Városépítő és -mentő példák

Városépítő és -mentő példák
Nagyvárad- Szerda délután a nagyváradi városháza dísztermében a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság szervezésében bemutatták a Partiumi füzetek 70. számát, Kupán Árpád könyvét.

 

Bár nagy volt az érdeklődés- szinte teljesen megtelt a váradi városháza díszterme- a rendezvény ismertetői részét egy óra elteltével be kellett rekeszteni, ugyanis ezen a héten a Polgármesteri Hivatalban minden nap délután 5 órától valamilyen (kampány)eseményt szerveznek… El is hangzott, hogy ismétli magát a történelem, ugyanis 1933. november 29-én, miután Nagyvárad város vezetésében a liberálisok jutottak hatalomra, a Magyar Párt embereit is eltávolították a vezetésből, így Soós István akkori alpolgármesteri megbízatása megszűnt.

A Székely István egyetemi oktató által irányított Stadler klarinét kamarazenekar játéka után Dukrét Géza, a PBMET elnöke köszöntötte a megjelenteket. Ünnepnek nevezte a könyvbemutatót, több szempontból: egyrészt azért, mert a Partiumi füzetek sorozat 70., a PMBET által összességében kiadott kötetek 85. darabja jelent meg, másfelől pedig amiatt, mert a városháza dísztermében mutatják be Kupán Árpád könyvét (Nagyvárad nagy változásainak vezéregyéniségei), mely két olyan polgármesterről szól- Rimler Károly és dr. Soós István- akik Várad fejlődésében, történelmének alakulásában a 20. század első felében sorsdöntő szerepet játszottak.

Biró Rozália szenátorjelölt azon meggyőződésének adott hangot: amikor lehetőségünk adódik arra, hogy új fejezetet írjunk a város történetében, mindig olyan személyiségeket, elődöket válasszunk példaképnek, akik Rimlerhez és Soóshoz hasonlóan a közösségért dolgoznak. Ugyanakkor ilyen embereknek nevezte Dukrét Gézát és Kupán Árpádot is, méltatva tudásukat, elszántságukat, felkészültségüket, tenni akarásukat. Hangsúlyozta: amikor visszatekintünk a múltba, és értékeljük a volt magyar polgármesterek városépítő és -mentő munkásságát, ne feledkezzünk meg arról, hogy mi is ki kell használjunk ki minden lehetőséget annak érdekében, hogy Várad befogadó legyen, és mindig az otthont jelentse számunkra.

Három szentencia

A könyvet Dukrét Géza mutatta be, egyúttal ismertetve a két volt polgármester életét, pályafutását is, kiemelve, hogy mindketten a maguk idejében a városépítés, -szépítés és -vezetés csúcsán álltak a nagy változások idején. Például Rimler Károly polgármestersége alatt épült a mai városháza, indult be a villamosközlekedés, avatták fel a Szacsvay-szobrot, a Kereskedelmi és Iparkamara akkori székházát. Teljesítményére jellemző, hogy 120 utca volt lekövezve, 11 nyilvános park létezett, 11.780 lakás, 15 kilométer hosszú csatornahálózat és 90 kilométer vízfővezeték. A három impériumváltást átélő dr. Soós István a második világháborúban, 1940-1944 között ugyan csodát nem művelt, de a nehéz helyzetben is sokat tett a társadalmi béke biztosításáért, a német megszállást követően pedig lemondott, mert nem értett egyet az embertelenséggel. A gazdag melléklettel ellátott könyvben a korabeli történelmi események is megelevenednek a két városvezető életének tükrében, és említést érdemel még Molnár Judit ny. tanárnő elgondolkodtató írása, illetve Mihálka Zoltán történész utószava.

Felszólalásában Kupán Árpád arra hívta fel a figyelmet: napjainkban, amikor újból sorsfordító küzdelmek várnak ránk, hiszen megmaradásunk és fejlődésünk a tét, fontos hogy legyőzzük a közönyünket, és erőt merítsünk példamutató elődeink cselekvőkészségéből, lokálpatriotizmusából. A történész külön kiemelte Rimler Károly ünnepi beszédét, melyet „Nagyváros-város új székházának megnyitási ünnepélyén” olvasott fel, ez ugyanis reprint formában most látott először napvilágot. Ugyanakkor megjegyezte: a könyv megírásakor három régi szentenciát tartott szem előtt: míg élek, remélek; a történelem az élet tanítómestere; és a remény hal meg utoljára. Meglátásában ugyanis a reményre, a küzdi akarásra és a cselekvő bátorságra nagy szükség van annak érdekében, hogy Váradnak a történelemben betöltött szerepe ne fakuljon, és büszkék lehessünk a városunkra.

Ciucur Losonczi Antonius