Vándorolunk a bölcsőtől a sírig

Vándorolunk a bölcsőtől a sírig
Az előző évek hagyományát folytatva, Mindenszentek ünnepének délutánján a Rulikowski temető Steinberger kápolnájánál imádkoztak az elhunyt szeretteikért, ismerőseikért Nagyvárad római katolikusai.

Elmélkedésében Szabó Ervin nagyvárad-olaszi plébános úgy fogalmazott: a halottak napjának előestéjén a vonulásunk, a végső célunk irányába fordulunk. Ugyan nem vagyunk vándormadarak, de azért mi is vándorok vagyunk. Dosztojevszki egyszer ezt úgy fejezte ki, hogy mindannyian halálra ítéltek vagyunk, ami azt jelenti, hogy vándorolunk a bölcsőtől a sírig. Ahogy a vándormadarak délre indulnak, amikor érzik, hogy jön az ősz, úgy mi is, földi vándorok, így november elején a célunk felé fordulunk.

Imádkozunk elhunyt szeretteinkért, de ugyanakkor felmerül bennünk az a gondolat, hogy eljön majd az az idő, amikor mi is valamelyik temetőkertben fogunk nyugodni. Honnan jövünk és hova megyünk? – tesszük fel magunknak a kérdést. Az egyik közös vonásunk ugyanis, hogy valamennyiünknek vannak halottaink. Van tehát kire emlékeznünk, van kiért imádkoznunk. Vannak szüleink, őseink, akiknek a tulajdonságaikat magunkba hordozzuk. Szeretteink sírjánál állva köszönjük meg nekik ezeket, melyeket tőlük kaptuk ajándékba, az ő génjeiket, kedvességüket, jóságukat és így tovább. Köszönjük meg nekik azt, hogy valamit tettek értünk- tanácsolta a tisztelendő.

Arra is felhívta a figyelmet Ervin atya: az Apostolok cselekedeteiben is meg van írva, hogy honnan származunk, a Biblia szerint Istentől jövünk, benne élünk, mozgunk és vagyunk. Kaptunk tőle ajándékba néhány évtizedet, a halál pedig, mint egy tolvaj, mindig elrabol közülünk valakit, de hálát adhatunk Istennek azért, hogy nem tudjuk, mikor ér véget az életünk, melyik évben, hónapban és napon zárul le földi pályánk. Olyan ez, mint amikor egy kiránduláson vonatsínen haladunk gyalogosan, és látjuk azt, hogy a sín kanyarodik, de nem látjuk tovább, csak azt tudjuk, hogy folytatódik a kanyar után is. Ilyen a mi életünk is, folytatódik a földi élet kanyarja után, ezért a halál nem nagy dolog, csupán annyi történik, hogy „Isten a földi kezéből áttesz az égi tenyerébe”.

Ciucur Losonczi Antonius



A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .