Valahol Európában, mondhatnánk

Valahol Európában, mondhatnánk
Szekszárd mellett sokszor mentem el a hatos úton menet-jövet, de mindig csak terveztem, hogy meglátogatom a számomra ismeretlen várost. Tudják, az örök rohanás…

Az őszön végre jutott rá időm, és akkor persze már Babitsra is. Az 1780-as években, copf stílusban épült szülőháza, a költő nagyapja, Kelemen József után Kelemen-ház, eredeti állapotában áll. A múzeum a költő születésének 100. évfordulójára nyerte el jelenlegi formáját.

Az első években

A költő életének első hat évében lakott itt, később pedig gyakran töltötte vakációit a házban. Járom a múzeumot, nézem a kiállított tárgyakat, érdekes, érdekel, és mégis egyfajta hiányérzetem van, türelmetlenség vesz erőt rajtam. Eleinte arra gondoltam, az okozza, hogy a házban először a Baka István- és a Dienes Valéria-emlékszobát néztem meg. Ez utóbbi polihisztor nyilatkozta: „…énbelőlem négy rapszódia kerekedett az élet folyamán. Mert négy szerelmem volt: a zene, a matematika, a filozófia és az orkesztika…” Bár matematikából doktorált, később Ady és Babits verseire is tervezett koreográfiát.

Az emeleten

A földszinti rész után, ahol kiállították Babits első gyermekkori versét is, amelyet Köszöntő címmel írt édesapja névnapjára, az emeleten a költő életútját bemutató részhez értem. Itt jöttem rá, amikor megláttam a holnaposokat, kiadványaikat, Adyt, hogy valójában mi is hiányzott. Igen, mint az örök váradinak a tudatalattimban ott motoszkáltak ezek a gondolatok. Egészen kisfiú koromban voltak családi ismerősök, akik Kuksinak szólítottak. Persze akkor még nem tudtam, hogy miért, meg az ismerős gyermekek is csak szüleiket hallva szólítottak így, fogalmuk sem lehetett a filmbéli gyerkőcről. Én akkor egyszerűen tudomásul vettem, elég elterjedtek voltak a különböző becenevek. Később azután rájöttem az okra a híres film és a gyermekkori fényképeim alapján.

Beugrott, hogy miért

A Babits Múzeumban akkor ez is beugrott. Aki szívében, kultúrájában váradi, az valahol Európában, de akár messzebb is az marad, és talán tudatalattijában mindig keresi a kapcsolódást a Pece-parti Párizsához, és persze Adyhoz. Egy valódi váradi Ady nélkül…? Babitstól idézem, mert úgy érzem, ide is illik: „Útjaidat akármerre bolyongod, / egy országot hordozol magaddal, / veled jön egy makacs íz, egy halk dal / viszed, mint a kárhozott a poklot: / de halálig, mint ki bűn között él, / várja híven az Éden sugáros / türelme: úgy vár reád a város / és a kis ház, melyben megszülettél.”

 

Diószeghy László