Varró Dániel: "Rímekben látom a világot”

Varró Dániel: "Rímekben látom a világot”
Nagyvárad – A Törzsasztal író-olvasó találkozó legutóbbi meghívottja Varró Dániel költő, műfordító volt. Őszintén, sok humorral és páratlan öniróniával beszélt gyermekkori emlékeiről, családjáról, verseiről és műfordításairól egyaránt.

Száznál is többen gyűltek össze a nagyváradi Ady Endre Líceum dísztermében péntek délután a legutóbbi Törzsasztalon, melynek meghívottja Varró Dániel költő, műfordító volt. Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője köszöntötte a megjelenteket, majd a beszélgetés moderátora, Körössi P. József vette át a szót, aki először arra kérte a meghívottat, hogy olvasson fel néhány verset kedvencei közül. Az első kérdésre adott válaszából megtudhattuk, hogy Varró Dániel még gyermekként, tizenkét évesen írta az első versét. Saját bevallása szerint testvéri féltékenységből kezdett verset írni, főleg, hogy ebben az időszakban jobban érdekli a labdarúgás, mint az irodalom. Ekkor még az iskolában tanult nagy költők inspirálták. Arany János Toldija alapján például megírta a Nyuszika-trilógiát. Kamaszkorában világfájdalmas témákat érint, melyeket az iskola diákújságjában közölnek először. Legszigorúbb kritikusa az édesanyja, aki már ekkor is le akarta beszélni az írásról, továbbá irodalomtanára, akivel a mai napig is tartja a kapcsolatot. Huszonegy évesen jelenik meg az első kötete. A meghívott kifejtette, hogy csak kötött formában szeret verset írni, számára a szabad versek világa ingoványos terep. Költőnek lenni is mesterség, melyhez szükségszerűen hozzátartozik a versformák ismerete, illetve az irodalom játékosságának tudatos alkalmazása. „Rímekben látom a világot” – tette hozzá.

Korszerű mondókák

Legújabb kötetében korunk visszásságaihoz igazított gyermekmondókák szerepelnek, melyek közül többet is meghallgathatott a közönség. A közönség tetszését leginkább a Boci, boci tarka gyermekmondóka átdolgozott – Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, József Attila, Pilinszky János ismert költők stílusában írt – változatai nyerték el. Elhangzott hogy vannak olyanok, akik a kötet miatt a posztinfantilizmus előfutárának kiáltották ki, mások azt mondták, hogy sznob óvodásoknak szól költészete. A szerző nevetve tette hozzá, hogy szerinte az igazság a kettő között van. A beszélgetés utolsó felében a színházi fordításai is szóba kerültek. Arra utalva, hogy legújabban Shakespeare darabokat fordít, elmondta, hogy a nyelv olyan sokat változott az elmúlt százötven évben – a Lear király vagy a Rómeó és Júlia első magyarra fordítása óta -, hogy időszerű ezeket aktualizálni, másképpen nem érti meg a közönség a színdarabot. „Több kortárs irodalmat kellene tanítani a középiskolákban is, ugyanis a régi nyelvezetű műveket nehezen értik meg a gyerekek” – mondta. A kérdésre, hogy sikeresnek tartja e magát, egyértelmű választ adott: „másképp nem lehetnék érettségi tétel”. Ezzel kapcsolatosan elmesélte, hogy a különböző közösségi oldalakon nem egyszer kapott már fenyegető levelet érettségi előtt álló gimnazistáktól, akik rettegtek attól, hogy tételként kapják valamelyik művét. A mintegy másfél órás beszélgetés után a Törzsasztal ezúttal is dedikálással zárult.

Mészáros Tímea