Vajda Jánosra emlékeztek

Vajda Jánosra emlékeztek
Nagyvárad – Csütörtökön az Ady Endre Középiskola egyik termében szokásos havi irodalmi körüket tartották a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének tagjai. Vajda János költészete volt a téma.

Szilágyi Magdolna ny. tanárnő, körvezető irányításával ezúttal Vajda János életét és munkásságát taglalták a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének megjelent tagjai. Többek közt elhangzott: 1827. május 27-én született Pesten, Vajda Endre szolgalegény és Veleczky Lídia cselédlány házasságából. Gyermekkorát azonban Válon töltötte, mivel édesapja az ottani erdőben lett uradalmi főerdész. Ezek az élmények írói működése szempontjából is jelentőséggel bírtak: öregkorában is gyakran visszatért, mert otthonának tartotta a nádfedeles erdei lakot. 1844 januárjában az Életképekben jelent meg első verse, A bakonyi legény. Az 1848-as forradalomban a márciusi ifjak soraiban találjuk: katonai szolgálatra jelentkezett, hadnagyi rangot szerzett, azonban betegség miatt kimaradt. 1850-ben néhány hónapi bujdosás után önként jelentkezett az osztrák katonai hatóságnál, büntetésképpen egyéves katonai szolgálatra itélték. 1855-ben szerkesztője lett a Magyar Sajtó című napilapnak, majd 1856-ban megjelent első verseskötete.

Szerelmi költészetének meghatározó részét a Kratochwill Georginához– Ginához- írt két ciklus, illetve a visszaemlékezés versei teszik ki. A Húsz év múlva a lírai életmű reprezentatív darabja, Ady Montblanc-embernek nevezte őt. 1892-ben találkozott utoljára Ginával, ennek hatására írta meg a Harminc év után-t, melyben a legősibb költői eszközöket felhasználva általános szintre emeli saját fájdalmát. Az 1850-es évek második felében termékeny munkásságot folytatott, azonban ellenfelei elhíresztelték róla, hogy az osztrák hatalom fizetett ügynöke, és bojkottot szerveztek ellene. Munka és megélhetés nélkül maradt, 1864-ban ezért az éhhalál elől Bécsbe menekült, ahol tisztviselői állást vállalt. 1866 nyarán tért vissza. Hetilapot indított és újabb kötetei jelentek meg. 1880-ban házasságot kötött a nálanál 33 évvel fiatalabb Bartos Rózával, mely frigy két év után válással végződött. 1897. január 17-én hunyt el, hosszas betegség után.

A szimbolizmus előfutára

A tanárnő arra hívta fel a figyelmet: Vajda költészete a népiességhez és a romantikához kapcsolódik, de stilisztikai szempontból túllépte Petőfi népiességét, és a szimbolizmus felé mutat. A polgárosult Magyarország realitásának költője s ugyanakkor a Nyugat költészetének, Ady lírájának előkészítője. Lírájában az emberi szenvedés és magány kozmikus méreteket ölt. Közéleti, s még erőteljesebben szerelmi, természeti és filozófiai költészete élesen eltér korának uralkodó ízlésétől. A romantika eszközeit úgy alkalmazta, hogy egyéni világa már a szimbolizmus előfutárának bizonyult, Ady tehát joggal látta benne elődjét.

Az ismertető után többen felolvastak jó néhány verset, majd Gregovits Sándor, aki mindig felkészülten érkezik az órára, idézte A tavasz jeleit, mely költeményt a jelenlevők elemeztek.

Ciucur Losonczi Antonius