Vadméhtelep házilag

Akt.:
Egy klasszikus méhecskehotel
Egy klasszikus méhecskehotel
Miskolc – A méhek világnapján a házi méheket ünnepeljük, de vadon élő társaik legalább olyan hasznosak.

Az emberek többsége fél a darázstól és a vadméhtől, mert rossz tapasztalatai vannak velük, de a beporzó rovarokra, többek között gyümölcsfáink miatt, nagy szükségünk van. Létezik egy házilag is alkalmazható, csináld magad eszköz, a méhecskehotel vagy darázsgarázs, amelynek segítségével könnyen odacsalhatjuk otthonunk közelébe a különféle rovarfajokat. A téma szakértője Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője osztotta meg lapunkkal tapasztalatait.

– A körülöttünk élő méhek és darazsak több mint 90 százaléka nem a veszélyes, agresszív, családokban élő fajcsoportba tartozik, hanem az úgynevezett magányos formákba. Ezek nem alkotnak több tízezres kolóniákat, teljesen ártalmatlanok és különleges a szaporodási viselkedésük is. Az jellemző rájuk, hogy vagy maguk kaparnak például talajba, partfalba vékony kis járatokat, vagy keresnek természetes képződményeket, például farost rovarlárva-vágásokat egy fában. A darazsak szúrással, méreggel megbénított rovarokat, pókokat, hernyókat hordanak be épített lakásaikba, és amikor annyi tartalék élelem gyűlik össze, amivel egy lárva ki tud fejlődni, akkor sárral betapasztják a bölcsőkamrát – osztotta meg beszélgetőtársunk.

Egyszerű méhlakás

Rendkívül egyszerű elkészíteni a klasszikus méhecskehotelt.

– Egy arasznyi hosszúságú gerendadarab vagy tűzifa lehet az alap, amely mondjuk építkezésből maradt. Ebbe fúrjunk különböző átmérőjű lyukakat elektronikus fúróval. A legnagyobb gyakorisággal használt lyuk átmérője 8-10 milliméter, de jól tesszük, hogyha kettő, öt és nyolc milliméteres járatokat is fúrunk a lehető legsűrűbben egymás mellé. Minél hosszabb, annál jobb, de természetesen a fúrószálnak a hossza megadja ezt a lehetőséget. Amikor elkészül, akkor a darázsgarázst olyan helyre érdemes kitenni, ahol nem éri az eső, viszont süti a nap, legalábbis a délelőtt folyamán mindenképpen. Tehát mondjuk ideális az ablakpárkány, az erkély, a tornácbeugró és az ereszalj. Emellett természetesen előnyös, ha a közelben nőnek virágzó fák vagy virágokkal teli balkonládát találunk – mutatta be a szakértő.

Élő biológiaóra

Az MME munkatársát a témához kapcsolódó személyes kötődéséről is faggattuk.

– Több évtizede foglalkozom természetvédelmi eszközök készítésével, és ha választanom kellene, hogy téli madáretetőt, odúkat vagy méhecskehotelt tegyek-e ki a kertembe, akkor az utóbbi mellett döntenék. Elképesztő élmény megfigyelni, hogyan szorgoskodik akár három-négy rovarfaj egy tenyérnyi területen. Azért, hogy egészen láthatóvá váljon az állatok tevékenysége, kidolgoztam a látvány-méhecskehotelt. Ennek elkészítését hagyományos, 16 milliméteres kémiai kémcsövekkel oldhatjuk meg, amelyeket a már bemutatott módon, 17-18 milliméteres lyukakkal kifúrt fába illesztjük. A kémcsövek előnye, hogy folyamatosan nyomon követhetjük, hogy odabent mi történik. Láthatjuk, miként fejlődik a pete, a lárva és végül a rovar – fejtette ki Orbán Zoltán.

ÉM-DA