Vasárnap befejeződött a HolnapUtán Fesztivál

A kolozsvári színművészetis növendékek vasárnapi előadása
A kolozsvári színművészetis növendékek vasárnapi előadása
Két klasszikus drámai mű, Shakespeare Rómeó és Júliája, valamint Ibsen Nórája szerepelt a váradi HolnapUtán Fesztivál zárónapjának programjában. Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Tanács elnöke bejelentette: jövőre is lesz HolnapUtán Fesztivál.

Öt napnyi intenzív színházi élet és élmények után vasárnap zárásához érkezett a VI. HolnapUtán Fesztivál, melynek a kezdeti évek útkeresése után egyre jobban letisztult a célkitűzése és mára már alapvetően színházi fesztivállá alakult át, amellett, hogy az eseménysorozat programjában az idén is szerepeltek képzőművészeti, zenei és szakmai rendezvények. Vasárnap délután öt órától a Szigligeti Stúdióban láthattuk ismét a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának színművészetis növendékeit, akik miután egy nappal korábban egy Shakespeare vígjátékot, az Ahogy tetsziket adták elő, ezúttal Shakespeare egyik szomorújátékával, a Rómeó és Júliával jelentkeztek. Ez az előadás is Keresztes Attila rendezése. A kolozsvári növendékek által bemutatott tragédiában ötvöződik a klasszikus színházi világot megidéző veretes Shakespeare-i szöveg és a jelmezek által megidézett kortárs színházi világ. A szereplők mindegyike feketébe van öltözve, kivéve a fehér ruhás Júliát, mert ő az egyetlen teljesen ártatlan áldozat ebben a tragédiában, a többiek többé vagy kevésbé mind bűnösök öt ember halálában, és közülük is a legbűnösebb maga Rómeó, aki négy ember, köztük a saját halálának közvetlen felelőse, közvetve pedig Júlia halálának is az okozója. A szombaton látott produkció a kolozsvári növendékek vizsgaelőadása volt. A tragédiát Jakab Tamás, Román Eszter, Albert-Nagy Ákos-István, Gedő Zsolt, Nagy Xénia, Tőtős Ádám, Tőtszegi Zsuzsanna, Miklós-Deák Hunor, Kiss Tamás, Szabó Viktória Zsuzsanna és Kőmíves Boróka adták elő.

Fesztiválzárás

A fesztiválzáró esemény vasárnap hét órától kezdődött a színházban. Először Nagy Orsolya, a Szigligeti Színház munkatársa lépett a közönség elé, hogy összegezze röviden az eseményeket. Elhangzott, hogy mintegy 2100 ember vett részt a fesztivál rendezvényein, közülük 71 diák volt, „aminek külön örülünk, hiszen a HolnapUtán fesztivál kifejezetten a fiatalokra koncentráló sorozat, illetve közel négyszázan vettek részt a különböző kiegészítő rendezvényeinken: volt színpadtechnikai képzésünk, alkotói workshopunk, voltak koncertjeink, kiállításmegnyitónk és szakmai beszélgetéseink” – fogalmazott. Ezt követően Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Tanács elnöke jött a színpadra, aki elmondta: „Ez a mi fesztiválunk, a Szigligeti Színház, Nagyvárad fesztiválja, és ott az üzenet benne: az üzenet a találkozásról szól, hisz tizenkét társulat tizennégy előadással volt itt a fesztivál hat napján, és háromszáz vendég volt itt tíz városból. (…) Lesz hetedik HolnapUtán Fesztivál, mert ez a mi fesztiválunk, ezért arra kell törekednünk, hogy teltházas előadásaink legyenek és továbbra is érezzük, hogy itthon vagyunk Nagyváradon”.

Nóra

A beszédek után kezdődött el a Henrik Ibsen Babaház című drámájából készült Nóra – karácsony Helmeréknél című előadás, a budapesti Katona József Színháznak a realista polgári dráma hagyományaiba illeszkedő produkciója. A Székely Kriszta által rendezett előadás másfél órában bontja ki a konfliktust, mely nem pusztán két ember, a férj, Torvald Helmer és a feleség, Nóra, hanem egy elnyomó férfivilág, és az annak képmutatásából kitörni merészelő nő összecsapását mutatja meg. Ibsen korában óriási jelentősége volt a Nóra üzenetének, mely tételesen ki is mondatik a műben: a nő nem a férjnek, a családnak, a társadalomnak, hanem elsősorban önmagának tartozik felelősséggel a saját életére vonatkozóan, ezért Nóra elhagyja családját akkor, amikor rádöbben, hogy férje nem szereti őt annyira, mint amennyire ő szerette a férjét. Lélektani szempontból nagyon hiteles Helmer figurája, aki a bukás veszélyével való szembesüléskor csak magára gondol, de a Nórát bántó szavai a pillanatnyi kétségbeesés és a rémület perceiben hangzanak el és azonnal visszakozik, amint elmúlik a veszély. Ez a pár percnyi gyengeség azonban Nórában jóvátehetetlen törést okoz. Ibsen ítélete a polgári házasság intézménye felett radikális, ezért nem elégszik meg félmegoldásokkal: Nóra nemcsak a férjét, hanem a gyermekeit is elhagyja, amikor nyilvánvalóvá válik számára, hogy házassága nagymértékben képmutatásra, illetve be nem váltott reményekre, elmaradt csodákra épül, amit a XIX. századnak a nőket fojtogató társadalmi kötelmei alól való elementáris kitörni vágyásával magyarázhatunk, pedig talán sem akkor, sem manapság nem lehet az anyának a gyermekei iránti szeretetét a feleségnek a férj iránti szeretete korrelátumaként elfogadni. Nóra figurájának a lélektani hitelességét maga a társadalmi fejlődés is koptatta, hiszen a mai, emancipált nyugati világban már nehezebb hihetővé tenni egy felnőtt, intelligens nőnek egy bűncselekmény elkövetését jó szándékkal mentegető naiv hozzáállását, lévén, hogy a férfi és a nő felelősségmegosztására épülő nyugati társadalomban a nőktől ugyanolyan mértékben elvárás, hogy az indítékaik nemességétől függetlenül felmérjék cselekedeteik lehetséges következményeit. Mindez persze csak egyéni meglátás, és nagy valószínűséggel minden néző kialakította a maga válaszait a vasárnap esti darab által felvetett súlyos kérdésekre, annál is inkább, mert az alkotók számára a konfliktus és a viszonyrendszerek minél pontosabb bemutatása volt az elsődleges, a nézőre bízva azt, hogy kíván-e egyáltalán morális ítéletet hozni. A gazdag polgári miliőt idéző színpadi térben a főszerepeket Ónodi Eszter és Fekete Ernő játszották kifogástalanul, Krogstad szerepét Keresztes Tamás formálta meg hitelesen, Krisztinét Pelsőczy Réka, Rankot Kocsis Gergely alakította. A továbbgondolkodásra késztető darab méltó lezárása volt a VI. HolnapUtán Fesztiválnak, melynek megvalósulását a magyar kormány támogatta, fő támogatója pedig a Bethlen Gábor Alap, a Nemzeti Kulturális Alap és a Bihar Megyei Tanács volt. A HolnapUtán Fesztivál fő médiatámogatója a Bihar Napló volt.

Pap István