Végzetesnek bizonyult az influenza

Akt.:
Torzsa József szerkesztőségünkben
Torzsa József szerkesztőségünkben
A Bihari Napló szerkesztőségében járt Torzsa József, annak az 57 éves hölgynek az élettársa, aki nemrég influenza miatt életét vesztette. Elmondta, ő hogyan látta azt, ami valójában történt.

Az egész egyszerű légúti fertőzésként kezdődött, amit később ő maga is megkapott. A saját magán tapasztalt tünetekről kérdeztük – elmondta, rázta a hideg, köhögött, egy napig láza volt, de tíz nap alatt helyre jött anélkül, hogy komoly gyógyszereket szedett volna.

Sürgősségen

Élettársa, Laczikó Julianna február elsején, szombaton még dolgozott – fodrász volt –, este viszont már rosszul érezte magát. Már akkor felmerült, hogy hívják a mentőket, de a hölgy nem akarta. Vasárnap reggel viszont azt mondta, jobb, ha mégis kihívják őket, úgyhogy el is került a sürgősségre. Itt megvizsgálták többek között a tüdejét is, és mindent rendben találtak, pár óra múlva hazaengedték. Az ügyeletes orvos egy drága gyógyszert írt fel neki, ami Torzsa József szerint többet ártott, mint használt, ugyanis estére hasmenés és hányás lépett fel. Ekkor ismét kihívták a sürgősséget, de a mentőszolgálat diszpécsere telefonon keresztül meggyőzte Laczikó Juliannát, hogy nem szükséges kórházba mennie.

„Hanyagul bántak vele”

Mivel továbbra is rosszul volt, kedd este jelentkeztek a háziorvosnál, szerda reggel pedig beutalták a régi járványkórházba, mely már bontásra volt előkészítve, s ahol Torzsa József szerint „valóságos disznóól volt”. A hölgy négy másik beteggel került egy kórterembe. Hideg volt és piszok, mindenki köhögött…utólag felmerült annak az eshetősége is, hogy itt egy újabb, kórházon belüli fertőzést kaphatott, s ez bizonyulhatott végzetesnek.

Közben – mint már írtuk – Torzsa József maga is beteg volt, mint a vizsgálatok nyomán kiderült, ő is influenzás lett, úgyhogy nem tudta mindennap meglátogatni az élettársát. Annyit tudtunk még meg: egy hétre rá, szerdán, a Gavril Curteanu városi kórház intenzív terápiás osztályára utalták Laczikó Juliannát, ahol még járkált, naponta többször telefonált. Később viszont már oxigénmaszkot is kapott – az élettárs szerint túl sok oxigént pumpáltak belé, ő úgy látta, hogy az többet ártott, mint használt, s hogy mindig megkönnyebbült, amikor levették. „Hanyagul bántak vele, annyit szenvedett attól a kompresszortól. Látszott, hogy túl erős neki” – vélekedett Torzsa József.

„Életerős volt”

Úgy vette észre, keveset törődtek vele az osztályon, egyszer kiesett a lábából az infúzió, a talpa csupa vér volt, így talált rá – közben az asszisztensek kint szórakoztak, nyilatkozta Torzsa József. Hétfőn reggel intubálták, és szerdán hajnalban, február 19-én a szervezete feladta a küzdelmet.

Rendkívül életerős asszony volt, mondta Torzsa József, vigyázott hat hónapos unokájára, sokat dolgozott, késő este feküdt le. Magas vérnyomása volt, de kezelte, más betegségben nem szenvedett. Magyarországon nem járt több mint egy éve, tehát nem onnan kapta el, mint ahogy az orvosok mondták. Torzsa József bánja, hogy a sajtóban madárinfluenzáról esett szó, e miatt sokan nem jöttek el a temetésére sem. Egyúttal furcsának tartja, hogy élettársának kezelőorvosa még akkor is madárinfluenza-gyanúról beszélt, amikor már – mint utóbb kiderült – megvolt a fővárosi vizsgálat eredménye, és tudni lehetett, hogy „egyszerű” influenza…

Neumann Andrea