Vándorok és útépítők vagyunk az életben

Vándorok és útépítők vagyunk az életben
A virágvasárnapi jelenet mindig időszerű, az Úr most is küldi az övéit, hogy készítsék elő Krisztus bevonulását az emberek életébe – hangsúlyozta főpapi szentmiséjében Böcskei László váradi megyés püspök, amelyet tegnap délelőtt mutatott be a Székesegyházban.

A keresztény világ tegnap a virágvasárnapot ünnepelte, mellyel kezdetét vette a nagyhét, amikor Krisztus szenvedésére és kereszthalálára emlékezünk. Az Exc. Böcskei László megyés püspök által a váradi Székesegyházban bemutatott ünnepélyes szentmise az elmúlt évek szokásának megfelelően a Püspöki Palota előtt barkaszenteléssel kezdődött, majd ezek megáldása után a főpásztor az asszisztenciával, illetve a hívekkel együtt a verőfényes napsütésben körmenetben indult a Bazilikába. Ugyanakkor a szentmise keretében elhangzott Urunk szenvedéstörténete Szent Máté evangéliuma szerint, közreműködött a főtemplom Ének- és zenekara Kristófi János orgonista-karnagy vezényletével.

Útválasztás

Szentbeszédében Exc. Böcskei László azon meggyőződésének adott hangot: az egyházi év folyamán vannak olyan ünnepek, amikor nincs szükség prédikációra, mert olyan gazdag és kifejező a liturgia, hogy nincs mit tovább magyarázni, boncolgatni rajta, ami a híveknek az üdvösség szempontjából fontos, az úgyis megérinti őket, megmozdít valamit az életükben. Ilyen ünnep a virágvasárnap is, amikor a szertartás üzenete talán könnyebben célba ér. Amiért talán mégis szólni kell róla, az azzal indokolható, hogy az emberek általában beszélni szoktak a fontos dolgokról, amelyek életbevágóak számukra, szeretik megosztani másokkal is örömeiket, sikerélményeiket. A virágvasárnap a saját üdvösségünket is előrevetítő eseménnyel érint meg bennünket, kevés olyan esemény volt a világtörténelemben, melyről annyit beszélnének, mint Krisztus szenvedéséről és kereszthaláláról, mely annyira mélyen érintené az életünket, mint a passióban összefoglalt történet. Azonban ez az ünnep nem csak az emlékezésről szól, ugyanis mi is részesei vagyunk annak a történetnek, amiről az evangélium beszámol. Jézus jeruzsálemi érkezése, vonulása és haladása állásfoglalásra késztet bennünket, hiszen ez nem egy önmutogató parádé vagy egy manapság divatos felvonulás volt valaki ellen vagy mellett, hanem egy küldetésnek a tudatos folytatása, ismételt felvállalása annak beteljesülése, megváltásunk árának törlesztése felé.

A főpásztor ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet: Jézus követése megérintheti lelkünket és szívünket, mert mindannyian vándorok vagyunk. A kiindulópontra hívtak valamikor, majd arra ébredtünk hirtelen, hogy a pályán vagyunk, s több út áll előttünk: csábító, idillikus, vagy éppen ellenkezőleg, veszélyes és kilátástalan. Csakis tőlünk függ, hogy miként élünk a lehetőségekkel, útépítőként milyen modern és többsávos sztrádát építünk magunknak. Az útválasztás tehát egy eszköz is számunkra, hogy milyen módon haladunk célunk elérése felé, a vallásosságunk szempontjából pedig egyáltalán nem mindegy, hogy melyik mellett kötelezzük el magunkat. A virágvasárnap egy olyan ünnep, mely arra tanít bennünket, hogy a legjobb út mellett döntsünk, lehetőséget biztosít számukra arra, hogy elmélkedjünk azon, milyen helyet szánunk magunknak a jeruzsálemi tömegben, hol állunk és kit követünk, kísérünk célunk elérése érdekében – nyomatékosította a megyés püspök.

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter