Végső búcsút vettek Kordics Imrétől

Végső búcsút vettek Kordics Imrétől
Hétfőn koradélután kísérték utolsó útjára a nagyváradi Rulikowski temető Steinberger kápolnájából Kordics Imre jeles helytörténészt, műemlékvédőt.

Kordics Imre az elmúlt évtizedekben elkötelezett műemlékvédőként, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő Társaság tagjaként végzett munkájával, helytörténeti, műemlék- és emlékhelyvédő publikációival szerzett magának megbecsülést a nagyváradi, a Bihar megyei és a partiumi magyar közösség körében. A mindössze hatvankét éves korában elhunyt Kordics Imrét családja, rokonsága mellett elkísérték utolsó útjára munkatársai, tisztelői, és a helyi közélet képviselői is. Az elhunyt koporsója mellett a gyászbeszédet Gyenge Béla kanonok mondta el, aki Szent János evangéliumának 19 fejezetéből olvasta fel a Jézus keresztre feszítéséről szóló részt, majd egy 1922-ben történt régészeti világszenzációt idézett, amikor angol régészek megtalálták Tutanhamon egyiptomi fáraó több mint háromezer éves sírját, és abban egy megfeketedett búzaszemekkel teli edényt is találtak. Mivel nem tudták mi legyen az edény tartalmával, az egyik tudósnak az az ötlete támadt, hogy vessék el a búzákat, és az elvetett több ezer éves búzaszemek kicsíráztak. „Ha ez történt egy egyszerű búzaszemmel, akkor mennyivel inkább meg kell őriznie életképességét az embernek. Bármeddig is pihenjen a földben, a sírjában, egy napon dicsőséges, új életre támad. Biztosítékunk erre elsősorban nem az említett búzaszem. Ha csak rációval gondolkoznánk, már ez is arra kellene késztessen bennünket, hogy higgyünk az örök életben és a feltámadásban. De nekünk nem ez bizonyít elsősorban, hanem Jézus Krisztus, az Isten fia, aki biztosított bennünket abban, hogy aki benne hisz, ha meghal is, élni fog” – fogalmazott a kanonok.

Búcsú

„Íme, a keresztény ember így gyászol: fáj neki az eltávozott rokon, de nem esik kétségbe, mert hisz abban a Jézus Krisztusban, aki szintén meghalt, három napon át a sírban volt, de harmadnapra feltámadt. Ez annyira vigasztaló számunkra, hogy egész életünkben éltet bennünket, ez a vigasz odavezet Jézus Krisztushoz bennünket, hogy higgyünk benne feltétel nélkül” – folytatta gyászbeszédét Gyenge Béla, aki a továbbiakban elmondta: „Itt állunk most Imre testvérünk koporsója mellett, és ismerve az ő életét, mi is reméljük azt, hogy a mindenható Isten magához veszi az örök boldogságba, amelyben bizonyára ő is hitt. És Jézus nem engedi elveszni azokat, akik benne hisznek. Mi, akik eljöttünk, hogy őt elkísérjük a végső útján, imádkozunk érte, hiszen ez a legnagyobb cselekedet, amit tehetünk érte, hogy imádkozzunk az ő lelke üdvéért.” A gyászszertartás vezetője végezetül elmondta: Kordics Imre „1953. január 22-én született Nagyváradon. Az élet, amit Isten neki adott, azt mondanánk nem hosszú, de mégis, ha az az élet teljes lett, akkor annak az életnek annyi az ideje, amennyit az Isten adott. És ez az az idő, amivel mi meg kell hogy elégedjünk, mert csak akkor vesz Isten magához, amikor az életünk beteljesedik. Úgy látszik, az ő élete beteljesedett, és a beteljesedett élet bezáródik itt a Földön, és odaát a Jóistennél nyílik ki.” A gyászbeszéd elhangzása után a mintegy hatvan fős gyászmenet elindult a Steinberger kápolnától a sírhoz, ahol végső nyugalomba helyezték Kordics Imrét.

Pap István