Vélemény: A szavazó diaszpórák

Akt.:
Vélemény: A szavazó diaszpórák
Vasárnap megcsapott a forradalom szele. Angliában vagyok a családdal, épp útban Birmimgham fele, szavazni. Szeretnénk ugyanis, ha az otthon akkor is otthon lenne, amikor hazatérünk a mini-vakációból.

Tehát megyünk, jó honfik lévén rójuk a város utcáit, míg megérkezünk a Birmimgham City Council-hoz, ahol a hosszú, hidegben várakozó tömeget megpillantva a döbbenet az első épkézláb reakció, ami eszünkbe jut: itt biza órákig fogunk rostokolni. A második reakció már összeesküvéselmélet-szagú: biztos azért ilyen lassú a menet, mert szabotálni akarják a dolgot „fentről”. A mocskosak!
Mellettünk pompás karácsonyi vásári árusok kínálják portékáikat. Csilingelő körhinta és mikulásjelmezek. Háttérben az All I want for Christmas is you megy. Kiderül, hogy nincs itt semmi szabotálás, mindössze baromi sokan jöttünk pecsételni és időbe telik, míg mozdul a tömeg, amely időközben újabb és újabb tagokat fogad és nyúlik hosszan, hogy már a végét sem látjuk. Mi tagadás, valami furcsa érzés kerít lassan hatalmába. A diaszpóra felhozatala legnagyobbrészt fiatalokból, egyetemistákból áll. Mi mind itt vagyunk és nem akarunk rosszat. Különben igazi turistalátványosság lehetünk mi, szavazók, hiszen egyre-másra kérdezgetik a helyiek, hogy mégis mi ez és mire várunk? Valójában az ebben a szép, hogy önszántunkból ácsorgunk órákig és nem küld haza a kígyózó tömeg látványa.
A furcsa érzés a gyomorban: meg-megrándul. Ez valamiféle összefogás lenne, valami közös remény, tettvágy, ráeszmélés? Hallom, miről beszélnek körülöttem páran: azt mondják, legutóbb üveges tejért álltak ekkora sorban, negyed évszázada. És most ismét kilátásban van a változás. Egyre jobban bizakodok, egyre jobban izgulok. Már tudom, hogy miért: a jövőmért. Vajon megtörténhet, hogy a mostaninál csak rosszabb lesz? Bár jómagam még nem éltem ama bizonyos forradalom idején, mégis, most én is az egyetlen forradalmár vagyok a városban – sokadmagammal együtt. Baj lesz a jövővel, ha nem választunk jól. Ó mondd, te kit? Segítsetek! A Facebook-os posztok jórészt tele vannak a világ minden részéről kiposztolt fotókkal. Rengeteg külföldre szakadt hazánkfia mozgósul. Istenem, micsoda helyzet! Bizserget, összeszorít, felemel, megriaszt. Jó érzés látni, hogy van még józan ész. Háh, a már kiszabadult szavazóknak se a szemét látjuk, hanem az eléjük tartott kamerát; kifele menet én is videózom a tömeget, ezt mindenkinek látnia kell. Amúgy igazán civilizáltan zajlik minden. Nincs tolakodás, kiabálás; kitöltendő deklarációs papírok is akadnak bőven, ezeket kézről-kézre továbbítjuk. Amott piros-sárga-kék zászlókba bugyolált fiatal srácok állnak, de Keep Calm and Puie Monta feliratú szolid plakát is olvasható a sorok közt. Mire kiérünk, már triplája várakozik a mindig feltöltekező tömegnek. És még csak déli tizenkét óra van. Türelem, srácok, türelem!
Még sokáig nem tudok elaludni. A Facebookon keverik a lekvárt, a fejemben pedig megállás nélkül zakatol a Iohannis-Ponta, Iohannis-Ponta, Iohannis-Po…

Ozsváth Zsuzsa