Váci Mihályra emlékeztek a partiumi nyugdíjasok

Váci Mihályra emlékeztek a partiumi nyugdíjasok
Nagyvárad- Nemrég november havi irodalmi körüket tartották az Ady Endre Líceumban a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének tagjai. Ezúttal Váci Mihály költőre, íróra, műfordítóra emlékeztek.

Egy kevésbé ismert költőre, íróra emlékeztek legutóbbi összejövetelükön a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének tagjai Szilágyi Magdolna ny. magyartanárnő vezetésével. Váci Mihály Vitál családnévvel 1924. december 25-én született a nyíregyháza-óteleki szülészet egyik borházában. A dátum miatt egyébként sokszor azonosította magát Krisztussal, édesanyját pedig a Szűzanyával (egybeesés, hogy szintén Máriának hívták). Szüleinek ősei zsellérek voltak, így ők is elég szegényen éltek. A városszéli tanítóképzőbe járt, egyik öccsével, Andrással együtt, akiből később amúgy híres festőművész lett. 18 évesen tanítani kezdett egy tanyai iskolában, ahol tulajdonképpen egyéb feladatokat is elvégzett, amivel megbízták őt az ott lakók. Mély nyomot hagyott benne a paraszti és a munkás léttel járó szegénység, minek következtében szociálisan érzékennyé vált, elköteleződött a rászorultak, nélkülözők ügye mellett. Amikor később már közéleti személyiséggé lett, akkor is igyekezett felkarolni, támogatni őket. Közben titokban írni kezdett, írásai későn, 31 éves korában jelentek meg, de hamar népszerű lett az olvasók körében. Kezdetben Baudlaire és Juhász Gyula voltak rá nagy hatással, később pedig saját élményei alapján juttatta kifejezésre világfájdalmát.

Sokat betegeskedett

A második világháborúban munkaszolgálatra vitték, szinte egész Magyarországot be kellett barangolnia, de elszökött, majd bujkálni kényszerült a nyilasok elől. Mindez az egészségére is kihatással volt, számos betegség gyötörte ezután, a felszabadulás utáni években kis túlzással egyik kórházból a másikba került. Közben azért dolgozott is, Nyíregyházán tanított és a kollégium igazgatójának nevezték ki. 1949-ben Budapesten találjuk, a művelődésügyi minisztériumban, majd a Tankönyvkiadó vállalatnál kapott állást. 1954-ben vette feleségül Juhász Mária irodalomtörténészt. 1955-ben jelent meg első verseskötete Illés Gyula támogatásával, majd József Attila-díjjal tüntették ki. Haláláig újságcikkei, novellái is megjelentek, népszerűsége a hatvanas években járatódott csúcsra. 1965-ben Kossuth-díjat is átvehetett, országgyűlési képviselő volt, sokat utazott, többek közt Kubába és Vietnamba is eljutott. 1970. április 16-án agyvérzésben hunyt el Hanoiban. Ismertebb költeményei: Ereszalja, Eső a homokra, Szegények hatalma.

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter