Válogatás a katolikus püspökség levéltári anyagából

Válogatás a katolikus püspökség levéltári anyagából
Ma 9-16 óra között a Documenta Varadiensis című, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség történeti levéltári anyagából nyílt kiállítást lehet megnézni az állami levéltár megyei kirendeltségénél a XXVII. Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében.

Cristian Apati, a Román Állami Levéltár Bihar megyei kirendeltségének megbízott helyettes igazgatójának, Nagy Mihály Zoltán, az intézmény főlevéltárosának, Mons. Fodor József általános helynöknek és Csorba Sándor, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség levéltárosának jelenlétében nyitották meg azt a kizárólag csak ezen a napon, 9-16 óra között megtekinthető irattári kiállítást, mely úttörőnek számított a maga nemében.

1949-től az egyházmegye központi levéltárai részben az államosított Püspöki Palota földszintjén, részben a Székesegyházban, a sekrestye feletti két emeleti traktusban levő levéltári helyiségekben, továbbá a mellékhajók emeleti, nyitott galériáin voltak. E történeti iratállományokat- szinte teljes egészükben- 1968-ban átszállították az állami levéltár helyi kirendeltségére. Mindkét levéltár (a püspöki és a káptalani) a legjelentősebb katolikus történeti levéltárak közé tartozott, egyenként több száz folyóméternyi, felbecsülhetetlen értékű iratanyaggal. Sajnálatos módon államosításuk előtt egyikről sem készült részletes ismertető vagy fondjegyzék. 1968-ban úgy a püspöki, mint a káptalani állományokból visszamaradt néhány folyóméternyi, 18-20. századi vegyes eredetű anyag, többek közt a teljes egyházmegyére kiterjedő anyakönyvi másodpéldány gyűjtemény. E mellett a gyarapodást az 1948-tól többé-kevésbé folyamatosan fennmaradt egyházigazgatási iratok, néhány személyi hagyaték és az utóbbi években a vidéki plébániákról begyűjtött történeti, 18-20. századi iratanyagok jelentették.

Az Egyházmegyei Levéltár összességében mintegy 150 folyóméternyi állományának rendezése, feldolgozása folyamatban van. Az iratanyagnak jelenleg a Székesegyház épületében levő egykori káptalani hiteleshelyi levéltár felújított helyiségei adnak otthont. A Román Állami Levéltár helyi, nagyváradi székhelyének őrizetébe kerülő püspöki és káptalani levéltárak iratanyaga újkori, egyaránt a 17. század legvégétől gyarapodott. Korábbi iratokat, okleveleket a birtokvisszaszerzési folyamat, illetve a káptalani hiteleshelyi tevékenysége során szerzett be a két intézmény, legtöbbször másolati példányokban. Az államosítás után új szempontok szerint átrendezett és eredeti rendjét csak részben őrző két- egyenként is több száz folyométernyi gyűjteményről- mindmáig nem készült nyomtatott fondjegyzék. Feldolgozottsági foka állományrészenként változó, egyes állagai teljesen kutathatatlanok, illetve csak mikrofilmen tanulmányozhatóak.

Ki lettek állítva

A kiállítás idején a tárlókban megtekintő anyagokról Nagy Mihály Zoltán beszélt. Megpillanthatóak voltak a püspökök és a kanonok kinevezéseinek az iratai. A váradi püspökök közül kevesen lettek bíborosok, de Schlauch Lőrinc püspök ő az is volt, és az 1893-as bíborosi kinevezési iratát is meg lehet például nézni. Mint ismert, a török hódoltság után újra kellett szervezni a püspökséget, és Benkovich Ágostonnak az egyik, 1698-nak elküldött irat is ki lett téve. Egy másik vitrinben következnek azok a dokumentumok, melyek püspöki vizitációs jegyzőkönyvek, amelyek azért fontosak az egyháztörténészek és társadalomkutatók számára, mert ezen alkalmakkor mérte fel a püspök nem csak az adott egyházközségek vagyonát, hanem a hívek számát és a lelki életet is. Historia domusok is közszemlére lettek téve, prokollumok, valamint különböző plébániai iratok, olyan leltár és könyvtári jegyzékek, melyekből kitűnt, hogy egy plébánia mennyire volt gazdag, volt ellátva akár liturgikus felszereléssel, mennyire voltak műveltek a plébánosok.

Szerzetesi és gazdasági iratokat is meg lehet nézni, egy 19. századi káptalani uradalmi térképet, valamint a katedrális építési munkálatainak jegyzékét. Figyelemre méltó különben, hogy annak idején milyen szépen tudtak írni, semmifajta szaktudomány nélkül el lehet olvasni a 18. századi iratok szövegét.

Ciucur Losonczi Antonius