„Vajon milyen példát mutatunk…”

„Vajon milyen példát mutatunk…”
Közvita zajlott a zöldövezetek és közterületek karbantartásáról szóló szabályzat-tervezetről, mely egyebek mellett megtiltaná a gazdátlan állatoknak a közterületeken történő etetését.

Florin Birta alpolgármester ismertette dióhéjban a tervezetet a csütörtök délutáni rendezvényen, külön kitérve a 44. cikkely f. pontjára, amely a gazdátlan állatok, valamint a madarak (például macskák és galambok) etetését tiltaná Nagyvárad közterületein; a tervezet szerint azokat a magánszemélyeket, akiket rajtakapnak, ezer és kétezer lej közötti összeggel, a jogi személyeket pedig 1500 és 2500 lej közötti összeggel lehetne megbírságolni.

„Nyílt lopás”

Mint várható volt, ez a rész korbácsolta fel leginkább az indulatokat. A közvitán szép számmal megjelentek közül először Brana Lucian kertészmérnök szólalt fel. Mint kifejtette, a kétezer, illetve a kétezerötszáz lejes bírság ­„nyílt lopás”, Nagyvárad „a legnagyobb bírságokkal és illetékekkel rendelkező város egész DélkeletEurópában”. Arra is kitért: pont a város önkormányzata az, amelyik immár tíz éve rendszerint megszegi a szabályzatot, hiszen évszázados, védett fákat vágat ki vagy tétet tönkre, s most kétezer lejre bírságolnának egy nyugdíjast, amiért megetetett egy macskát. „Önök tönkretették a Gombát, a Bunyitay-ligetet, a Magnoliei teret, vajon hány millióval tartoznak mindezért a váradiaknak? Szívtelenül vágták ki a fákat, s most újabb ötletekkel jönnek, hogy hogyan lehetne még pénzt leakasztani az emberekről” – mondta, a lakosok hangos tetszésnyilvánítása mellett. A felszólalása végén Ilie Bolojan polgármester lemondását kérte, mivel „ostoba és aberráns szabályzatokat eszel ki és bírságolni akarja az embereket a jó cselekedeteikért” – s erre ismét hangos tetszésnyilvánítással reagáltak a jelenlévő lakosok.

Emberségesen

A későbbiek során többen is felszólaltak – voltak, akik elmondták, hogy a maguk pénzén ivartalanították a környékbeli macskákat, s nap mint nap etetik őket, s különböző állatmenhelyek képviselői is szóltak a kóborállatokkal kapcsolatos tevékenységeikről, melyekre a polgármesteri hivataltól semmiféle támogatást nem kaptak. Bár az alpolgármester szerint a nyugati nagyvárosokban hasonló tiltások léteztek, többen elmondták, hogy tapasztalataik szerint szó sincs ilyesmiről. Volt, aki azt tette szóvá: a rendelkezés ellentmond az állatok védelméről szóló 2004 évi 205 sz. törvénynek, amely egyebek mellett tiltja az állatok kiéheztetését. Buda Mariana azt hangsúlyozta ki, hogy az emberek jóval több fertőző gócot produkálnak, mint a macskák és a galambok, s a macskák ráadásul a kártékony rágcsálókat is pusztítják. Voltak, akik arról számoltak be, hogy az ócskapiacon egyesek otthagyják az el nem adott kutyákat és macskákat és senki nem bünteti meg őket, mások azt vetették fel, hogy a galambok túlszaporodása ellen emberségesebb módszerek is léteznek, például olyan szerek, melyek meggátolják, hogy a tojások kikeljenek. „Én magam is elvállalnám, hogy segítek ebben”, mondta a az egyik lakos, aki azt is megjegyezte: az ő korában még azt tanulták az iskolában, hogy a madaraknak házikót készítsenek és eleséget adjanak télire…

Felszólalók

Voltak, akik arra tértek ki, hogy a közterületek valójában a lakosoké, nem a polgármesteri hivatalé, egy hölgy pedig felvetette: vajon milyen példát mutat a gyermekének, ha az éhező kóborállatot otthagyja szenvedni az utcán… „Emberséges megoldást akarunk!” – mondták többen, s szóba került a referendum megszervezése is. Mások annak adtak hangot: úgy érzik, szélmalomharcot vívnak, s úgysem fog változni semmi. A közvita végén voltak, akik kilátásba helyezték, hogy amennyiben nem veszik figyelembe a lakosok álláspontját, tiltakozni fognak azon a tanácsülésen, melyen szavazásra bocsátják a szabályzatot.

Neumann Andrea