Van-e a mély sötétjében bányavirág?

A fellépők Felvinczi Erzsébet súgóval (középen) és Szabó János (jobbról második) rendezővel
A fellépők Felvinczi Erzsébet súgóval (középen) és Szabó János (jobbról második) rendezővel
Aki esetleg az udvarról hallgatta (volna) az előadást, azt hihette (volna), hogy odabent egy vérbő komédiát adnak elő. Ha nevettünk, hát saját nyomorúságunkon tettük…


Az érmihályfalvi Móka színjátszó csoport az egy héttel korábbi Dióverés ünnepségsorozatra készült újabb, idei harmadik bemutatójával, ám mivel akkor a testvértelepülés, Hajdúnánás Naná Színháza lépett fel (és a szervezők arra egy színielőadást elegendőnek gondoltak, joggal), október 4-én adták elő Székely Csaba: Bányavirág című színművét. Mindezt Szabó János, a csapat vezetője-rendezője is elmondta a kultúrházban megjelent jó félháznyi közönségnek, hozzátéve: a darab az életről, életünkről szó, és figyelmeztetett az elhangzó “keményebb kifejezésekre”. Nos, ezekből volt bőven, de valójában nem több, mint amennyi mindennapi társalgásunkat manapság átszövi – ha nem is használjuk mi magunk, halljuk utcák, tömegközlekedési eszközökön, akár tévében is. Mint ahogyan bővelkedett a darab az úgynevezett székely humor sziporkáiban is, amitől szinte folyamatos volt a nézőtéri kacagás. Ezek alapján azt hihetnénk, egy vérbő komédiát láttunk, miközben tragédia feszült a színpadon, röviden: egy székelyföldi településen a bánya bezárása munkanélküliségbe, alkoholizmusba, kilátástalanságba, öngyilkosságba taszítja az embereket.

Egyéni tragédiák

A főszereplő Iván saját tragédiája ezen felül, hogy két éve ápolja féltestvérével, Ilonkával együtt magatehetetlen, ám parancsolgató (a színen láthatatlan) apját. Az ugyancsak alkoholba menekülő Mihály, az orvos és Ilonka között, továbbá Iván és a szomszéd Illés felesége, Irma között szerelmi szálak is bogozódnak. Az egyéni tragédiák sokszor, sok formában megfogalmazódnak: “jó embernek és jó orvosnak lenni nem ugyanaz”; “az életünkön eluralkodott a valóság”, “itt élünk mink ebben benne, és őrizzük a hagyományt”. A szereplők egyike sincs a “helyén”, mintha csehovi késztetéssel keresnék a kitörési lehetőségét, keresnék a mély sötétjében a bányavirágot, és a darab végén sem nyugodhatunk meg afelől, hogy megtalálják-e? Nagyon találóan (és jogosan) a média is megkapja a magáét: “magyarországi tévéseket” várnak a településre, Iván már tudja, hogy fel kell öltenie székelyharisnyáját, és azt kell mondania, amit azok hallani akarnak a hagyományőrzésről, a “mesebeli” székelytestvérekről…

Hiteles alakítások

Nem csak a darab, a “mókások” is nagyon a helyükön voltak. Az Ivánt alakító Varga István végig jól beszélt “székelyül”, a groteszk humor, az önirónia, a részeg ember őszintesége egyaránt hiteles volt. Akárcsak Kecskés Zoltán, aki a helyét kereső, elkeseredett, kétségek között szenvedő orvost adta hitelesen. Boros Emőke és Baghiu Vadász Mónika (Ilonka és Irma) egyaránt a szerelemben találná a kiutat, de mintha ez az út is a bányába, pontosabban a mélybe vezetne. Illés szomszéd (Musteán Sándor) maga a kényszerpálya, és ahogyan sokan falujukban, a kötélben találja meg a választ élete kérdéseire. A Móka ezzel a darabbal a közeljövőben részt vesz Hajdúnánáson az amatőr társulatok V. Premier Színjátszó Találkozóján, melyről az évek során már számos díjjal tértek haza. Meg lennénk lepve, ha a Bányavirág révén nem gyarapodna az elismerések listája, mert – a darab nyelvezetéhez igazodva – ez egy k..va jó produkció.
Rencz Csaba



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter