Ünnepséggel fogadták az új esztendőt

Ünnepséggel fogadták az új esztendőt
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) által meghonosított hagyomány folytatásaként újévi fogadás zajlott szombat este a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében, jeles meghívottak részvételével. Két ünnepélyes díjátadás volt.


Szomor Abigél egyetemi lelkész újévköszöntő áhítatával kezdődött az ünnepség. Isten biztonságot adó ígérettel közelít hozzánk a Jelenések Könyvének 21. fejezete 6. verssorában, mondta el, mely egyben a 2018 év vezérigéje is: „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.” Fontos tudnunk, hogy Ő az, aki ad, Ő tölti be hiányainkat és nem más – egyedül az életünk urához fordulhatunk, nincs nála megbízhatóbb ajándékozó. Bár a szomjúság összes tünetét hordozzuk, sokszor nem veszünk tudomást az éltető vízről – pedig a lehetőség nekünk is adatik, s Jézus Krisztus, az Élet Vize különböző módon adja meg azt, amire szüksége van a mi elepedt lelkünknek. Isten arra hív, hogy ezzel a vízzel élve, éljünk Jézus Krisztussal teljes életet – hangzott el. Az áhítat során az egyetemi lelkész azokra a lelkésztársakra is emlékezett, akiktől nemrég búcsúztunk.

Élő múlt

Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke köszöntötte az egybegyűlteket: Tőkés Lászlót, az EMNT országos elnökét, európai parlamenti képviselőt, az est házigazdáját, dr. Jávor Andrást, a Debreceni Egyetem professzorát, rektori főtanácsost, az est díszvendégét, Nemes Csaba budapesti lelkészt, miniszteri főtanácsadót, a Debreceni Egyetem több elöljáróját, az EMNP és az EMNT elnökségi tagjait, Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét, Flóra Gábort, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorhelyettesét, a Csibész Alapítvány képviselőit, Kincses Előd jogászt, közírót és az összes többi jelenlévőt. Kihangsúlyozva Tőkés László történelemformáló erejét, arról szólt: ahogy Csoóri Sándor megfogalmazta, a múlt bennünk él, az Árpád-háztól a kommunizmusig, ez az élő múlt vezessen tovább az új esztendőkben, s hasonlóképp a jövő évtizedekben.

Tőkés László ünnepi beszéde elején elmondta: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székháza a Partiumi Keresztény Egyetem tulajdonába került, s ehhez kapcsolódva ő maga sem püspökként, hanem a PKE alapítótanácsának elnökeként szólal fel. A fogadáson pedig a hangsúly a polgári élet képviselőire tevődött, kevés egyházkerületi képviselő jött el. Tőkés László emlékezett mindazokra, akiktől nemrég búcsúztunk – eltávozott lelkipásztorokra, színészekre, írókra –, emléküknek egyperces csenddel adóztak a jelenlévők. Számba vette az elmúlt év történéseit – a Szent László-év, Arany János bicentenáriuma, a reformáció emlékéve alkalmából szervezett rendezvényeket, a kiadványokat, melyek napvilágot láttak, s megemlítette, hogy az idén Méliusz Juhász Péter Jelenések Könyvéről szóló prédikációinak hasonmás kiadását készülnek kiadni.

Cselekedjünk

Keresztény identitásunk protestáns mivoltunkban rajzolódik ki, s ahogy dr. Frölich Róbert országos rabbi a zsidóbbá válásról szólt, úgy nekünk is értékek hordozóiként magyarabbakká kell válnunk – hangzott el. Tompa Mihály református papköltő szavaiból kiindulva elmondta: ne legyünk se bölcsek, se bolondok, de legyünk hívők, küzdők, Istenben bízók. Magyarságunkat ne hagyjuk elcsökevényesedni, nemcsak Árpád népe, Krisztus katonái is vagyunk – cselekedjünk, imádkozzunk, harcoljunk.

Kitért az idei évfordulókra, megemlítve, hogy az EMNT centenáriumi időszaka kezdődik, melyen belül, a Székely Nemzeti Tanács mintájára, amely a Székely Nemzeti Önrendelkezés Évét hirdette meg, meghirdetik a Magyar Önrendelkezés Évét. Egyúttal Mátyás Király Évét is ünnepeljük, a központi rendezvény Kolozsváron lesz. Nem feledkeztek el az önrendelkezés ügyéről – s bár egyesek opportunizmusból szőnyeg alá seperték az autonómia kérdését, „mi felemelve tartottuk zászlaját” – mondta Tőkés László, üdvözölve azt, hogy benyújtották az ezzel kapcsolatos tervezetet, még ha egyéni kezdeményezésként is történt, a nélkül, hogy az MPP és az RMDSZ támogatta volna. Fontos, hogy a magyar pártok képviselői aláírták az önrendelkezéssel kapcsolatos állásfoglalást, de ez önmagában, 25 évvel a kolozsvári nyilatkozat után szerény eredmény, „ha cselekvés nem követi, szemfényvesztés”. Létrejött az ötödik román–magyar párbeszéd, fontos a román–magyar egyetértés kialakítása, ki kell védeni a magyarellenes propagandát, hangzott el.

Új szakok

A későbbiekben Tőkés László megemlítette, létfontosságú, hogy meg tudjuk tartani a kivándorló ifjúságukat, s az április 8-i magyarországi választásokkal kapcsolatban kijelentette: a nemzeti összefogás eseménye, „így telik meg tartalommal az állampolgársági törvény”. A népvándorlás Európa elnyelésével fenyeget, Európa és a magyarság védelmében ott a helyünk a nemzet oldalán. Európa immunrendszerét szándékosan gyengítik, meg kell védenünk a keresztény kultúrát, saját magunkét, családunkért, hazánkért – s minderre Isten áldását kérte.

A Csibészek Alapítvány Árvácska gyermek népzene és néptánc csoportja moldovai néptáncokat mutatott be, majd dr. Jávor András szólt többek között arról: a napokban aláírt pályázat szerint bővül a Debreceni Egyetem együttműködése a PKE-vel, négy új szakot indítanak, s erre megvannak a források is. Egy távoktatási programról van szó, mellyel elsősorban a régen kivándoroltakat, a Kárpát-medencei magyarokat, valamint a külföldön dolgozó fiatalokat szeretnék megszólítani – hiszen a tudás a nemzeti öntudatot erősíti.

Díjak

A Közjó Szolgálatában Díj ünnepélyes átadásával folytatódott az ünnepség. A csíksomlyói Csibész Alapítvány vezetője, Gergely István kapta a díjat, a laudatiót Vincze Zoltán lelkipásztor mondta el. Mint elhangzott, az alapítvány közel ezer árvát és rászorulót segített az elmúlt évek során, vezetője 1987 óta foglalkozik a rendszerből kikerült fiatalokkal. Először négyen húzódtak meg a plebánia épületében, számuk hamarosan sokszorosára nőtt.

Az Árvácska Együttes széki s mezőségi táncokat adott elő, majd a Kós Károly díj átadása következett. A díjat Kincses Előd jogász, közíró kapta meg, laudatiót Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke mondott. Megemlítette, hogy a politikus megakadályozta, hogy az 1990. évi marosvásárhelyi események magyarok és románok közötti polgárháborúvá fajuljanak. Ügyvédi pályafutásáról szólva elmondta: vállalta a hátrányos helyzetűek védelmét, erkölcsi döntés és nem a per várható kimenetele alapján. Tőkés Lászlót védeni 1989-ben nem a karrierépítést szolgálta… – jegyezte meg. Mint később a díjazott elmondta, örül neki, hogy annak idején Tőkés László nem fogadta meg a tanácsát. „A temesvári per után azt mondtam neki, nehogy ellenálljon, mert ki tudja mi történhet vele a szeku egyik pincéjében. Egyszer nem hallgatott rám, s ebből lett a román népfelkelés…”. Mint elhangzott, ő maga arra a legbüszkébb, hogy sikerült megakadályozni a marosvásárhelyi pogromkísérletet, a székelyek így nem jöttek be Marosvásárhelyre, s a bányászok, akik már Székelykocsárdon voltak, kénytelenek voltak visszafordulni.

A jelenlévők a nagyszalontai köszöntőt énekelték el, majd Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke mondott pohárköszöntőt, melynek során a szeretet és az igazság kapcsolatáról szólt, s kiemelte, hogy mindkét díjazottat, akárcsak Tőkés Lászlót, meghurcolta a régi rendszer, de az új is, magyar vezetőket is beleértve. Azt kívánta: tudjunk örülni annak, akik vagyunk, tudjuk méltósággal elviselni a próbatételeket, a magyar szeretni tudja a románt és a román a magyart, s azt nézzük, hogyan tudunk közös jövőt építeni.

Végül, tízéves EP-képviselői mandátumának tiszteletére egy emléklapot adott át Tőkés Lászlónak, majd a jelenlévők elénekelték a Himnuszt. Az ünnepség koccintással és állófogadással folytatódott.

Mi mit tettünk?

Tőkés László elmondta, 28 évre visszatekintve legnagyobb hiányérzete azzal kapcsolatos, hogy mire jutottunk, mire használtuk a kegyelem idejét, hová jutott Románia magyar kistársadalma, Várad népe. Ne csak azt nézzük, hogy mások mit tettek velünk, hanem azt is, mit tettünk mi magunkkal – tartsunk újévi vizsgálatot a személyi felelősség jegyében, „kérdezzünk inkább állító módban, s a cselekvés irányában keressük a választ és a kiutat”.

Neumann Andrea