Várszínházi beharangozó szubjektíven

Várszínházi beharangozó szubjektíven
Vasárnap a II. Nyári Szabadtéri Színházi Fesztivál keretében a  várszínpadon sorra kerülő M. Schisgal: Szerelem, ó! pár-játék előadásán olyan hírességet köszönthet a nagyérdemű, mint Lukács Sándor.

A szereposztás böngészése során akaratlanul is régi emlékek zuhanypermetjén át szivárvány spricceletként arcok, hangok, rég elsüllyesztett érzelmek rohamoznak meg. Felvillannak a mai Ady Endre Líceum cipősarok koppanásait visszhangzó hosszú folyosóit belengő lánykacajok, a titkos vihorászás pillanatai. Egy idő után a sokadjára ismétlődő titokra is fény derült, előző este Lukács Sándor „szerepelt” a tévében. Mi tagadás, nem csak a tinédzserkorú lányok, de a fiatal menyecskék is odavoltak a jóképű színészért. És vannak még ma is.

Az az időszak még nem ez az időszak volt, akkoriban a sikerhez, sztársághoz nem volt elég a sármos külső, belbecs is szükségeltetett, amit több elismerés mellett Jászai Mari-díjjal, érdemes- és kiváló művésznek járó elismeréssel is jutalmaztak. Én a Hűség-díjat is megelőlegezném a művésznek, hisz a mindmáig csinos Lukács Mari sminkmesterrel 37 éve élnek hűségben.

Sokarcú művész

Lukács Sándor a sokarcú, igaz tekintetű művész, aki nem beskatulyázható, mégsem mondható fenegyereknek. Géneken átsütő tehetséggel formálja a szót, rejti mozdulatokba a kimondhatatlant. Az önkifejezés egyre mélyebb bugyraiba is elkalandozik, pennát ragad, rója a sorokat, a bensőben tomboló vihart lecsillapítandó. Költő született. Nem érdemes azon morfondírozni, hogy a benne lapuló alkotóhajlam szülte-e a színészt, vagy a színész teremtette belső világrend kívánkozott fehér papírlapokra. Egy a fontos, hogy pár nap múlva Lukács Sándornak és neves kollégáinak tapsolhat a nagyváradi közönség. Ezúttal nemes ügyet szolgál a Nagyváradi Magyar Diákszövetség és a Mandala Dalszínház, és nem kevésbé a programsorozatot támogató Bihar megyei RMDSZ.

Szerelem, ó!

Szereplők: Ellen, a nő – Hegyi Barbara; Milt, a férje – Lukács Sándor; Harry, a …….je – Tahi-Tóth László. Fordította: Karinthy Ferenc. Díszlet-jelmez: Pilinyi Márta. Rendezte: Czeizel Gábor. Harry és Milt két gyermekkori jó barát, tizenöt évi távollét után különös körülmények közt találkoznak. A válságos helyzetben lévő Harryt Milt bátorítani, segíteni akarja. Furcsa és szokatlan ajánlatot tesz neki… Megjelenik a színen a NŐ: Ellen. Vele együtt az örök téma: a szerelem. Költészet, humor, játékosság, váratlan fordulatok. Esendő és szerelemre vágyó ember a három szereplő. Az író Murray Joseph Schisgal darabjai az elmúlt évtizedekben bejárták a világ színpadait, ma már az amerikai drámairodalom legkiválóbbjai közé emelkedett.



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .