Sehová sem siettek a zenészek

A jelenleg Jantyik Zsolt (ének), Jantyik Csaba (szólógitár, billentyűk), Fazekas László (basszusgitár) és Kiss Attila (dob) összeállításban játszó zenekar fennállásának huszonkét esztendeje alatt egyszer sem járt Nagyváradon, így éppen ideje volt annak, hogy a zenészek az itteni "gondolkodó embereknek" élőben is bemutatkozzanak. A Nagyváradi Állami Filharmónia Enescu-Bartók koncettermét félig megtöltő közönség tagjai az énekes biztatására viszonylag hamar egy hullámhosszra kerültek az együttessel, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy talán nem ártott volna, ha a rajongók kissé bátrabbnak mutatkoznak (bizonyára a hely szelleme hatott rájuk visszafogólag). A dallamos rockzenét játszó PG csoport koncertjét az igényes dalszövegek tették igazán különlegessé, a gondolatébresztő zenés mondatok olyan többé- kevésbé mindannyiunkat érintő életérzésekről, jelenségekről, történelmi eseményekről szóltak, mint például szeretet, család, haza, halál vagy háborúskodás.

Nem sietünk sehová

Az előadás gerincét a zenekar legutóbbi, Nem sietünk sehová című lemezének dalai adták, illetve olyan régebbi énekek is elhangzottak, mint az Útlevél, fogkefe; a Félélet vagy a Férfiak visszalőnek. Külön említést érdemel az Aki nem fél az ördögtől című szerzemény (főleg a hangszerelés szempontjából), de a Neil Young-dalból inspirálódott Marlon Brando, Pocahontas and Me kezdetű énekszámot sem lehetne "piskótának" nevezni. A zenekar tiszteletbeli tagjának számító Vásárhelyi József hozzászólásai irodalmi értékükön túl arra is kitünőnek bizonyultak, hogy áthidalják a holtpontokat, Marczin Roland és Marczin Vanda vokalisták színpadi jelenléte pedig nem csupán azért bizonyult emlékeztesnek, mert egy ikerpárról van szó. Érdekességként a jelenlevők a Hány méter a szeretet című dal videoklipje ősbemutatójának is részesei lehettek, végezetül pedig, igazi kuriózumként, egy karácsonyi énekkel búcsúztak a zenekar tagjai.

Ciucur L. Antonius