Végső búcsút vettek Trifán Lászlótól

Végső búcsút vettek Trifán Lászlótól
Kedd délután, a Magyar Kultúra Napján vettek végső búcsút Trifán Lászlótól szerettei, barátai, kollégái, tisztelői a nagyváradi Rulikowski temető Steinberger kápolnájánál.

Sokan gyűltek össze kedden délután a váradi Rulikowski temető Steinberger kápolnájánál, hogy elbúcsúzzanak az apa, férj, képzőművész, előadóművész, zenész Trifán Lászlótól, aki 64 éves korában hunyt el. A szeretet himnuszát idézve Sándor Lajos újvárosi lelkész elmondta, ezt az igét gondolja a leginkább illőnek az előadóművész személyiségéhez, hiszen ő életével bizonyította, hogy a szeretet soha el nem fogy. Ahogyan ő maga is fogalmazott korábban, a szeretet volt az egyetlen, amely kapcsán nem figyelt a mértékletességre. Isten felé is kegyes, türelmes szeretet jellemezte. Nem lázadozott, hittel elfogadta, amit az élet nyújtott. Csendesen, szerényen távozott a földi világból, szerényen, ahogyan egész életét élte. Amikor a lelkész megkérdezte a jelenlévőket, hogy látták-e valaha mérgesen, vagy hallották-e valakire a hangját felemelni, a résztvevők tagadólag rázták a fejüket. Nemcsak azért illik hozzá a szeretet himnusza, mert mindig mindenki felé szeretettel fordult, és szeretetet adott, hanem azért is, mert sokoldalúsága, tehetsége ellenére sem volt kérkedő, munkásságát nem a haszonszerzésért, hanem a gyönyörködtetésért végezte. Művészetével sikerült is gyönyörködtetnie az egész nagyváradi közösséget, a város egyik emblematikus személyiségének tekinthetjük, hangzott el.

Áldás és emlékezés

A búcsúztatás során szó esett Trifán László aktív tevékenykedéseiről, többek között a Szigligeti Színház Lilliput Társulatában, illetve a Tibor Ernő Galériában folytatott fáradhatatlan munkájáról. „Ha kellett, plakátot tervezett, ha kellett, plakátot ragasztott. Ha kellett, festett, ha kellett, mások festményeit aggatta a galéria falára” – mondta Gavrucza Tibor nyugalmazott lelkipásztor, aki szoros kapcsolatban állt az elhunyttal, és a szertartás második részében szólt néhány szót a művészről. A búcsúztatás végén, a lelkipásztorok áldását követően sokan maradtak még a helyszínen, és zenéit hallgatva emlékeztek vissza a sokak által szeretett művészre.

Pikó Stefánia