Úszni vitték, ám ő „átevezett” a vízilabdázókhoz

Akt.:
Úszni vitték, ám ő „átevezett” a vízilabdázókhoz
A sokszoros román pólós bajnokcsapat most esik át egy komoly generáció váltáson. Szabó Istvánt, a VSK Digi 20 éves, feltörekvő, ambíciózus vízilabdázóját éppen ebben a helyzetben dobták a mély vízbe. Vele beszélgettünk a kedvenc sportágáról, céljairól, a múltról és jelenről.

 

A bihari sportszeretők kapásból nem kötik össze a nevedet a váradi vízilabdázással. Gondolom ez rövid időn belül változni fog. Ha már itt tartunk, ki is az a Szabó István…?
– Szabó István sportoló és egyetemi hallgató. Tizenegy évvel ezelőtt „pottyantam be” az uszodába, elég duci kisfiú voltam, főként emiatt szerették volna a szüleim, hogy sportoljak. Úszni kezdtem, de ezt hamar meg is untam, inkább az úszás labdás változatát választottam. Jelenleg másodéves hallgató vagyok a Nagyváradi Egyetem fizikoterápia és sport szakán, mert ugye gondolnom kell a távolabbi jövőre is, mivel a vízilabdázás körülbelül 32-33 éves korig űzhető. Még konkrét elképzelésem nincs arról, hogy hol szeretnék elhelyezkedni, szívem szerint a medence körül maradnék, vonz az edzői szakma.

Miért választottad éppen a vízilabdázást?
– A családból apa volt az, aki szerette volna, hogy sportoljak, ugyan neki sem volt konkrét elképzelése, ezért kipróbáltam a karatét, a táncot, szerettem volna focizni is, ám végül egyikben sem nyújtottam maradandót. Majd levittek az uszodába, az elején csak azzal a szándékkal, hogy lefogyjak. Tizenegy éve kezdtem el úszni, majd mintegy 10 éve „áteveztem” a pólósokhoz. Nagyon megtetszett, bár nehéznek is tűnt a sportág. Tulajdonképpen szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen akkor alakult a Crișul 1997-98-ban született gyerekek alkotta junior csapata, talán ekkortól datálható a karrierem kezdete. Részben Vekerdi László úszóedzőmnek is köszönhetem, hogy pólós lettem. Jól ment az úszás is, de elárult egy „titkot”, mondván, hogy későn csöppentem be az úszók közé, ezért kevés az esélyem arra, hogy magas szinten és sikeresen űzzem azt, de próbálkozzam meg a vízilabdázással. Az edzői tanácsot tett követte, és a csapattal már az első évben bronzérmet nyertünk, ezt követően viszont 7-8 éven keresztül bajnokok voltunk, köszönhetően persze Ciprian Câmpeanu trénernek is. Sikereinkre felfigyeltek a felnőtt együttes technikai vezetői is, így immár három éve tagja vagyok a keretnek. Az első évben kevés játéklehetőséghez jutottam, de jelenleg is zajló idei Szuperliga-sorozatban aktív tagja vagyok a csapatnak.

„Rövid” még a kispad

Múlt hétvégén a Román Kupában meneteltetek a döntőig, ott azonban egy váratlan és csúfos vereséget (1–7 – szerk. megj.) szenvedtetek az örök riválisnak nevezhető Bukaresti Steauatól. Mindössze egy gólt dobtatok, ami ezen a szinten nagyon kevés…
– Ez sajnos így van. Azt tudni kell a csapatról, hogy az idei bajnokság előtt komoly generációváltáson esett át, a vezetőség próbál minél több fiatal játékost beépíteni a csapatba, és ez nem működik egyik napról a másikra, viszont a jövőt illetően nagyon kecsegtető lehet az eredmények szempontjából. Ami a Román Kupát illeti, a Kolozsvárral nem volt gondunk, viszont az elődöntőben a Dinamoval kiélezett találkozón sikerült nyernünk, de ez csak úgy sikerülhetett, hogy a kezdő hetes szinte végig játszotta a mérkőzést, mivel a cserepadunk nagyon rövid, néhányan még nem rendelkeznek elég tapasztalattal az ilyen szintű találkozóhoz. Sokat kivett belőlünk a meccs, fejben és fizikálisan is elfáradtunk, és mindez a döntőben, a Steaua ellen csapódott le.

