Váradra jött a Megyek utánad írója

Váradra jött a Megyek utánad írója
Grecsó Krisztián író volt a pénteki Törzsasztal meghívott vendége, akivel Kőrössi P. József, az est házigazdája beszélgetett el Megyek utánad című legújabb könyvének megjelenése kapcsán.

Mint ahogy a Törzsasztal esteket figyelemmel kísérők azt már bizonyára tudják, a Nagyváradon megrendezésre kerülő író-olvasó találkozók idei évadában többnyire olyan alkotókat hív meg Kőrössi P. József író, könyvkiadó, akik korábban már jártak itt ennek a sorozatnak a keretében. Így történt ez ezúttal is, hiszen az a Grecsó Krisztián volt a meghívott, akivel már találkozhatott a váradi közönség 2009 novemberében.

Fordulópontok

Az elmúlt közel öt évben természetesen folyamatoson dolgozott, alkotott az Élet és irodalom folyóirat szerkesztője, akinek az idén jelent meg legújabb regénye Megyek utánad címmel. Kőrössi P. József jobbára erről a műről faggatta a szerzőt, aki elmondta, hogy a számos személyes vonatkozás ellenére a Megyek utánad nem önéletrajzi mű, mindazonáltal sok olvasóban keltheti ezt a benyomást ez a regény. Ennek kapcsán Grecsó Krisztián leszögezte: „Az olvasónak nem lehet megparancsolni, hogy mit gondoljon arról, hogy mennyire személyes egy könyv”. Az író kifejtette, hogy a regény a főhős életének fordulópontjait gyűjti össze. Hozzátette, hogy a múltbeli események felidézése rávilágít arra, mennyire megváltozik az ember az idő múlásával: „A múltbeli eseményekkel kapcsolatban minden szubjektív, és az idő múlásával máshová kerülnek a hangsúlyok ugyanannál a múltbeli jelenetnél” – fogalmazott Grecsó Krisztián, megjegyezve azt is, hogy a gyerek- és fiatalkorban hozott döntések sorsfordító jelentőségűek lehetnek annak ellenére, hogy a fiatalok zöme nincs is tisztában ezeknek a döntéseknek a súlyával és fontosságával: „Hihetetlen nagy döntéseket hozol hályogkovács módjára, amit meg se mernél tenni, ha tudnád előre, milyen fontos döntések azok” – mondta.

Vukovár és tanya

A párbeszéd különösen érdekes része volt az, amelyben Grecsó Krisztián a horvátországi Vukovárban tapasztalt élményeit idézte fel. A népek közötti megbékélésről szóló nemzetközi konferencia tagjaként látogatott el a Tisza-parti városba, amelyik a jugoszláv háború idején heves harcok helyszíne volt. Mint mondta, ma is számtalan nyoma van a városban az egykori háborúnak, nagyon sok a lebombázott, kilőtt, és azóta sem felújított épület. Grecsó elmondta, hogy egy ilyen koromfekete falú, kiégett ablakkeretű épületnek az ablakaiba valaki virágzó muskátlikat helyezett el, és amikor az író a vezetőjüktől megkérdezte, hogy mi ennek a magyarázata, azt a választ kapta, hogy annak a háznak a tulajdonosa az egyetlen szerb, aki vissza akar költözni Vukovárba, de a város ezt nem engedi meg, ezért a háztulajdonos tüntetésből, tiltakozásképpen teszi ki a rom ablakaiba a muskátlit. Mindezek után Grecsó Krisztián levonta a következtetést: naiv dolog a népek megbékéléséről konferenciákat tartani. A beszélgetés utolsó részében a tanyasi világról, a falusi élet nehézségeiről osztotta meg gondolatait és élményeit az író, kiemelve, hogy falun mindig mások szeme előtt van az ember, ott nagyon erős a közösségi szellem. „A falusi figyelem egyszerre teher és öröm. Ott nem fordul elő veled az, hogy három napig nem nyitják rád az ajtót, igaz abba is beleszólnak, mit termesztesz a saját kertedben. Nekem ez a világ nagy érték akkor is, ha én ma már egészen másképp élek” – fogalmazott. A pénteki Törzsasztal dedikálással zárult.

Magyar minőség

A beszélgetőtársak szót ejtettek a mai magyar irodalom helyzetéről is, és egyetértettek abban, hogy a mai magyar irodalmi termés rendkívül gazdag, ebben az évben is több nagyon értékes magyar regény látott napvilágot. Grecsó Krisztián elárulta, hogy az Élet és irodalom szerkesztőjeként nagyon sok minőségi szöveget kap, majd pedig elmondta, az ÉS szerkesztőségében reménykedtek abban, hogy Nádas Péter megkapja az idén az irodalmi Nobel-díjat, ami Grecsó Krisztián véleménye szerint az egész Kárpát-medencei magyar irodalomnak hatalmas lendületet adott volna.

Pap István