Váradon kedvelik a Mozart-muzsikát

Akt.:
Váradon kedvelik a Mozart-muzsikát
Mozart-fesztivál volt a nagyváradi Állami Filharmónia múlt heti hangversenye: a nagy komponista három zeneműve csendült fel az állami filharmónia Enescu–Bartók koncertteremben.

A zenei eseményre nagyon sok komolyzene-rajongó látogatott el – a karzaton a lépcsőkön is ültek, és pótszékeket is beállítottak –, hiszen a Mozart-muzsikát igen kedveli a nagyváradi közönség, és sokan voltak kíváncsiak a két híres szólistára is. Az est karmestere ezúttal Jankó Zsolt, a filharmónia állandó dirigense volt, a meghívott előadóművészek Matei Ioachimescu fuvolaművész és Tina Zerdin hárfaművész, utóbbi Szlovéniából érkezett. Elsőként Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1793) Szöktetés a szerájból című operájának nyitánya, K. 384 csendült fel a szimfonikus zenekar előadásában. Mozart a daljátékot II. József császár kívánságára írta, aki a darabbal a német daljátékot kívánta Bécsben új életre kelteni, s ez egyben kitűnő lehetőséget kínált Mozartnak ahhoz, hogy kipróbáljon valami újat (Világhírű zeneszerzők – Wolfgang Amadeus Mozart). A bemutatóra 1782. július 22-én került sor. Ezt ugyan megzavarták „az olasz párt ” intrikái, az előadás mégis nagy sikert aratott, hét hónap alatt tizennyolc előadást ért meg. Csütörtökön a váradi hangversenyterem hallgatósága is hosszan tartó tapssal nyilvánította ki elégedettségét a nyitány elhangzása után.

A továbbiakban Mozart C-dúr fuvola-hárfaversenye, K. 299 hangzott el a két vendég előadóművész, Matei Ioachimescu – fuvola és Tina Zerdin – hárfa tolmácsolásában. 1778 márciusában Mozart Párizsba utazott apjával, s ott Guines herceg megbízta egy fuvolára és hárfára írt mű komponálásával. A herceg kiválóan játszott fuvolán, leánya pedig hárfán, és a művet személyesen akarták előadni. Így született meg a kettősverseny, mely két elegáns hangszer párbeszéde. A két előadóművész kiválóan tolmácsolta csütörtök este a művet. Talán annyi megjegyzésünk volna a hárfaművész játékához, hogy néha-néha nagyon halkan szólaltatta meg hangszerét, a többi hangszer „nem engedte” eléggé érvényesülni. A közönség nagy elismeréssel köszönte meg a kettősverseny előadását. Ráadásként Matei Ioachimescu és Tina Zerdin a francia Jacques Ibert egyik alkotását tolmácsolta – ekkor még jobban kidomborodott nagyszerű zenei tudásuk, főleg Tina Zerdin hárfajátékában.

A „nagy” szimfónia

Szünet után a nagy bécsi klasszikus egyik közismert műve, a 40., g-moll szimfónia, K. 550 csendült fel a koncertteremben. Mozart zeneileg igen termékeny időszakban írta, 1788 nyarán. A szimfóniát „nagy” g-moll szimfóniának is nevezik, megkülönböztetésként a szintén g-moll hangnemű (K. 183) „kis” szimfóniától. A zeneszerzőnek ez az egyik legszemélyesebb hangvételű szimfóniája, mely nagyon egyszerű felépítésével fejezi ki az ember legbensőbb érzelmeit. A négytételes mű fuvolából, két oboából, két klarinétből, két fagottból, két kürtből és vonósokból álló zenekarra készült. A nagyváradi filharmonikusok is ebben a felállásban adták elő, kitűnően.

Jó volt újra egy nagyszerű esten Mozart-muzsikát hallgatni; látni, érezni, hogy az előadóművészek, a dirigens, a zenekar mindent megtesz azért, hogy valódi zenei élményekkel gazdagodjunk. És ez szerencsére hétről hétre megismétlődik.

Dérer Ferenc