Mi a különbség a mai VSK Digi és a sorozatban nyolc bajnokságot nyert váradi csapat között?
A sorozatban nyolc aranyat nyert váradi csapat elvesztette a legutóbbi két bajnokságot, pedig csak három fiatal volt a csapatban. Én ezt úgy mondanám, hogy véget ért egy ciklus, egy nagyon szép sorozat. Nyolc év rengeteg idő, elkezdtek a játékosok öregedni, valószínűleg ez az oka annak, hogy tavaly és tavalyelőtt is csak másodikok lettünk.

Mikor lesz ismét bajnok a VSK Digi és az anyagiakon kívül mi szükséges ennek véghezviteléhez?
– Úgy kezdtük az évet, hogy nem volt célkitűzésünk, de egyelőre sikerült ugyanazokat az eredményeket hozni, amelyeket a tavalyi évben a tapasztalt, felnőt játékosokkal értünk el. Idén nagyon nehéz lenne bajnokságot nyerni, mivel a Steaua roppant erős csapat, de úgy gondolom, hogy a jövő évre már sikerül annyira felkészülnünk, így a fiatalított csapattal, hogy akár a bajnoki címet is elhódíthatjuk. Persze az anyagiak is fontosak, például abból a szempontból, ha új játékosokat szeretnének leigazolni, a hazai vagy a külföldi bajnokságokból. De ez még a jövő titka…

Szabó István

Egyre többen az uszodában

Korábban voltál már román válogatott, ám a legutóbbi Világliga meccsen Montenegró ellen nem kaptál meghívót. Sőt, a váradi együttesből – Vancsik révén – mindössze egy játékos szerepelt a VSK Digiből a nemzeti csapatban, de ő sem váradi születésű. Mi a mellőzésetek oka?
– Többször is voltam már válogatott, erre büszke is vagyok, utoljára a Világliga meccsen Szerbia ellen. Eddig is megtettem és ezután is megteszek mindent, hogy válogatott legyek, de ez nem az én döntésem, nem csak rajtam múlik. Véleményem szerint a mellőzésem oka az, hogy – ugye 13-an alkotják a válogatottat, van egy bővített keret, ami 20-22 játékosból áll – az edző úgymond mindenkinek bizonyítási lehetőséget biztosít, hogy képet alakítson ki arról kire számíthat az idei barcelonai Európa-bajnokságon. A nemzeti csapatban van 3-4 alapember, a többi játékos részvétele az aktuális formától, és sok minden mástól is függhet.

A nagyváradi vízilabdázás immár 60 éve egyeduralkodó országos szinten az ifjúsági nevelés terén. Mára azonban némileg változott a helyzet. Mi ennek az oka?
– Szerintem a vízilabdázás Romániában – és főleg Nagyváradon – továbbra is jó irányba halad, egyre többen szeretik és űzik, nőtt azoknak a száma is, akik kilátogatnak a mérkőzésekre, de a jövő szempontjából a legjobb az, hogy egyre több – az úszás és a vízilabdázás iránt érdeklődő – gyermek jár le az uszodába. Ezért bátran kijelenthetem, hogy Nagyváradon a póló egyike azon kevés sportágak – akár még a kosárlabda is ide sorolható – közül, amely számottevő és kézzel fogható eredményeket ér el városunkban.
Tervek, célok

Látsz esélyt arra, hogy váradi együttesből külföldre igazolj?
– Persze, miért ne? Tavaly is kaptam két ajánlatot külföldről, de egyelőre azt mondtam, hogy maradok még egy szezont itthon. Szívem szerint Váradon maradnék még egy jó darabig, de persze az ajánlatoktól is függ a hogyan tovább… Szóba kerülhetne akár Olaszország, Magyarország, mondjuk Németország. Azonban, ha igényt tartanak rám, és meg is fizetik, hogy itthon segítsek a jövőbeli célok elérésében, akkor nem kizárt, hogy itt is fejezem be a karrierem. Mert ugye, nehéz elválni a családtól és a barátoktól.

