Uniós munkavállalás – Die Welt: katasztrófát okoz az elvándorlás Kelet-Európában

Uniós munkavállalás – Die Welt: katasztrófát okoz az elvándorlás Kelet-Európában
Katasztrófát okoz a fiatal, jól képzett munkaerő elvándorlása Kelet-Európában – írta a Die Welt című német konzervatív lap az uniós társállamokból érkező munkavállalók szociális ellátása körüli vitával kapcsolatban készített összeállításában.

A Die Welt online kiadásában megjelent, budapesti keltezésű írásában a szerző, Boris Kálnoky kiemelte, hogy Nyugat-Európában kelet-európai szegények szociális turizmusától – a munkavállalás helyett a szociális ellátások megszerzését célzó bevándorlásától – tartanak, pedig a munkavállalók vándorlása a feltételezett hatással éppen ellentétes következményekkel jár, vagyis nem Nyugat-Európának, hanem Kelet-Európának árt. A térség “a legjobb koponyáit veszíti el”, ők vándorolnak el a gazdag nyugat-európai államokba.

Magyarországról az uniós csatlakozás óta nagyjából 5 ezer orvos vándorolt el, ami akkora veszteség, mintha Németországból egyszer csak elköltözne 40 ezer fiatal orvos. A magyar kórházakban asszisztensekből, ápolókból is “akut hiány” van, amióta 2012-ben megszűntek az uniós munkavállalási korlátozások. Nem csak az egészségügyben okoz gondot az elvándorlás, például liftszerelőt alig találni – tette hozzá a Die Welt szerzője.

Megjegyezte, hogy a kelet-nyugat irányú vándorlás Magyarországon kevésbé súlyos gond, mint a térség más országaiban, mert érkezik munkaerő-utánpótlás a határon túli magyar közösségekből. Romániában viszont a vándormozgalom “nemzeti katasztrófa”; az ország lakossága a rendszerváltás óta 23 millióról 20 millióra csökkent.

A csupán 2,1 millió lakosú Macedóniából 150 ezren vándoroltak el 1995 óta, és Bosznia-Hercegovinából is 150 ezren mentek el. Szerbiából becslések szerint 300-500 ezer ember vándorolt ki 1990 óta, az alig 3 milliós Litvániából pedig 300 ezer. Montenegróban nemigen maradt fogorvos, Bulgáriában pedig 600-ról 450-re süllyedt a 100 ezer főre jutó ápolók száma, míg Németországban ugyanez az arány nagyjából 1000-ről 1100 fölé emelkedett – áll a Die Welt összeállításában.

Az öregedő népességű térséget a legjobban képzett, családalapítás előtt álló fiatalok hagyják el. Ezért “a Nyugat-Európában is ketyegő demográfiai nyugdíjbomba a kelet-európai országokban felér egy atombombával” – mutatott rá Boris Kálnoky.

Hozzátette, hogy nemcsak az emberek, hanem a pénz is áramlik nyugat felé, hiszen “aki Kelet-Európában vásárol egy telefont vagy telefonál, befűti a lakását, hitelt vesz fel, elektronikai cikket szerez be vagy szupermarketben vásárol, rendszerint multinacionális cégeknek adja a pénzét”, amelyek a nyereség egy részét kiviszik az országból.

Így végeredményben “a szakértelem, a fiatalok és a pénz is elhagyja az érintett országokat”. Ami marad, az a “szürke kilátástalanság” és a “mérhetetlen csalódottság a +szabadság+ és a +demokrácia+ eszméiben”. Amikor pedig “az elszegényedő országok kormányai” megpróbálják feltartóztatni a folyamatot, Nyugaton maradinak bélyegzik őket, vagy a munkaerőpiac szabadságának korlátozásával vádolják őket.

A magyar kormány egyes intézkedéseit – köztük a multinacionális vállalatokra kivetett különadót és az állami ösztöndíjban részesülő felsőoktatási hallgatókra vonatkozó szabályozást – ismertetve Boris Kálnoky úgy vélte: mindezek a törekvések “elsősorban tehetetlenségről árulkodnak”, hiszen “talán még egy annyira határozott kormány sem tudja maradásra kényszeríteni az embereket, mint a budapesti”.

A Die Welt szerzője felidézte Matolcsy György becslését, amely szerint a lakosság nagyjából 5 százaléka, mintegy 500 ezer ember dolgozik külföldön. Kiemelte, hogy az elvándorlásnak természetesen vannak jó oldalai is. Tavaly a január-októberi időszakban több mint 2 milliárd eurót utaltak haza a külföldön dolgozó magyarok, a külföldi munkavállalás “valószínűleg kissé csökkenti” a magas munkanélküliséget, és a hazatérők gyakran megtakarított pénzzel, szaktudással, nyelvismerettel érkeznek vissza – sorolta.

Egy elemzőt idézve hozzátette: a migrációs nyomás fennmarad, amíg más országokban többet lehet keresni, mint otthon, és a munkaerőt röghöz kötő törvények nem segítik a helyzet kezelését. A kivándorlásból fakadó gondokat csak az életszínvonal kiegyenlítődése oldhatja meg.

“Addig pedig az az összefüggés érvényes, hogy a rosszul értelmezett +szegénységi bevándorlás+ gazdagítja a Nyugatot, és nem szegényíti, a Keletet pedig szegényebbé teszi, és nem gazdagítja. Az utolsó majd lekapcsolja a villanyt” – írta Boris Kálnoky.