Üzenetet közvetítő fényképek

Üzenetet közvetítő fényképek
Benda Iván budapesti fotóművész munkáiból nyílt könyvbemutatóval egybekötött kiállítás szombat délután a Partiumi Keresztény Egyetem emeleti kiállítóterében. December 10-ig látogatható.

A kiállítást a Partiumi Magyar Művelődési Céh, a Tanoda Egyesület, a Segítő Jobb Alapítvány és a Magyar Emlékezet Kulturális Egyesület szervezte, és a zenés tárlatvezetés keretében bemutatásra került a művész Kimegyek a doberdói harctérre. Nagyapáink ifjúsága, „versesképek” a Nagy Háborúról című albuma is.

Az érdeklőket Sz. Horváth István, a PMMC vezetője köszöntötte röviden, majd át is adta a szót és a hangot Benda Ivánnak, aki saját gitárkísérettel énekelt korabeli dalokat, illetve megzenésített költeményeket, miközben arra is felhívta a figyelmet, hogy a képek közt egy Nagyváradon, a Körös utcában készült fotó is látható, melyhez egy Reményik-költeményt társított.

Arról is beszélt: egyszer megkérdezett fiatalokat, hogy mit jelent számukra Doberdó, mire előkapták az okostelefonjaikat, és vidám kikeresték a választ az interneten. Az a helyzet tehát, hogy be kell látnunk: valahogy nem jutott el a mai ifjúsághoz a régi korok üzenete- magyarázta. Erről azt jutott az eszébe: az ismertDefoe-regényben Robinson egy palackot dobott a tengerbe, annak a reményében, hogy hátha valaki kihalássza, napjainkban viszont ez megfordult: millió palack van a világ tengereiben, de annyi van belőlük, hogy az üzenetet nem találjuk meg. De nem volt ez másképp néhány évtizeddel korábban se: ő például 1949-ben született, akkor meg a második világháborúban átélt borzalmak után senki sem akartemlékezni az elsőre. A hatalomnak se volt érdeke, de másokat se érintette megkülönösebben a téma, a felnövekvő nemzedék pedig, ha lehetősége adott rá, inkábba Beatles-t vagy a Rolling Stones-t hallgatta.

Ami Benda Ivánt személyesen foglalkoztatta az az, hogy a korabeli lakosság hogyan fogadta a nagy háború kitörésének hírét. Megdöbbenve olvasta, hogy milyen örömmel fogadták a hadüzenetet, hittek II. Vilmosnak és Ferenc Józsefnek, önként és dalolva vonultak be katonának, jelentkeztek a sorozásokon.

Helyszínek

Arról is szó esett: a kétezres évek elején Rómában volt egy kiállítása, és Csorba László történész, aki akkortájt a Római Magyar Akadémia tudományos igazgatója volt, felkérte őt: készítsen felvételeket azokról a helyszínekről, ahol a magyarok nyomot hagytak Olaszországban. Boldogan elvállalta, és együtt utazták be az országot, és így elmentek azokra a helyekre, ahol az első világháborúban magyar katonák harcoltak vagy raboskodtak. Így jutott el a magyar történelem egyik legismertebb hadszínterére, Doberdóba is. Megérintette őt egy idős ember gesztusa, aki virágot tett az emlékmű mellé, ugyanis az édesapja ott esett el, mielőtt ő megszületett volna.

És hogy miért „folyatta” később a költeményeket a nem csupán itáliai, hanem más országbeli képekre is? Mert úgy érezte: önmagukban a fotók magányosak, üresek, érzések nélküliek, így viszont üzenetet közvetítenek száz év távlatából, afféle palackpostaként…

Ciucur Losonczi Antonius