Látsz-e valós esélyt arra, hogy 2024-ben a román válogatott tagjaként ott leszel az olimpián?
– Ennek minden valós alapja megvan. Mindent megteszek, hogy ott legyek az olimpián, de én ezt korábbra tervezem, méghozzá 2020-ra. Elsősorban fontos, hogy alapemberré váljak a válogatottban.

Mi volt az eddigi legnagyobb sikered?
– Minden képpen a tavalyi Eurokupa-sorozatot emelném ki, amikor is ezüstérmesek lettünk a Ferencvárossal szemben elveszített oda-visszavágós döntőt követően. Ugyan nem a legnagyobb, de a legszebb siker számomra a tavalyi Universiade volt Tajpejben. Olyan volt, mint egy másodolimpia, ugyanis az ötkarikás játékok után ez a legnagyobb és legrangosabb verseny a világon.

Milyen céljaid vannak a sport terén és milyenek a magánéletben?
– A sportban fejlődni szeretnék, egyre jobb eredményeket elérni, és minél tovább űzni, valamint, ahogy már említettem 2020-ban ott lenni az olimpián. A magánéletemet is egyelőre a sport tölti ki, elég kevés idő jut a szórakozásra, a kirándulásokra, a barátokra.

Elég szigorú korlátok között élsz a sport miatt. Hogyan éled ezt meg?
– Év közben nincs gond, egyetem, edzések, mérkőzések. Egyébként is, napi 7-7,5 órát edzek, már megszoktam, és szeretem is. Azonban el kell mondjam, hogy elég rossz érzés volt az, amikor nyáron elmentem Bukarestbe edzőtáborba, a barátaim pedig a tengeren nyaraltak vagy éppen zenei fesztiválokon buliztak… Amikor már az időjárás is engedi, gyakran járok horgászni, ezt tekintem kikapcsolódásnak, ilyenkor lelkileg is felkészülök a következő időszakra. De hát ilyen egy profi sportoló élete.

Ki az, aki a leginkább támogat lelkileg?
– A felkészülésről, mérkőzésekről, eredményekről édesapámmal szoktam beszélgetni, de az egész családom támogat, mindenben mellettem állnak. Vannak nehéz pillanatok, ilyenkor természetesen a szüleim támogatása mellett a barátaimra is számíthatok.

Végezetül, van-e példaképed a mai pólósok között?
– Nem akárki a példaképem: a világbajnokságot is nyert balkezes Vámos Márton tavaly Magyarországon elnyerte az Év vízilabdázója címet, ami igen nagy dolognak számít – nem csak az ottani berkekben, de – világszínvonalon is. Korábban a 4-es számú sapkában játszottam, majd „követtem” Marcit, és akárcsak ő, most már én is az 5-ös számúban szerepelek a klubcsapatomban. Marcival találkoztunk már személyesen is, sőt játszottunk egymás ellen. Őt próbálom követni, minél többet tanulni tőle, és miért ne álmodozzak?, talán én is leszek majd világbajnok!

Névjegy
SZABÓ ISTVÁN
Született: 1997. február 13., Nagyvárad.
Pályakezdés: 2006., Nagyvárad
Pályafutás: 2006–2015.: Nagyváradi Crișul Sportklub, edző: Ciprian Câmpeanu..
2015– 2016.: VSK Digi, edző: Kádár Kálmán.
2017-től: – VSK Digi, edző: Dorin Costrăş.

Törő Enikő