Venczel Attila látványvilága

Venczel Attila művész családból származik. Szülei jó nevű képzőművészek. Bátyja, Péter az első magyar erdélyi rockopera megalkotója. Venczel Attila István Kolozsváron végzett, a „Ion Andreescu” Képzőművészeti és Formatervezői Akadémia Kerámia- fém- üveg szakán. (2001-től az intézet neve Művészeti és Design Egyetem).

 

Jelenleg a Kolozsvári Magyar Opera sikeres látványtervezője. Aránylag fiatalon több opera, operett, táncjáték, rockopera, zenés műfaj díszlettervezője.

Venczel Attila munkái közül megemlíthetjük:

Attila (látványtervező)

Az álarcosbál (munkatárs)

Az utolsó meggymag (jelmeztervező)

Bajazzók (díszlettervező)

Bál a Savoyban (díszlettervező)

Brankovics György (díszlettervező)

Csárdáskirálynő (díszlettervező)

Fantasztikus szimfónia (jelmeztervező)

Gianni Schicchi (díszlettervező) – Újszegedi PORT.hu színpad

Hosszú péntek (maszk)

Kék balett (jelmeztervező)

Mario és a varázsló (díszlettervező) – Újszegedi PORT.hu színpad

Odaadnám magáért a vesémet (díszlettervező)

Puskiniana, avagy öt vázlat a szenvedélyről (látvány) – Új Színház

Ali Baba és vAgy negyven rabló (díszlettervező)

Mátyás a vérpadon (díszlet és jelmeztervező)

BUÉK 2012 (díszlet és jelmeztervező)

 

– A művészet, mint olyan, alkotás. De a Venczel Attila esetében tulajdonképpen megrendelés alapján jön létre, mint oly sok halhatatlan művész, örök érvényű alkotása.

– Egy előadás megteremtése mindig csapat munkában történik. Rendszerint a színre kerülő mű rendezője, jelmeztervezője, látvány teremtője, ügyelője, zenekar képviselője, ülnek össze megbeszélni azt az elképzelést, amit az operaház színpadra fog állítani.

Minden előadásnak van egy tematikája. A „csapat” állandó tárgyalása alapján készül el a színpadi produkció. Vannak olyan előadások, melyek több, kisebb részekből tevődnek össze, mint a gálaműsorok, vagy a szilveszteri kabaré. Vannak olyan összefüggő előadások, melyek opera vagy operett alakjában kerülnek a nézőközönség elé. Ami tulajdonképpen egy témára, egy bizonyos kornak a jellemzőire, mint a Brankovics György, egy bizonyos hangulatot teremt a néző fele, melynek látszólag másodrendű szerepe van, viszont elengedhetetlen egy látványos, minőségi előadáshoz.

A Szilveszteri előadás esetén, mivel több műfaj, modern zenés előadásokat is magába foglal, ennek következtében követni kell a kornak, meg a stílusnak, a látványvilágának megfelelő elvárásait. Ilyen esetben nem mindig a klasszikus látványvilág megteremtése a fő, hanem újabb technikákat, újabb technológiákat felhasználva, igyekeznek minél közönség-vonzóbb előadásokat készíteni.

– A szórakoztató ipart kiszolgáló háttér ipar olyan anyagokat hozott létre, melyek korábban nem léteztek. Ezek az anyagok színpadon olyan hatást tudnak megvalósítani, melyek a mai világítási technika fejlődésével a nézők számára is szokatlan térdimenzionális hatásokat tudnak elérni. A jelenlegi helyzetben, mennyire tud hozzájutni a ma már modernnek számító, de mégis funkcionalitást teljesítő anyagokhoz?

-A technika ebben az ágazatban is rengeteget fejlődött. Habár a kedvelt anyag ma is a fenyődeszka, de ma már a síkfelület eléréséhez a rétegelt lemeztől egészen kortárs anyagokig, mint a polikarbonát és annak fajtái, melyeket jól használva, egy újszerű látványvilágot tud teremteni. Amit a tervező nagy kételyekkel visz a színpadra, mert soha nem tudhatja, hogy a közönség ezt, hogyan reagálja le. Mennyire fogadja el. Óriási szerepet kapnak most a műgyanták. Rengeteg téridomot képeznek ki. Főleg a színház előadásaiban tapasztalható az egyre inkább konkrét, belső kiképzéseket kivinni a színpadra. Értem ez alatt a száz százalékig másolt vagy újra készült klasszikus oszlopfők vagy díszítő elemeket. Ebben nagy szerepe van a poliészter, az epoxidikus vagy a legújabb akrilát gyantáknak. Nyilván minden tervező szeretné a legkorszerűbb anyagokat használni. Sajnos az áruk sem a deszkának megfelelő anyag ár.

