Váradi iskolapadból világvárosok kifutóira

Váradi iskolapadból világvárosok kifutóira
Gondolták volna, hogy akár a nagyváradi Fő utcán is összefuthatnak egy olyan helyi magyar sráccal, akit modellként foglalkoztatnak Párizsban, New Yorkban és Tokióban? Ismerjék meg a 18 éves Sárközi Istvánt, az Ady Endre Középiskola XI. osztályos diákját.

Valószínűleg, sőt egészen bizonyosan az is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Sárközi István, az Ady Endre Középiskola tizenegyedikes tanulója elismert modellé vált, hogy korábban vízilabdázott. Ez sokat segített neki abban, hogy megtanulja, hogyan kell csapatban dolgozni, gondolkodni, és persze nem mellesleg ennek is köszönheti széles vállait, sportos testalkatát. Tizenegy évig vízilabdázott a Crişul sportklubnál, korosztályos bajnoki címet is szerzett, körülbelül két évvel ezelőtt hagyta abba a pólózást. Modell karrierje úgy indult: egyik nap azt vette észre, hogy a Facebookon üzenetet küldött neki Baráti Vince, a The Diary Management vezetője, aki annak idején Palvin Barbarát is felfedezte. Persze nem hitt a szemének, először átverést, vagy a haveroknak a szívatását sejtette a háttérben, de aztán kiderült, hogy nagyon is komoly az ajánlat. Nincsenek az ő családját hiába terhelő anyagi vonzatok, vagyis nem arról van szól, hogy néhány száz lejért készítenek róla képeket, és az ezekből összeállított portfólió aztán a kutyát se érdekli. Édesanyjával felmentek Budapestre, ahol meggyőződtek arról, hogy egy elismert ügynökségről van szó, és természetesen Baráti Vincével is találkoztak, aki az ilyenkor szokásos formalitások elintézése után elkészítette róla az első profi fotókat. Többfajta hajjal, sminkkel, más-más ruhákkal, és- nem titok- ha kellett, retusálásokkal. Mint visszaemlékszik, kissé szokatlan volt számára, hiszen addigi életében nem volt rajta smink. Több száz fénykép készült róla, a gép memóriakártyája be is telt. Egyébként Vincén kívül nem ismert ott senkit, vagyis azt nem tudja, hogy rajta kívül voltak-e még ott más „zöldfülűek” is.

Párizs

Ezt követően is tartották a kapcsolatot, mígnem körülbelül egy évvel ezelőtt eljött az a pillanat, hogy a földrajz félévi dolgozat megírása közben csengett István telefonja, a képernyőn pedig egy magyarországi szám jelent meg. Beadta a tesztjét, és kikérezkedett telefonálni, a vonal másik végén pedig Baráti Vince szólt a készülékébe, azt közölve, hogy másnap Párizsba kéne mennie, küldi a repülőjegyet… A szüleivel való némi vita után („ugyan már, egyedül kisfiam Párizsba, hogy engedjünk el téged!?”) végül elutazott a fények városába. Akkor tudta meg: abban a megtiszteltetésben részesült, hogy az egyik legnagyobb divatház, a Yves Saint Laurent castingjára lett meghívva, ahol nagyjából 80 modell- fiúk és lányok egyaránt- volt még ott rajta kívül. A párizsi repülőtéren egy sofőr várta a nevével, mely momentumban az is eldőlt, hogy a modellszakmában Steve Sarkoziként lesz ismert. Összesen nyolc modellt válogattak ki, akik közül négyet exkluzívnak, köztük történetünk főszereplőjét is.

A következő úti cél aztán New York volt. Az események a már megszokottnak mondható forgatókönyv szerint zajlottak: szerdán még a suliban ült István, pénteken pedig már az amerikai világvárosban fotózták őt. A Broadwayen volt a szállása, egy ötcsillagos hotelben. Luxusdzsipekkel vitték őt és a többi modellt mindenhova, a stúdió Brooklynban volt. A fotózás és videózás reggel 8-tól este 7-ig tartott, így másra is jutott idő. Az első szabad estéjén például a sétájába beiktatta az Empire State Buildinget is.

Tokió

Párizsba ezután még visszatért, a másik metropolisz azonban, ahol huzamosabb időt töltött a közelmúltban- 61 napot- Tokió volt, ott és akkor a 18 életévével a legfiatalabb modellként. Mosolyogva idézi fel: mielőtt még landolt volna a gép, egy idős japán házaspár ült mellette, és megmutatták neki, hogy milyen a pénzük. Adtak neki körülbelül 80 lejnek megfelelő 2000 jent, és mikor vissza akarta adni, azt mondták, ne, ne, hagyja, Isten hozta Japánban! Nagyon meglepődött, hiszen addig nem nagyon fordult vele elő, hogy tök idegenektől pénzt kapjon. Az, hogy a távol keleti emberek mentalitása teljesen különbözik az európaiaktól, aztán később is megtapasztalta. Annyira tiszták voltak például az utcák, hogy egy cigarettacsikket vagy madárpiszkot se lehetett látni. Castingokon és egyéb munkákban vett részt, szabadidején pedig bulizott, vagy felfedezte a város szépségeit, megcsodálta a cseresznyefák virágzását. Meglepődve konstatálta: bár Japán a fejlett technológiájáról is híres, az emberek a parkban nem az okostelefonjaikat vagy táblagépeiket nyomkodják, hanem beszélgetnek, labdáznak, piknikeznek, egyszóval szocializálódnak. Ugyanakkor az a sztereotípia is megdőlt, miszerint a japánok alacsony emberek. Olyan helybélivel is találkozott, mely két fejjel volt magasabb nála, viszont elismeri: úgy általában, elsőre tényleg nehéz volt megkülönböztetni őket. Amúgy meg rendkívül segítőkészek: például ha véletlenül letapos téged egy japán, akkor nem halad tovább szó nélkül, hanem sűrű bocsánatkérések közepette meghajol- eleveníti fel ottani élményeit Sárközi István.

„Tényleg elég sok a vékony lány a modell szakmában”- válaszolja az ezt firtató kérdésünkre. Megjegyzi: nem egyszer meglepődött azon, hogy kis túlzással élve egyik másiknak a vádlija olyan, mint az ő csuklója, mintha egy botot látott volna, nem egy egyenes embert. Mindenesetre az ügynökök bennük is látnak valamit, talán a karakteres arcukat. Hozzáteszi: a bemutatott ruhák pedig a dizájnerek érdemei.

Mindenki értük

Arról is beszélt Sárközi István: eleinte természetesen őt is zavarta, hogy profi módon fotózzák őt, de idővel hozzászokott, és a kifutók világával is megbarátkozott, hiszen végső soron amikor vízilabdázott, akkor is sokan nézték őt. Emellett nem mindennapi élményt jelentett számára, hogy egyszer egy olyan fotós is fényképezte őt, aki korábban Lady Gagával is együtt dolgozott, vagy amikor az egyik barátja azt újságolta neki, hogy Berlinben látta a videót, amiben szerepelt. Amúgy pedig a profi fotózásokon mindenki tudja a dolgát, az említett New York-i kiszálláson 69 ember szolgálta ki a kiválasztott 8 fiatalt.

És a tervek? Talán hozzám hasonlóan a Kedves Olvasó sem csodálkozik azon, hogy Sárközi István a jövőjét is ebben a szférában képzeli el: Milánóban szeretne továbbtanulni valamelyik egyetemen, mely a divat vagy a fotós szakmával kapcsolatos tudnivalókat ajánl.

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter