Válaszadó emberek voltak

Válaszadó emberek voltak
Nagyvárad – Vasárnap délután a Romániai Máltai Segélyszolgálat nagyváradi csoportjának és a Partium Alapítvány kuratóriumának szervezésében a Széchenyi család tagjaira emlékeztek a Barokk Palota dísztermében.

A Széchenyi Emlékév 2010 és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulójához kapcsolódó ünnepségsorozat keretében vasárnap délután a Széchenyi-család három tagjára (Istvánra, Miklósra és Ödönre) emlékeztek a római katolikus püspöki palotában. Dr. Földes Béla, a Romániai Máltai Segélyszolgálat helyi munkacsoportjának vezetője köszöntötte a dísztermet zsúfolásig megtöltő érdeklődőket, kiemelten a Nagyváradon született gróf Széchenyi Zsigmond özvegyét és Barabás János konzult. Úgy vélte: a dinasztia tagjai nagy “integrátorok” voltak, olyan személyiségek, akik összefogták a nemzetet, s megalapozták ennek jövőjét.

Ezután Szabó Ödön történész tartott előadást, Széchenyi István és a közjó címmel. Többek közt azt emelte ki: a világtörténelem alakulását és a nemzetközi folyamatokat figyelő Széchenyi István igyekezett minden alkalmat megragadni a reformok előmozdítása érdekében, s ezért az ifjú főnemesek támogatását akarta elnyerni. Programját az 1830-ban megjelent Hitel című művében foglalta össze, melyben megfontolt, mérsékelt reformokat sürgetett. Nem szorítkozott általános fejtegetésekbe, hanem olyan aktuális kérdésekre kereste a választ, melyek kora nagybirtokosait égető módon érdekelték. A haladás és fejlődés egyik kulcstényezőjét a nevelésben látta, a politikában pedig a jól átgondolt és kitervelt cselekvés mellett tört lándzsát, úgy a reformkorban, mint az 1850-es években. “Mélyen átgondolt minden körülményt, igazi sikerként pedig azt könyvelte el, ha tehetett valamit a közjóért. Méltán nevezte őt Kossuth Lajos a legnagyobb magyarnak”, összegzett Szabó Ödön.

Lelki nemesség

Mons. Fodor József általános helynök Széchenyi Miklós váradi püspökről értekezett. Korabeli sajtótermékekből is idézve arra hívta fel a figyelmet: a főpap a nagyváradi egyházmegye utolsó nagy főpásztora volt, hiszen Trianon után Szent László király 900 éves öröksége is feldarabolódott. 1911. május 30-án volt a beiktatási ünnepsége, a békediktátum után pedig többször is hangot adott a haza és az egyházmegye szomorú sorsa miatt érzett mély bánatának. Egyébként a tudományok jeles művelője volt, szívén viselte az ifjúság nevelését, templomokat építtetett és iskolákat alapított. Az első világháború alatt hadikórházat tartott fenn, és nagy összegekkel támogatta a szegényeket. “Lelki nemessége és szívjósága jellemezte leginkább úri voltát”, mondta róla találóan az egyik kortársa.

Gróf és pasa

Lakatos Péter, a Partium Alapítvány elnöke Széchenyi Ödön, a reformer címmel tartott előadást. Expozéjában egyebek mellett azt hangsúlyozta ki: Széchenyi István kisebbik fiának köszönhető az első önkéntes, majd hivatásos magyar tűzoltó egyleteknek a létrehozása, melyeknek az elnöke is volt. 1874-ben Konstantinápolyba utazott, hogy megszervezze a török tűzoltóságot is. Negyven évig dolgozott a szultánnak: amellett hogy kinevezték főparancsnoknak, abban a kegyben is részesült, hogy egyedüli katolikusként a pasai címet is viselhette.

A három szép és tartalmas előadásért Exc. Böcskei László megyés püspök mondott köszönetet. Úgy vélte: a Széchenyiek válaszadó emberek voltak, vagyis tanúságtevőként úgy próbáltak választ adni az élet nyújtotta feltételekre és lehetőségekre, hogy átlépve korlátaikat, alkotásaikkal és tevékenységükkel népünk hírnevét gyarapították, egységét megőrizték és építették a jövőjét.

Ciucur Losonczi Antonius