– Tapasztalatom ezzel kapcsolatban: minden intézmény, de főleg a Kolozsvári Magyar Opera is, igyekszik a tervező látványigényeinek az anyagokat is megteremteni, amennyiben ez az anyagi körülmények között megtehető.

Az Ön esetében létezik egy testvéri kapcsolat az intézmény keretében. Venczel Péter legújabb darabjának színrevitelének díszleteit tervezte. Ez mennyiben segítette vagy gátolta a munkában? Hiszen az alapvető jóindulat, a minél többet adni, minden munkájában megnyilvánul.

– Külön tudjuk választani a szakmai igényességet a testvéri viszonyoktól. De erre van példa a Weber testvérek esetében.

Lévén testvérek, sok esetben egyforma a gondolkodásunk. Ugyanazt a világot éljük. Nagyrészt ugyan úgy szeretnénk megnyilvánulni a közönség felé is. Mindenikünk igyekezvén a legtöbbet adni abból, amivel belső adottságai is segítik.

– A díszlettervező legnagyobb problémáinak egyike egy rendező gondolat-világának minél hatékonyabb megértése, és a tőle várt játéktér minél jobb megteremtése. Ennek érdekében a kommunikáció is döntő tényező. Ennek kell zökkenőmentesen működnie.

– Önnél, mikor van az a pillanat, amikor alkotó munkája folyamán megérzi: „Most, jó úton vagyok”?

– Ebben a folyamatban az első alapkő a mű tematikája. A zenei anyag, a szövegkönyv vagy szerepkivonat. A rendezővel való kommunikáció minél termékenyebb, az eredmény annál gazdagabb.

Mielőtt elvállalnék egy darabot, először elolvasom, és meghallgatom a zenét. Ebből kialakul egy személyes ötlet sor. Ezt közlöm a rendezővel. Bizonyos ötleteket, skitszerűen, bemutatom a rendezőnek, és azután az én alapötleteim, és rendező színpadra viteli koncepció egyeztetésével, elindul az ötlet- özön. Megpróbálok egyedül dogozni, addig, amíg nincs készen egy kiforrott vázlati alkotás.

Ezután húzd meg, ereszd meg szinten, működik. De volt olyan eset, mikor teljesen újra kellett terveznem az addig kigondolt teljes díszletet. Sokszor értem, a rendező miért utasít el, vagy miért igényel plusz dolgokat a díszletben.

De eddig, bárkivel mindenik darabban sikerült megkapnom azt a közös utat, melyen haladni tudunk. Ennek következtében, optimális munkatempóban gondolom, jó előadás feltételeket tudtam nyújtani a közönség számára.

– Mikor a bemutatón felmegy a függöny, milyen érzések fogják el?

Ez egy nagyon érdekes, látványos folyamat, mind a rendezőnek, mind a tervezőnek.

Esetünkben maradjunk a tervezőnél.

Az igazi munka és a legkellemesebb, amikor tervez az ember. Utána jönnek a földhözragadt periódusok, mikor technikai kivitelezés, van anyagbeszerzés. Mikor az ember nemcsak az ötleteire és az alkotásaira támaszkodik, hanem rengeteg olyan külső befolyás alá kerül, mely bizony el lehetetlenítik az életét. Viszont ez a fajta „hajsza” kell ahhoz, hogy egy alkotó ember eljusson odáig, hogy a munkája a közönség elé kerüljön a kiállító-teremben vagy akár a színház, vagy opera termében. Ez óriási sikerélményt jelent.

A díszlettervező esetében rengeteg munkatárs van, aki ugyancsak résztvesz abban, hogy egy díszlet a színpadra kerüljön. Egyeztetni kell műhelyvezetőkkel, műhely munkásokkal (asztalosok, kárpitosok, lakatosok), jelmezesekkel, a varroda, a színpadi műszakkal. A kolozsvári Operaháznak rendkívül dicséretre méltó technikai személyzete van. Nagyon rugalmasak, sok esetben lényeges változtatást elvégezvén. Lévén egy alkotási folyamat, és a díszlet csak akkor van tényleg kész, mikor a bemutató előtt felmegy a függöny.

 

Csomafáy Ferenc

Címkék: