni. Ezekbe tilos védőfelszerelés nélkül bemenni a szivárgó gázok és a szerteágazó járatok miatt. Várhegy és Kirnyik mellett Zsig és Orla bányák megnyitása is sorra kerül. A hegyek összesen 300 tonna aranyat, és ennél valamivel több ezüstöt rejtenek magukban. Felmerülhet a kérdés: mennyi pénzzel marad Románia, tekintettel arra, hogy az RMGC vállalkozás többségi tulajdonosa (80,69%-al) a kanadai Gabriel Resources Ltd. társaság. Cătălin Hosu ismertette az előzetes számításokat is, amelyek alapjául 900 dollár/uncia aranyárat határoztak meg. Ezek értelmében az arany és ezüst eladásából 7,5 milliárd dollár bevételre számítanak, amelyből négy milliárd dollár Románia gazdaságát erősíti majd. Közvetlenül 1,8 milliárd az államkasszába vándorol (osztalékok, jogdíjak, adók és járulékok), 2,4 milliárd pedig közvetett módon (az országban elköltött összegek a munkaerőre, építkezésekre, elektromos áramra, szállítás stb.) jut a román gazdaságba. Az arany árának növekedésével a nyereség még több lehet, de azzal is számolni kell, hogy esetleg csökkenni fog az arany ára. A bányaprojekt megvalósításához körülbelül 1,7 milliárd euróra lesz szükség, eddig pedig körülbelül 400 milliót fektettek be. Arra a kérdésre: a média reklámokra mennyit költöttek, nem érkezett konkrét válasz. Annyit megtudtunk, hogy a vállalat nincs az elsők között, akik médiakampányokra a legtöbbet költenek.

 

Munkahelyek száma

 

Az RMGC egyik legerősebb érve a projekt mellett, hogy a bányászat elindításával az eddig nagy részben munkanélküli lakosságnak újra lesz hol dolgoznia. Az építési szakaszban, amely két és fél évig tart 6500 embert (2300 direkt és 4200 indirekt módon) foglalkoztatnának, a körülbelül 16 évig tartó kitermelő fázisban 3180-at (880 direkt és 2300 indirekt módon), valamint a záró-felszámolási szakaszban, ami három és öt év közé esik pedig 1770 embernek (270 direkt és 1500 indirekt módon) lenne munkahelye. Arra a kérdésre: a bányaprojekt befejezése után, mi lesz az emberekkel, Cătălin Hosu ennyit felelt: melyik az a cég, amelyik garantálja, hogy élete végéig alkalmaz egy munkást?

 

Változó vélemények

 

A dokumentációs út végére a legtöbb kétkedő újságíró új szemszögből látta a bányaprojektet, a kezdetben csípős kérdéseket felváltották azok a kijelentések, hogy: „a projekt nélkül Verspatak idővel eltűnne” vagy „az itt lakó emberek egyetlen esélye”, ami valóban így is van, de mindezek ellenére még mindig fenntartásokkal tekintek a nagyszabású tervre, és nem azért mert nem szeretném a gazdasági fellendülést, vagy a munkanélküliség csökkenését, hanem azért mert a cián, az csak cián maradt. Az optimista várakozások szerint a tizenöt éve tartó huzavona után egy év múlva elindulhat a munka, ami jelentős változásokat hoz majd az elkövetkezendő 20-30 évben. Hogy ezek a változások melyik tábort fogják igazolni, az még a jövő titka marad.

 

Nagy Noémi

Címkék: